A magyar nemzet által 1956-ban megvalósított csoda olyan fénypontja történelmünknek, amelyre – fejet hajtva a vértanúk emléke előtt – a magyar emberek mindig emlékezni fognak, s amely méltán töltheti el büszkeséggel őket – hangsúlyozta tegnap este Lakatos Mihály az Ilyen nagy dolog a Szabadság? című sepsiszentgyörgyi ünnepi műsor nyitányán.
Budapesten 1956. október 23-án rögzített történelmi képsorokkal kezdődött a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban tartott ünnepi műsor. A Gábor Áron Termet megtöltő nézők a forradalom első napjának dokumentumfilmes krónikáját láthatták, amint a lengyel megmozdulásokkal szolidarizáló tömeg a Petőfi-szobortól elindul, terebélyesedik, s rendszer-, illetve szovjetellenessé alakulva megérkezik az Országház elé. Lakatos Mihály, Magyarország Kulturális Központja sepsiszentgyörgyi fiókintézetének vezetője beszédében leszögezte: „Ami 1956. október 23. és november 11. között történt Magyarországon, az csoda volt.” Az ötvenhat októberében tüntető magyar emberek tömege néhány óra alatt egységes magyar nemzetté alakult, mely szabadságot, emberhez méltó életet akart – hangoztatta. Mások mellett temesvári és bukaresti román egyetemisták is hangot adtak együttérzésüknek, a Kárpát-medencei magyar támogatók kapcsán pedig megjegyezte: „Erdélyben másfél ezerre tehető azok száma, akik különféle retorziókat szenvedtek el a forradalommal való szimpatizálás nyomán, a kivégzéstől a súlyos börtönévekig.”
A továbbiakban a Pro Musica Kamarakórus méltóságteljes zenei pillanatokkal ajándékozta meg a közönséget, Kicsid Gizella és Kolcsár József színművész verset mondott, a fiatal Szőcs Botond pedig bravúros zongorajátékával tette maradandóvá az ünnep előestéjét.
