Mintegy húszezerre becsüli a magyar áldozatok számát Matuska Márton újvidéki újságíró, aki szerda este beszélt az 1944–1945 közötti délvidéki tragédiáról. A téma elismert kutatójaként az akkori történéseket idézte fel, ugyanakkor fontosnak nevezte a magyar egységet mind Erdélyben, mind Vajdaságban.
A vajdasági mészárlásokra utaló történelmi tények ismertek: 1942 januárjában a magyar karhatalom atrocitásait követően háromezer és néhány száz sajkás-vidéki szerb, illetve zsidó vesztette életét, majd 1944 októbere és 1945 májusa között Tito rendőrsége délvidéki magyarokat gyilkolt, Matuska Márton szerint a vérengzés áldozatainak száma húszezer körüli. Vérbosszú volt? – kérdezte a délvidéki szakértő beszélgetőtársa, Bogdán László. – A két eseménysorozatnak semmi köze nem volt egymáshoz, magyarázta Matuska, a partizánok olyan, vajdasági településükön köztiszteletben álló magyarokat is kivégeztek, akik 1942-ben az ottani szerbek életét mentették meg. A ‘44–45 közötti szörnyű likvidálásra, települések „magyartalanítására” vélhetően maga Tito adta ki a rendeletet, sok esetben utólag hozták meg a halálos ítéletet, de a kivégzett horvátokkal is ugyanígy jártak el. Titóék mindenkit likvidáltak, akiről feltételezték, hogy a kommunista rendszer ellen cselekedne – magyarázta Matuska. Amint a csapatok megérkeztek Délvidékre, katonai közigazgatást rendeltek el és Versecnél megkezdődtek a gyilkosságok, a vérengzés legnagyobb része 1944–1945 között zajlott le, az akkori parancsnok jelszava: „szavatolni kell a térség délszláv jellegét”. A negyvenes évek elejére utalva a szerbek megszállókként emlegetik a magyarokat, miközben mi felszabadultunk, ezt a különbséget ma már meg merjük fogalmazni – tette hozzá Matuska Márton. A szerb vérengzés magyar áldozatainak pontos számát még mindig nem tudják, de úgy véli, óvatos becslésre van szükség – Mészáros Sándor történészre hivatkozva –, mintegy húszezer délvidéki magyar áldozatról lehet beszélni, „ennyit be tudunk bizonyítani”.
Matuska Márton szerint a szerbek a „lelkek megtörését” tekintették elsődleges célnak, a kommunizmus bukása után így nekünk is lelkünket kell helyreállítanunk. Politikusokra, kutatókra, tudományos akadémiákra további feladatok hárulnak, ő maga 1990-ben kezdte közölni a témához kötődő tárcasorozatát a Magyar Szó című újvidéki napilapban, azóta több kötete megjelent (délvidéki tragédiánkról részletesen beszámol a Keskenyut.hu honlap is). Matuska szerint közös magyar ügyekben érdemes gondolkodni, kell a magyar autonómia mind a Székelyföldön, mind a Vajdaságban, előadását is erősítésként tartotta, s mint feleségével hangoztatták, lélekben velünk lesznek az október végi nagy menetelésen is.
