Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Filmtettfeszt SepsiszentgyörgyönMagyar szó Pozsonyból

2013. október 8., kedd, Magazin

Három napig vetítettek kortárs magyar filmeket a hét végén a Kónya Ádám Művelődési Ház­ban, ez az első alkalom, amikor a más erdélyi városokban meghonosított Filmtettfeszt Magyar Filmnapok otthonra talál Sepsiszentgyörgyön is. A megyeszékhely – Székelyföld kulturális fővárosaként is emlegetik – mozi nélküli állapotában ez nagy szó, megrögzött filmbarátok számára pedig jó lehetőség. A rendezvény vendége volt Prikler Mátyás fiatal pozsonyi filmrendező is, aki a Köszönöm, jól című nagyjátékfilm vetítése után szombat este válaszolt a nézők kérdéseire.
 

  • Prikler Mátyás a Titanic Filmfesztiválon
    Prikler Mátyás a Titanic Filmfesztiválon

Az idén bemutatott, Köszö­nöm, jól egy picit kakukktojás abban az értelemben, hogy mivel szlovák finanszírozásból készült, a kolozsvári nyári TIFF-en szlovák produkcióként volt jelen, a mostani Filmtett­feszten pedig kortárs magyar filmként vetítették. A film sze­replői ma­gyarul és szlovákul egyaránt beszélnek, ám a történet tipi­kusan közép-kelet-euró­pai, a rendező által felvillantott problémakör éppúgy jellemző Szlo­vákiára, mint Magyarország­ra és Romániára. És természete­sen a remek, dokumentarista stí­lusú korrajz érvényes ránk, szé­kelyföldi magyarokra is. Hiszen a film a rendszerváltás után nagy erővel felszínre ke­rülő, már-már megoldhatatlannak tű­nő gondokat sorjázza, melyek meg­határozzák életünket.
Szemlélődő, 134 perces film magára hagyott, kiszolgáltatott idős emberrel, vidéki vállalkozó-politikus kapzsiságával – szinte nyelvünk hegyén a filmbéli figura háromszéki megfelelője –, s egy széteső családdal, mely élete kis, hétköznapi jelenetei révén válik igazán hiteles emberi történetté, remek produkcióvá. Három párhuzamos szál fonódik egy összefüggő történetté, melynek pörgése mégis nyomasztó légkört eredményez. A vállalkozó jelszava: mindig kevés, soha ne mondd, hogy sok; az idős, feleségét korábban folyamatosan szekírozó megözvegyült férfivel fia kiabál, türelmetlenkedik, majd öregotthonba dugja, azt hazudva, kirándulni mennek; e középkorú férfi pedig mind munkáját, mind családját elve­szíti. Rideg, szeretetlenség nél­küli légkör fojtogatja a nézőt, ugyanakkor finoman átszövi a filmet a cinikus, szarkasztikus humor is. És olykor felbukkannak az emberi, törékeny pillanatok: a vállalkozó második, titkos családja körében – hivatalos felesége ugyanis gyógyszeres kezelés alatt álló, jeleneteket rendező őrült –, amint mesét olvas apró gyermekeinek. Aztán egy bazi nagy lagzival ér véget a film, dajdajjal s röpködő eurókkal, csak reménykedni lehet, hogy más következik, talán jóra fordulnak az alaposan elszúrt dolgok...
Prikler Mátyás idén háromszor járt Kolozsváron, onnan ka­nyarodott most Sepsi­szent­györgy­re. Producerként is dolgozik, első nagyjátékfilmjét 350 000 euróból készítette, doku­men­tumfilmes logikával, kis stáb­bal, mint mondja, ami egymillió alatt van, EU-s viszonylatban „kis költségvetésűnek” számít. Pár évvel ezelőtt volt egy rö­vi­debb, diplomafilmnek megfelelő változata (csak az idős férfi – őt a kassai, azóta elhunyt Várady Béla színművész alakította – történetét mutatta be), az 2010-ben Cannes-ba is eljutott. A mostani új, teljes változatot több fesztiválon,  Rotterdam­ban, Franciaországban vetítették már, azóta a film éli saját, önálló életét, s a rendező úgy véli, mindenhol jól értik, egyrészt, mert nagyon konkrét, ugyanakkor egyetemes érvényű. A két­nyel­vűség Prikler Mátyás számára természetes, ilyen környezetben él, ezt ismeri jól, másrészt a forga­tókönyvet konkrét szereplőkre írták, a főhőst, a széteső család fejét kiválóan ala­kítja Mokos Attila, a Komáromi Jókai Színház mű­vésze. A szlo­vákok jól fogadták filmjét, megszokták magyar nyelvét, a két­nyelvűséget tízből nyolc szlovák újságíró nem is firtatja, míg tíz magyarból tíz rákérdez.
Mint mesélte, nem olyan rég egy falusi lagziban járt, pont olyanra sikeredett, mint a filmbéli, s bár a nyugati közönség jobban szeret nevetni, az a véleménye, „a film legyen kemény”. Úgy véli, „átlagtémákat” vetett fel, hiszen mindenhol gyakori a válás, az idősek elhagyása, a családok szétesése.
A romániaihoz hasonlóan Szlovákiában is felnőtt egy elég erős, fiatal, 30–45 év közötti filmes generáció, középnemzedék viszont nincs, illetve az idősebb, ismertebb filmrendezők már hatvan év fölöttiek. Mozik tekintetében az öt és fél milliós ország jobban áll, mint Románia, a kisebb városokban a digitális átállás ment nehezen, míg Po­zsonyban három-négy klasszikus mozi maradt, ugyanakkor az országban a szlovák Filmalapnak köszönhetően évente 8–10 játékfilm készül.
Prikler Mátyás úgy véli, a fél­millió lakosú Pozsonyban jó magyarként élni (mintegy 20–25 ezren vannak), s ha kulturális értelemben a főváros nem is éri el Budapest vagy Prága színvonalát, de eléggé világpolgári, liberális szemléletű az ottani közeg.
 

Hozzászólások
Szavazás
Önk kire szavaz az elnökválasztás második fordulójában?








eredmények
szavazatok száma 396
szavazógép
2013-10-08: Világfigyelő - Szekeres Attila:

Röviden

Magyar–szerb közeledés
Magyarországnak érdeke, hogy tovább erősítse azt a kiváló kapcsolatrendszert Szerbiával, amelyet az elmúlt időben kialakítottak – nyilatkozta Martonyi János külügyminiszter tegnap Budapesten az Ivan Mrkić szerb külügyminiszterrel folytatott megbeszélését követő közös sajtótájékoztatón. Kiemelte: Magyarország támogatja Szerbia EU-csatlakozási tárgyalásainak mielőbbi megkezdését.
2013-10-08: Magazin - :

Bródy-est a templomban

Bródy János itt volt köztünk. És mi „kockázatok és mellékhatások” nélkül hallhattuk dalait a sepsiszentgyörgyi unitárius templomban. Sorra leltárba vette filléres emlékeit, és egy szót is tanulhattunk tőle: „nyugger”, ami a saját értelmezésében annyit tesz, hogy nyugdíjas rocker.