Nem voltak éppen szép idők a nyolcvanas évek, de azért születtek olyan regények, amelyek ma is megnevettetik az olvasót, illetve Szávai Géza hallgatóit.
A Hargita megyei Küsmödről származó, 1988-ban Budapestre telepedett székely író tegnap este a sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban „vidám regényes estén” elevenítette fel gyermekkorát, a kis falu emlékezetes alakjait, az innen építkező történeteket, amelyek a cenzor Pezderka elvtárs érthetetlen nagyvonalúsága folytán láthattak napvilágot a Séta gramofonzenére című képletregényben. A leghíresebb, több nyelvre is lefordított Székely Jeruzsálem már az új világban jelent meg, és ma is vörös posztó a román napisajtó számára, pedig a szerző által felolvasott részlet a maga kis, község- és megyeközi határvitájával a székelyek elé tart görbe tükröt. Olyan ez, mint amikor az ember kínjában röhög és röhögtet – mondta el a vendég, a magyar rendszerváltásról írt kötetet – A nagy átmenetelés éppen most nagyon áthallásos cím – és a készülő Szávai-kalendáriumot is ismertetve. Ezek már a máról, a mának szólnak, kedélyesen, kesernyésen – és ez a hangulat adott sajátos zamatot a kötetlen beszélgetéssel, dedikálással zárult író-olvasó találkozónak.
