Szilágyi István 75

2013. október 12., szombat, Kultúra

Szilágyi István az évtizedek során, miközben az Utunk főszerkesztő-helyetteseként, majd a Helikon főszerkesztőjeként a magyar irodalom egyik legfontosabb műhelyét teremtgette, kiváló elbeszéléseivel és jelentékeny regényeivel az Erdély­ben születő kortárs magyar próza egyik legjelentősebb alkotójává írta magát.

Ahol a kultúra botcsinálta irányítói igyekeztek saját képükre formálni az irodalmat, olyan elvárások szerint, amelyek ötpercenként változtak, de öt percre sem voltak érvényesek, Szilágyi szerkesztőként is, prózaíróként is kötéltáncosi mutatványokat végezve maradt hűséges egyik gyönyörű fiatalkori novellájának eszményeihez. Igen, ő mindig a Napot vá­lasztotta. Már csak azért is, hogy bajlátott világunkban sem­mi ne maradhasson a megváltatlan homályban! 
Első regénye, a méltatlanul mellőzött Üllő, dobszó, harang (1969) mélabús szerelmi történet, egy nagy találkozásról és hősei beszűkülő lehetőségeiről szól, valamikor a háború alatt játszódik egy kis székelyföldi faluban, talán Torján. A következő, az életmű eddigi egyik csúcsának tartott Kő hull apadó kútba (1975) tragikus szerelmi történet, a századfordulón játszódik Jaj­donban. Itt már kezdetét veszi Szilágyi regényföldrajza, emblematikus utalásokkal képzeletbeli táj keletkezik, amely annyi elbeszélésében visszaköszön. Har­madik regénye az Agancs­bozót (1990) utópia. Valamikor – a táj, az idő is ismeretlen – titokzatos körülmények között fogvatartott férfiak egy barlangban kardokat kovácsolnak, és szökésüket tervezik, mert nők nélkül sem nagyon tudnak élni – a regényben nincs női szereplő! – de a szabadság nélkül sem! A negyedik, a Hollóidő (2001), a másik fő mű mélyebbre veti Szilágyi labirintusában és az időben is a horgonyt, valamikor a török hódoltság korában játszódik, s második, terjedelmileg nagyobb részében, a Csontkorsókban hirtelen belül kerülünk a szereplők hitekből, tévhitekből, álmokból, rögeszmékből, mániákból, ábrándokból, képzelgésekből összeálló, képzeletbeli, de reális útvesztőjén. A tét itt is a szabadság, amely természetes, ha van, de hiánya már-már elviselhetetlen!
Hetvenötödik születésnapján mit is kívánhatnánk Szilágyi Ist­vánnak, aki több mint tíz esztendeje fegyelmezetten írja új regényét, az erdélyi boszorkányperek idején játszódó A hóhér könnyeit – amelynek már van egy, a kilencvenes évek végén írt kisregény előzménye –, hogy minél hamarabb fejezze be, hűséges olvasói már türelmetlenül várják.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mi a véleménye az elnökválasztás érvénytelenítéséről?






eredmények
szavazatok száma 242
szavazógép
2013-10-12: Kultúra - Kisgyörgy Zoltán:

Zalánpatak kettős ünnepe

Hetvenegy esztendeje őrizték e kis faluban azt a három faragott kőtáblát, melyet 1942 áprilisában helyeztek el az iskola udvarán épített országzászló-talapzatra. Az egyiken a Szózat első két sora olvasható. A három tábla most újra köztéren látható.
 
2013-10-12: Kultúra - :

Szilágyi István: A történet helyszíne a Hortobágy

…Gulya, ménes, ott legelnek, kolompol a nyáj, bivaly s mangalica vígan dagonyáz. És munkálkodik az ostoros kútágas is.