Százötven mosolygó embert ritkán látni egyszerre, de tegnap este vershallgatás közben lehetett. A Bod Péter Megyei Könyvtárban önfeledten merült el a közönség a száz éve született Weöres Sándor játékos rímeiben és filozofikus gondolataiban, és lélegzetét visszafojtva figyelt arra, ahogyan más költők, József Attila, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső közelítettek a teljesség felé.
A Weöres-évfordulóra összeállított műsor – amelyben az énekelt versek szavalatokkal, illetve rövid történetekkel, eszmefuttatásokkal váltogatták egymást, olykor spontánul is, ahogy a pillanat kívánta – kicsit más megvilágításba helyezett egy-egy jól vagy éppen kevéssé ismert művet, új hangsúlyt kapott néhány elévülhetetlen kérdés, és húsba vágóan elevennek bizonyult egy közel kilencvenéves szöveg. A Sebő Ferenc zenekar, Jordán Tamás színész és Fűzfa Balázs irodalomtörténész összeszokott csapata a kovásznai és a csernátoni fellépés után érkezett Sepsiszentgyörgyre, de igen friss hangulatot teremtettek, és végül mindenki azzal az elégtétellel távozott, hogy – Fűzfa Balázs szavaival élve – létezik „egy másik Magyarország”: betűkben, hangjegyekben, és mindazokban, akiknek a költők segítenek megérteni a világot.
Tegnap kora délután a csernátoni Haszmann Pál Múzeum udvarán mutatták be A teljesség felé című irodalmi-zenés műsort. Az egyórás elődást kicsik és nagyok megkülönböztetett figyelemmel hallgatták végig, a jeles vendégeket D. Haszmann Orsolya, a múzeum vezetője köszöntötte. Háromszéken csupán Csernátonban tartottak a gyermekek és felnőttek számára Nagy versmondást, a Sebő Együttes fellépése után Jordán Tamás irányításával a jelenlevők együtt mondták el a száz évvel ezelőtt született Weöres Sándor Valse triste című versét. (iochom)
