Hogyan működik egy antikváriumKönyvek mögül

2013. augusztus 21., szerda, Riport

Az is bolond, aki könyvkereskedővé lesz ma e világban. Kétsze­resen átírva is érvényes Csokonai szállóigévé vált sora, hiszen sokak szerint a könyv idejét múlta, túlvilághálósított napjainkban információhordozóként egyik percről a másikra elavul, szépirodalmat pedig egyre kevesebben olvasnak.

  • A szerző felvételei
    A szerző felvételei

Könyvesboltok zárnak be, a még létezők kínnal-keservvel tengődnek egyik napról a másikra. És mégis akad, aki üzletet lát a könyvkereskedésben, ráadásul olyan szegmensében a szakmának, mely – látszólag – végképp nem kecsegtet sem nagy jövedelemmel, sem nagy jövővel. De hát a kicsi pénz is pénz, és ha valaki úgy közelít a könyvkereskedéshez, hogy meggyőződése: azzal jót is tesz embertársainak, nem csupán saját anyagi boldogulását mozdítja lassanként elébb, nos, az talán nem is annyira bolond.

Könyvtárnyi gyűjtemény
Sepsiszentgyörgyön, a Horgász utca egyik megmaradt házának – 1989-ben épp e városrész letarolása zajlott, amikor közbejött a „forradalom” – ablakai ilyenkor, nyá­ron tárva nyitva, belátást engedve a könyvekkel telezsúfolt térbe. A ház homlokzatán felirat is hirdeti: antikvárium. A fogalom már-már kikopott az élő nyelvből, bár jelentését még mindenki ismeri. Valamikor a Romarta-soron (de jó, hogy ez tényleg a múlté, ma ismét Bazár-sorként emlegeti mindenki), egy kis helyiségben tolongtunk, egymás válla felett átnyúlva kaptuk le a polcról a nagy ritkán beadott magyarországi könyveket, s el sem gondolkodtunk azon, ki az, aki e kincsektől megválik. És miért. Aztán a lótéri könyvesbolt félre-részébe költözött az antikvárium, s a magyarországi könyvek egyre ritkábbak lettek: aki áttelepült, vitte magával kis könyvtárát is. És a boltokból is eltűntek a külföldi kiadású könyvek, ha néha mégis: árukapcsolással lehetett hozzájutni, két-három nem kelendő hazai közé csúsztatva ott lapult a vágyva vágyott kötet. Persze, voltak kivételezettek, akik ha a könyvesbolt főnökével jóban voltak, pult alatt megszerezhettek még ezt-azt. De hát akkoriban jóban kellett lenni az élelmiszeressel, a cipőboltossal, az összes kereskedővel, ők meg nem lehettek jóban mindenkivel, így hát kivételezettek kevesen valának.
Az antikvárium tehát a nyitott ablakok mögül előtűnő álomvilággal csalogatja a vásárlókat. Már akinek álom még a könyv, mert ez az emberfajta kihalóban. Azért akad még, aki benéz, ritka alkalom, hogy csak a tulaj egymagában búslakodjon a múló dolgok dicsőségén. Igaz, Szabó Albert nem is az a búslakodós fajta: nem a nyakán maradó áru keserűsége a szemében, mikor körbenézve birodalmában, szerényen mondja, olyan harmincezer könyv van éppen a boltban. De – teszi hozzá azonnal – bő hetven­ezer könyve van.

A könyv, az könyv
– Honnan ez a vidéki könyvtárnak is számottevő könyvállomány?
– Ezelőtt hat, hét évvel kezdtem vásárolni a könyveket, mert én azért üzleteltem mindig, kicsiben, nagyban, foglalkoztam fával, malmom is volt, de mikor fával foglalkoztam, már lassacskán a könyveket vásárolgattam, olyan 20–25 ezer gyűlt össze, amikor azt mondtam, na jó, akkor nyissunk egy üzletecskét. Eleinte a könyvesboltokba adtam be, amikor még működött a Corvina a Csíki utca sarkán, ott is az én könyveimet árulták. Terjesz­kedtünk is közben, Kovásznán, Kézdi­vásár­helyen, Szé­kelyudvar­helyen, Csík­­szere­dá­ban, és itt, Sepsi­szent­györ­gyön is még két helyen vannak könyvek, tőlem vásárol a Litera is, a Charta is, úgy terjeszkedünk, hogy minél többen ismerjék meg. És akkor tavaly februárban elhatároztam, mi lenne ide egy könyvesüzletet csinálni, antikvárium jellegűt, viszont vannak új könyvek is, és állandóan fejlesztünk, most már vannak tárgyaim, bakelitlemezeim, porcelánjaim, ami használt dolog, és ami az embereket érdekli.
– Meg lehet élni belőle?
– Nem lehet nagyon meggazdagodni, de meg lehet. Még adok tíz évet a könyveknek, hiába van internet, hiába ilyen-olyan gépek, azért mégis a könyv, az könyv.
– Ezt, gondolom, az üzlet forgalmára építi.
– A forgalom nem túl nagy, igaz, reklámom se túl nagy. Ren­ge­teg ember nem tud még róla, hiába vagyok a központban, a Sugás Áru­ház­tól öt percre, ez mellékutca. Annyi a reklámom, ami könyvet az ablakba kitettem, és nemrég felszereltettem egy reklámtáblát, meg is büntettek érte. Áll ezer lejemben a reklámtábla, és azt mondta a városi tanács, hogy ilyen papírok kellenek, olyan papírok kellenek, s nekem még ahhoz másfélszer annyi pénzem nem volt, sajnos, hogy hivatalosítsam a reklámtáblát. Épp mentünk Magyar­országra, felhívtak a polgármesteri hivataltól, hogy szedjük le a táblát, különben megbüntetnek, mondom, jó, semmi gond, hétfőn, mikor hazajövök, leszedjük, s erre pénteken meg­írtak egy ezerlejes büntetést. Nemhogy segítenének, legalább azt a három napot hagyhatták volna... Igaz, felszólítottak előtte, viszont hogy egy reklámtáblát feltehessek, ahhoz fel kell mérni a telket, házat, építkezési engedély, hát erre pénz még nem adódott... Egyik este kimentem, hát nyolc-tíz ember elment, és kettő nézett fel a reklámra. Úgy kéne, hogy belebotoljanak az emberek... Azért kíváncsi lennék, hány bárnak van három-négy reklámtáblája feltéve, és hivatalosan csak egy bejelentve. Na, mindegy.

Nem kenyér, de csipegetik
– Maradjunk a könyveknél.
– Nem kenyér, de azért csipegetik a könyveket, én meg vagyok elégedve.
– Ha a könyvek fogynak, utánpótolni is kell.
– Magyarországról szerzem be a könyveket, nem antikváriumból, hanem vannak kapcsolataim, hat-hét felvásárló, akik hagyatékokból, lomtalanításkor szedik össze a könyveket, így tudok én olcsón hozzájuk jutni. Magyarországon az antikváriumban is drága a könyv, bár ott nem az a pénz értéke, mint nálunk. Nem mindegy, hogy egy Szilvási-könyv ott 1200 forint, ami 18 lej, én meg ugyanazt a könyvet tudom adni 12 lejért. Más ezer forint, és más tizenöt lej nálunk, mert ha ott a fizetés 110 ezer forint, itt a fizetés sajnos, csak ezer lej.
– Az antikvárium intézménye régebb úgy működött, ha nekem volt tíz megunt könyvem, azokat bevittem, helyben fizették, s a kereskedő majd eladta.
– Ez nálam nem így működik, nem is akarok belemenni ebbe a bizományifélébe.
– Milyen jellegű könyvek iránt érdeklődnek az emberek?
– Mindenre van igény, az érdeklődés nagyobb a külföldi írók iránt, műfajilag a krimi, a sci-fi a legkeresettebb. Arra is rájöttem, hogy nem ismerik a vásárlók az írókat, persze, Jókait, Móriczot, Petőfit igen, Szilvási, Berkesi volt nálunk a nagy divat annak idején, meg Moldova György, Passuth László, de vannak olyan nagyon jó írók, akiket nem ismernek, főleg a fiatalok.

Családias hangulat
– Milyen korosztály vásárol manapság könyvet?
– Négy turkálóban volt itt Sepsi­szentgyörgyön könyvem, a lányok azt mondták, a vásárlók hetven százaléka fiatal, negyven évig. Az idősebbeknek lehet, nincs anyagi lehetőségük, de hát mi meg tudjuk azt is oldani, ha valaki kéri, félretesszük a könyvet. Olyan is van, hogy eltelik egy hónap, akkor jönnek utána. Azt szeretnénk, mindenki jól járjon, mindenki meg legyen elégedve, nem azért nyitottuk ezt az üzletet, hogy meggazdagodjunk, hanem hogy ilyen is legyen Sepsi­szent­györgyön. Családi vállalkozás, alkalmazott nélkül, és itt meg van engedve minden, azért van benn a fotelom is, bárki leülhet, olvashat, kimehet a teraszra, meg szoktam kínálni a törzsvendégeket kávéval, elbeszélgetünk, rengeteg emberrel megismerkedtem, ez is nagyon jó dolog.
– Rendelésre is tud könyvet beszerezni?
– Szoktam, mikor megyek áruért, ha megkér valaki, elhozom szívesen. És van az üzletnek egy internetes változata, a Booklink.ro, ott ingyenes a kiszállítás a városba, a közeli falvakba. De volt már rendelésünk Hor­vátországba, több­ször Marosvásár­helyre, Udvarhely­re, Kolozsvárra. A honlapon fényképpel, árral, rövid ismertetővel jelennek meg a könyvek, nem ugyanazok, mint az üzletben, ami ott van, az itt nincs.
– Azt mondta, ad még tíz évet a könyvnek.
– A könyvkereskedésre adok én tíz évet, a könyv mindig megmarad. Az új könyv ajándéknak, meg az antik könyvek a gyűjtőknek, ez biztos, hogy meg fog maradni, a piac viszont egyre csökken. Az internet nagyon megölte a könyvet, az elektronikus könyv, már sokfelé látni, a fiatalok buszon, villamoson azt böngészik, könnyű, kis dolog, ha meg­unod, ráütsz egy másik oldalra, olvasol, amit akarsz. Viszont vannak, akik a könyv illatát, tapintását szeretik, ők biztos, nem fognak egy ilyen gépet a kezükbe venni, és azt olvasni. Sok ága-boga van a könyvkereskedésnek, nem is gondoltam volna.

Három méter dísz a polcon
– A festmények a falakon?
– Azokat is lassacskán szereztem be, még nem tudtam eladni belőlük, igaz, sajnálok is megválni tőlük. Könyv is volt, amit sajnáltam eladni, ritka lexikonok, de muszáj volt, mert egy kis pénzt hozott. Sajnos, ott állunk, hogy vásárolnának több könyvet az emberek, olyan is van, akinek ez is kellene, meg az is, de nem tudja megengedni magának, esetleg jövő fizetéskor, nyugdíjkor, ilyenkor eltesszük a könyvet, aztán van, aki elfelejt utánajönni, van, aki nem, de hát ez így működik. Nem volt még egy ember, aki azt mondta, drága itt a könyv. Nálam már lehet három lejtől könyvet kapni, egy buszjegy négy lej, annyiba kerül nálam egy Albatrosz krimi. Vala­mikor mekkora kincs volt! Itt a legdrágább könyv a Pallas lexikon, teljes, díszkötésben, azt kétezer lejért árulom. Ott áll a polcon körülbelül egy éve, úgy lehet elképzelni, hogy ennyire nincs pénz.
– Ritkaságokat, régi könyveket keresnek-e?
– A Nyirőket, a Révai-kiadású halinakötésűeket igen, a Szépmíves Céh kiadásait is. Az a legnagyobb mé­reg, hogy itt van harmincezer könyv, és mégsem tudom mindenkinek az igényét kielégíteni. Újonnan Coelho a felkapott, ezek 50–60 lejes könyvek, új kiadások, nem tudom megengedni, hogy beszerezzem. Ez az üzlet nem úgy működik, mint a könyvesboltok, amelyek húsz-harminc beszál­lítóval dolgoznak, nagyon örvendek, hogy ennyi könyvem is van, és nagyjából jó állapotúak, szakadtat nem árulunk, inkább ajándékba odaadjuk, most is előkészítettem vagy kétszáz darabot a gyermekotthonnak, ebben van világatlasztól kezdve gyerekkönyv, regény, Jókai, örüljenek ők is.
– Mi lesz, amikor a könyv már senkit nem érdekel?
– Bízom benne, akkor is lesz valami, nem potyára működtetem ezt az antikváriumot. Vannak komoly könyv­molyok, akik szeretik a könyvet, azokon látszik is, leülnek a földre, elszórakoznak egy-két órát, válogatnak, és örvendenek, ha találnak valamit. A nagy baj, hogy ma már a gazdagoknál sem divat bár kirakatnak három méter könyvet vásárolni, a középkategória meg a szegényebb kategória olvas. Úgy is gondolkodtam, amikor megnyitottam az üzletet, hogy ha Sepsi­szentgyörgyön háromszázaléknyian olvasnak, akkor az nekem már jó.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint milyen lesz a járvány negyedik hulláma?







eredmények
szavazatok száma 846
szavazógép
2013-08-21: Faluvilág - Kisgyörgy Zoltán:

Gyümölcstermesztésről Orbaiszéken

A gyümölcstermesztés népi kultúrája úgy talál a néprajzzal, mint a spiritusz a vízzel – Nagy Zsolt túl a néprajzkutatás felette érdekes és izgalmas munkáján, a gyümölcskertészkedés ösvényére lépett. A mértéktelen pálinkafogyasztás és az alkoholizmus elleni küzdelem sajtóreprezentációja 1875–1914 között címmel nemrég tartott előadást a fiatal néprajzkutatók zabolai szemináriumán.
 
2013-08-21: Magazin - :

Harminc éve mutatták be az István, a király rockoperát

Harminc éve, 1983. augusztus 18-án mutatták be Budapesten, a városligeti Királydombon Szörényi Levente és Bródy János István, a király című rockoperáját, amelynek szövegkönyve Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján készült.