Színházi tükörAmikor komédiát rendezek, vágyom a tragédiára

2013. december 28., szombat, Magazin

Javában zajlanak a szilveszteri vígjáték próbái a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban, ennek ürügyén beszélgettünk Zakariás Zalán rendezővel.
 

– Miért Az elveszett levelet rendezed szilveszterre?
– Elsősorban azért, mert nagyon szeretem Caragialét, gyakran olvasgatom, akkor is, ha nem kell rendezőként foglalkoznom vele. Bukarestben végeztem az egyetemet, ahol nagyon sok Caragiale-előadást láttam, és minden jelentősebb drámaíró kapcsán felmerült Caragiale neve; Shakespeare, Molière vagy akár Cse­hov kapcsán is. Én magam már rendeztem a Zűrzavaros éjszakát, és az egyetemi évek alatt többször játszottam különböző Caragiale-elő­adá­sokban magyar akcentusú „szereplőként”. Leginkább tehát ennek a Caragiale iránti állandó rajongásomnak tulajdonítható, hogy Az elveszett levélre esett a választásom. Ez olyan klasszikus vígjáték, ami mindig és mindenhol időszerű, mert a politikai élet visszásságai állandóan tetten érhetőek, és állandóan foglalkoztatják az embe­reket.
– Milyen nehézségekkel jár a szilveszteri előadás elkészítése?
– Azt hiszem, az időhiány a legnagyobb gondunk, emiatt van a legtöbb konfliktus, néha arra kényszerülünk, hogy a túl egyszerű, az elsődleges megoldásokat vá­lasszuk bizonyos helyzetekben. Év végén fáradtabbak az emberek, és karácsony körül mindenki jobban szeretne a családjára fi­gyelni, mint a színházra. Bízom abban, hogy ez pozitívan fog hatni ránk, hogy az átlagosnál összeszedettebbek leszünk az utolsó napokban, mert szilveszterestére el kell készülnie az előadásnak.
– Legutóbb a Tesztoszteront rendez­ted Sepsiszentgyörgyön, ami nagy kedvence volt a közönségnek. Jobban sze­retsz komédiát rendezni, vagy véletlen, hogy az utóbbi időben ezek találtak rád?
– Amikor komédiát rendezek, vágyom a tragédiára, és fordítva. Ez a két dolog nálam, mint általában az életben is, kiegészíti egymást: tragikus elemek nélkül nincs jó vígjáték, és egy jó tragédiában is lenniük kell komikus pillanatoknak. Igen, most arra vágyom, hogy rendezhessek itthon egy tragédiát.
– Tudod-e már, hogy mi lesz a következő munkád?
– Több darabot tervezek. Januárban vagy februárban meg szeretném csinálni Bu­karestben a Tesztoszteron román nyelvű ősbemutatóját. Szeretem ezt a szöveget, és ha már alkalmam adódott rá, nem hagyom ki az újabb lehetőséget. Aztán szeretnék rendezni egy, Az ezredik éjszakához hasonló gyermekelőadást, ami nagyon jó élmény volt számomra. Reménykedem, hogy ezt az M Stúdióval közösen tudjuk elkészíteni valamikor tavasszal. A későbbi terveimről egyelőre még nem beszélnék.
– Sokat dolgozol országszerte és Magyarországon is, állandóan úton vagy. Emellett van a család, és közben focizol, teniszezel, úszol, síelsz. Hogy jut időd minderre?
– Négyéves koromban megtanítottak síelni, úszni, a fociba is nagyon korán szerelmes lettem, aztán sok más sport következett. Minden, amit csak alkalmam volt kipróbálni. Örülök, hogy életem részévé vált a mozgás, teljes hittel vallom, hogy ép testben ép lélek. Ha huzamosabb ideig nem sportolok, rossz gondolataim támadnak, kezdek depressziós lenni, előjön minden bajom. Állandóan szükségét érzem, hogy a felgyűlt mérget kiizzadjam magamból. Tehát valójában a szellemi munkám érdekében sportolok, nem ennek ellenében. Igyekszem megtalálni a módját, hogy a gyerekemmel töltött időt is összekössem a sporttal. A nyáron például vettem egy bicikliülést, felültetem magam mögé a fiamat, és így tekertem mindenhová: ez neki élmény volt, nekem sport. Csupán akarat kérdése. Ha az ember nem tud időt szakítani rá, hogy elmenjen teniszezni, otthon is kézbe lehet venni két súlyzót, vagy éjszaka is lehet szaladni egyet a stadionban, miután lefeküdt a család.
– Hogyan telt a karácsony?
– Számomra nem más a karácsony, mint az év többi napja, vagy inkább az év többi napjának kellene ugyanilyennek lennie. Bármikor megajándékozhatjuk egymást, és mindig szeretnünk kell egymást; ha csak azért tesszük ezt, mert ilyenkor ez a szokás, kötelességgé, teherré válik az ünneplésünk. A szeretet ünnepe akkor van, amikor az ember eldönti, nem amikor a dátum ezt megköveteli tőlünk. Nem szoktam különösebben felkészülni arra, hogy sze­ressem a többieket, vagy hogy elhalmozzam őket ajándékokkal. Azért persze nálunk is járt az angyal, mint ahogy máskor is szoktam venni a kicsi fiamnak egy autót vagy lovat, amit kér. Ő most abban a korban van, amikor szívesen maga köré gyűji szeretett tárgyait.

Kérdezett: NAGY B. SÁNDOR

A Színházi tükör támogatója a Salvia patika
 

Hozzászólások
Szavazás
Ön beoltatta-e magát koronavírus ellen?








eredmények
szavazatok száma 2637
szavazógép
2013-12-28: Sport - :

Dempsey visszatér a Fulhamhez (Labdarúgás)

Két hónapra kölcsönbe visszatér a Fulham labdarúgócsapatához az amerikai Clint Dempsey. A 30 éves, 101-szeres válogatott csatár 2007 és 2012 között játszott a szigetországi csapatban, és 225 mérkőzésen 60 gólt szerzett. Később a Tottenham Hotspur alkalmazta, most a tengerentúli profiligában (MLS) szereplő Seattle Sounders játékosa, innen adják kölcsönbe.
2013-12-28: Magazin - :

Elhunyt a harmincas évek magyar operettdívája

New Yorktól északra fekvő rye-i otthonában 101 éves korában csütörtökön elhunyt Eggerth Márta magyar származású koloratúrszoprán énekesnő, színésznő, az 1930-as évek operettdívája, a zenés vígjátékok hajdani sztárja.