Akár azt is mondhatnánk: mint a páva, olyan büszke lehet a Zabolához tartozó Páva falu. Bár része Zabolának, külön egyháza, iskolája, közbirtokossága és külön pávai szelleme arra jogosítja fel a pávai embert, hogy méltán büszke legyen szülőhelyére. Így érez Demes Botond zabolai alpolgármester is, aki e település lakója, s akitől megkérdeztük: reggeliben miért olyan zajos a falu?
Derék munka a Darékban
Semmiképpen sem azért zajos, mert még mindig Páva patakának szabályozásán dolgoznak. Azt ugyanis befejezték – tudtuk meg. A patak évszázadok óta katasztrófákat okozott a faluban, iszapréteggel hordta meg az utcákat, elöntötte a zöldségeskerteket, tönkretette a füves területeket, valóságos tófészkekké váltak ilyenkor a meder melletti gyümölcsösök, a sok víz miatt elpusztultak a gyümölcsfák. Az önkormányzat pályázatával két kilométeren betontámfalba foglalták a patak két oldalát, úgymond megzabolázták, s ahol már megcsendesedve az alsó rétekre ért, kétoldalt földgátak állják útját. Gondolkodtam, mi lehetett a régiek nyelvén ennek a Daréknak a jelentése. Gyanítottam: bizonyára Derék, hiszen ez volt a derekas útnak a neve, csak elkoptatták, mint megannyi szavunkat az évszázadok alatt.
– Most itt, a Darékon a községi tanács földkotró gépe kelt zajt – világosított fel Demes Botond –, mert a hegyoldalakból alásiető árkok-erecskék vize is tud bajt okozni bőséges esőzések idején. A főút melletti vízlefolyók átereszeit szabadítjuk fel, az eltömedékelt hidacskákat felbontjuk, hogy szabad útja legyen majd a víznek, s ahol nagyobb bajokat okozott, oda nagyobb átmérőjű csöveket vagy fedőlapot helyezünk el. Mindent önerőből végzünk. Ez a gép a miénk, csak a gázolajról kell gondoskodnunk. Minden hidat kicserélünk fel, végedes-végig. A költségvetésben pénzt különített el a tanács, hogy az elmúlt években feljavított mellékutcákban az időközben keletkezett gödröket-kátyúkat is töltsük meg tört kővel, az aprómunkát a mi alkalmazottaink végzik. Minden ember kapuja előtt húzódik áteresz, s mert ebben az orbaiszéki faluban nem halt ki a kalákaszellem, a szomszédok is lapátot fogtak, hogy segítsenek. A köszönet egy-egy pohárka pálinka volt, amit a házigazda kínálgatott a munkásoknak. Az erőgéppel könnyen lemélyítették az utcák két oldalán a sáncokat, és nyomban felrakták-elszállították a kiszedett földet, aminek semmi keresnivalója a lekövezett úttesten. Az emberek arcán látni lehetett az örömet, mondták is, hogy emberemlékezet óta ilyen nem volt Páván!
Páva-Páva – ízlelgettük a két és fél száz lelket számláló falu nevét. Jól hangzik – egyeztünk ki Demessel, és megkérdeztük, hisz jeles vadászember hírében áll, hogy él-e a siketfajd a falu erdejében. (Az egykori hagyomány szerint a könyékbeli székelyek vadpávának nevezték a fajdkakast.) Valamikor sok volt – felelte – fenn, a Pálfeje nevű helyen, odáig nyúlott fel a pávai erdő. Most is van – óvatoskodott, tartva attól, nehogy áldozatául essenek az elharapódzott, nem mindig sportszerű új „európai vadászszellemnek”.
Új lelkész a faluban
Demes Botond a paplakra is elkísért, merthogy még ő sem ismeri az új pávai lelkészt. Pop Levente 2006-ban végezte a teológiát, s közel hétévi kommandói szolgálat után hívta meg a pávai gyülekezet Juhász Zoltán lelkész helyére, aki Székelyudvarhelyre került. Felesége magyar szakos tanárnő, harmadik éve Kovásznán tanít.
– Kétszázhatvan személynek lettem a lelkipásztora – mondta a tiszteletes. – Szeretettel fogadott a presbitérium, önerőből szépen rendbe tették a lakást, kicseréltek néhány nyílászárót, rendezett gyülekezeti termet kaptam. Nekem a műemlék jellegű templom belső, majd külső javítása lesz az egyik fontos feladatom. Elődöm már pályázatot készíttetett e célból. Nem lesz könnyű, mert belül le kell verni egy méter magasan a vakolatot, s a falak mellett vízelvezető és szellőzőrendszert kell kialakítani. A megyei tanácstól 4000 lejt kaptunk, amiből anyagot vásároltunk. Meghirdettük a hívek között, hogy templomjavításra gyűjtést indítunk, szervezünk célirányos rendezvényeket is. Ragaszkodnánk ahhoz: ha már van egy szép ősi templomunk, akkor ott részesüljünk az istentiszteletek lelki hozadékában. A kis és meleg templomot meg kell tölteni, s amikor az időjárás engedi, használni kell.
A pávai gyülekezet november 24-re, a diakónia vasárnapjára készül, ekkor akarják köszönteni a 70. életévükön túli időseket, és alkalmas gyerekműsort is készítenek. Beindították a nőszövetségi bibliaórákat, az asszonyokkal együtt kötik az adventi koszorúkat. A pávai asszonyok a mézeskalácssütés mesterei, amiből majd a templomjavítási alapot is növelni szeretnék.
– Van az egyházközségnek 5,7 hektár földterülete. Sajnos, ebből csak 80 ár szántó, amit megműveltetünk egy zabolai gazdával. 30 hektár egyházi erdőbirtok is van, zömében tölgyfa, amiből a téli fűtést tudjuk biztosítani. Gond, hogy ebben az évben lejár az üzemtervünk, de hogy újat készíttethessünk, társulni kell más szomszédos birtokosokkal, mert száz hektárnál kisebb területre nem készítenek üzemtervet – egészítette ki kérésünkre az eklézsiához kapcsolódó adatokat Csekme Ferenc, az egyházközség gondnoka.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.