A tizenkét évi huzavona után végre hatályba lépett jogszabály óriási változást hozhat bíróságaink tájékán, bár nem kizárt, azok annyira felkészületlenek, hogy egy ideig nem lesznek képesek alkalmazni. A bíróságnak ezentúl ugyanis el kell fogadnia a nem román nyelven írott szerződéseket is például, márpedig a sepsiszentgyörgyi bíróságon a bírók zöme nem tud vagy nem ért magyarul, a segédszemélyzet körében sem mindenki.

De az ingyenes tolmács megléte a polgári perekben ― mind ez ideig csak a bűntetőperekben járt e szolgáltatás ― önmagában is óriási változás előidézője lehet, hiszen 1. a nyelvi félreértésből és félremagyarázásából fakadó sok melléítélkezésnek, illetve 2. a tanúk, fel- és alperesek krónikus, megalázó nyelvi hátrányának felszámolására végre meg lehet tenni az első lépéseket. Az új szakmai elvárások közé végre bekerülhet az, hogy vegyes lakosságú vidékeken a bírák, ügyvédek ismerjék a kisebbségi nyelveket is, mivel bajosan tudnak enélkül megfelelni a tárgyilagos és elfogulatlan, magyarán az igazságosságot szem előtt tartó jogszolgáltatás követelményének.

Az állampolgári jogon járó tolmács tehát egy egészen új, a maitól bizony gyökeresen különböző korszakra nyithatja rá az ajtót, ha nem sikkad el a hazai törvényszékek zsibvásárában — márpedig nem szabad elsikkadnia. Ezért is döbbentett meg némileg egyik tisztségviselőnk kijelentése, miszerint ,,sok újdonságot" nem tartalmazna a törvény. Egy felvilágosult európai szemléletből született jogszabály mindig elvileg más, mint a sárba ragadt hazai gyakorlat által kivajúdott, a román parlament képtelen iszapbirkózásában kialkudott, kicsinél is apróbb engedmény, amit aztán a belső kisebbségi propaganda persze vívmánnyá tupíroz fel.

Gondoljuk meg: a magyar nyelv — bár a jegyzőkönyvet továbbra is kizárólag románul vezetik — a szó szoros értelmében perdöntő nyelvvé válhat mától fogva, hiszen peres fél, ügyvéd, bárki ezentúl bármikor közvetlenül is hivatkozhat a döntőnek szánt magyar szóra, vallomásra, elvégre a tolmácsolás mindenütt hivatalból kijár neki. Hány per veszett el amiatt, hogy a románra fordított szó, tény egészen egyszerűen mást jelentett pusztán abból kifolyólag, hogy a más nyelv más logikát, szemléletet képviselt, más asszociációkat és képvilágot idézett fel, más hangulatot és mellékjelentést hordozott. Magyarán: módosított a tényálláson még akkor is, ha szándékos vagy akaratlan hamisítás esete nem forgott fenn (márpedig erre is gyakran rájátszottak).

A ténytisztázás rákfenéinek orvoslását különben a tolmácsolás, bár javít a mai helyzeten, sem tudja önmagában megoldani, a bajok igazi ellenszerét a felek anyanyelvén, illetve ha szükséges, a két nyelven lefolytatott tárgyalás és ítélkezés jelentené. Erre Európában van példa, Dél-Tirolban például bejáratott gyakorlat, de nem csupán ott. A méltányosságban a kiindulópont mindenütt az, hogy a bírósághoz forduló személy anyanyelvén kell az ügyeit letárgyalni, megoldani.