Dákok Háromszéken — utódok nélkül

2008. február 2., szombat, Képzőművészet

Hatalmas szenzációként tálalta a román sajtó az Oltszem melletti ásatások során feltárt dák temető létét a múlt nyáron. Monumentális régészeti felfedezés Kovászna megyében — emelte ki tudósítása címében az Adevărul.

A lap internetes változatában a cikkekhez hozzá lehet szólni, s ehhez temérdek kommentár érkezett. Például, azt írja valaki, hogy büszke, amiért ilyen nagy nemzet tagja lehet, hisz a románok Európa legősibb lakói. Másik, hogy most ugráljanak a magyarok, amikor régészeti leletek bizonyítják a románok kuntinuitását Erdélyben. A harmadik arról szövegel, hogy elámulnak majd a székelyek, amikor bebizonyosodik, hogy ők tulajdonképpen elmagyarosított dákok leszármazottai. Aztán valaki megjegyzi ironikusan: Boldogan fogadjuk be a magyarokat Románia területén, de ajánljuk, hogy tiszteljék e föld gazdáit. Amennyiben nem tetszik nekik, visszaküldjük őket Ázsiába.

Ha némely székely ember arról hall, hogy egykoron dákok éltek Székelyföld területén, kinyílik a bicska a zsebében. Amennyiben egy románnak azt mondjuk, hogy a dákoromán kontinuitás csupán mese, összedől a világ. Nézzük csak meg, mit is tártak fel Oltszemen, s mi a jelentősége annak!

Az oltszemi telep

Az Oltszemről Sepsiszentgyörgyre utazó a falu déli csücskében, az országút két oldalán homokbányákat lát. A brassói Domarkt Kft. termel itt ki. Előbb bal oldalon, a főút és a vasút közötti területen kezdett el bányászni. Időközben némely intézmények arra figyelmeztettek, hogy a kitermelés annyira közel került a műúthoz és a vasúthoz, hogy mindkettő létét veszélyezteti. A működtető átköltözött az út túloldalára, tehát, ha Sepsiszentgyörgy felé nézünk, a jobb oldalra. Oda, ahol a Zalánba tartó földút indul.

Már az első kitermelésnél régészeti leletek kerültek felszínre. Erről tudomást szereztek az akkor még frissen Sepsiszentgyörgyön létesült Keleti Kárpátok Múzeumának munkatársai, akik 2000-ben kiszálltak a helyszínre, és megvizsgálták a leletet. Jogszabály értelmében semmiféle munkálatot, kitermelést, építkezést nem lehet folytatni mindaddig, amíg az ott lévő leleteket nem tárják fel. A kutatási költségek finanszírozása meg a területtulajdonos kötelessége. Így a Domarkt Kft. feltárási szerződést kötött a Keleti Kárpátok Múzeumá­val. A kutatás koordinátora, tudományos felelőse Valeri Kavruk múzeumigazgató, ám a feltárás szakmai irányítója Dan Lucian Buzea régész, aki a kezdetektől mostanig kutatja az anyagot. A szakemberek az első telephelyet A betűvel, a másodikat B-vel jelölik.

Mit találtak?

Az A telep mintegy 800 méter hosszú és 80—200 méter között váltakozó szélességű. Ezt 2001—2005 között kutatták. Az ásás eredményeként egy bronzkori települést tártak fel, pontosabban Kr. e. 1500—1200-ból, mellette egy korai dák települést a Kr. e. IV—III. századból, egy újabb dák települést a Kr. u. I. századból és egy római kor utáni települést, azaz a római kivonulást (Kr. u. 271.) követő időszakból, Kr. u. a III.—IV. századból.

A B telepen 2005—2006-ban négy sírt tártak fel, tavaly nyárig még kettőt. Ekkor verte nagydobra a román sajtó a felfedezést. Ugyanis a temetőt a Kr. e. IV—III. századra datálják.

A lelet egyedisége abban áll, hogy ez az egyedüli ilyen korai dák nekropolisz, temetkezési hely Erdélyben — magyarázza Dan Buzea. Erdélyben más dák lelőhelyek a klasszikus dák korból valók, azaz Kr. e. I. századtól Kr. u. I. századig — teszi hozzá.

Dan Buzeával előbb a múzeumban beszélgettünk, ekkor már hét feltárt sír fényképfelvételeit mutatta, aztán a terepen is megkerestük, épp az e téli havazás kezdetekor, akkor már a nyolcadik sírnál dolgoztak. Közölte, a temető eddig feltárt része néhány száz négyzetméteres, az egykori település, melyhez tartozik, az út túloldalán mintegy egy hektárnyi területen fekszik. Esély van a teljes temető megvizsgálására, ugyanis a Domarkt cég folytatni szeretné a kitermelést, és dél felől újabb területeket szeretne felvásárolni.

A két utóbb feltárt sírt magunk is láttuk. Épp jókor, mert azóta hó lepte be a területet. A gödrök emberméretűek, ám nem holttestet ástak el bennük. Kiderült ugyanis, hogy a holtakat elhamvasztották, s maradékaikat urnába zárva sírba helyezték. Mutatta is a régész. Egyik sírban egy, másikban két urna volt, két különböző emberé. A hamvasztásból megmaradt csontdarabkák az edényekben. Urna gyanánt kézzel kialakított, nem korongozott cserépfazakat használtak, melyet cseréptállal fedtek le. Az is kiderült, hogy a hamvasztást máshol végezték. A sírok 2,1—2,2 méter hosszúak és 0,6—1,2 méter szélesek. Elhelyezésük bizonyos rendszerre enged következtetni. Az egyik sírban talált csontok antropológiai elemzése során kimutatták, 15—30 év közötti nő maradványaira bukkantak. A többi sírban talált csontokból is küldtek mintát Bukarestbe, várják az eredményt.

A dák kontinuitás

A feltárt anyag értelmezésével Valeriu Sârbu dakológus, a brăilai múzeum munkatársa foglalkozott. Kiemelte a dák kontinuitást, hisz az oltszemi ásatások során a Kr. e. IV. századtól a Kr. u. V. századig tártak fel dák településeket és temetkezési helyet. Hangoztatta: ezeréves dák folytonosság mutatható ki.

Az Adevărul által megszólaltatott Vasile Boroneanţ régész a feltárás hozadékaként azt hangsúlyozza, hogy ezáltal megdőlt Rösler bevándorláselmélete, miszerint a román nép a Dunától délre alakult ki, és utóbb vándorolt be az ország mai területére. Adrian Majuru történész szerint most már teljesen világos a dákoromán kontinuitás, azt tényként kezeli.

Dan Buzeával egyelőre csak a dák folytonosságról beszéltünk. Ő a Kr. e. IV—III. századi települést és temetőt, valamint a Kr. u. I. századi települést dákként értékeli. A Kr. u. IV—V. századi települést ,,római kor utániként" jelölte meg.

Valójában az Olt mentén több dák települést tártak fel mostanig, ezek eddig mind a klasszikus dák korból származnak.

Méder Lóránt, a Székely Nemzeti Múzeum régésze számára nem kétséges, hogy vidékünkön éltek dákok. A leletek a legjobb bizonyítékok erre, a múzeum régészeti anyagának egytizede ennek a kultúrának a hagyatéka. Ami a római kivonulás utáni korszakot illeti, a gótok nagyon hamar, néhány éven belül megjelentek Erdélyben, s aztán őket követték más vándornépek. A megmaradt őslakók keveredtek a vándornépekkel, a kultúráik is összemosódtak. A leglátványosabb hasonlattal egyfajta darált húsként lehet elképzelni az Erdély területén található közösségeket — mondotta.

A folytonosság megszakad!

Oltszemen a legkésőbbi feltárt település a IV—V. századból való. Ez utáni más kultúrát nem tártak fel a magyarok betelepedéséig. Korban a legközelebbi leletek a XII. századból valók, s magyarok — mondja Buzea. Még vándornépek nyomaira sem bukkantak. S hozzáteszi: egyelőre.

Tehát a legkésőbbi nyom, amit még esetleg dákként lehet elkönyvelni, az a IV—V. századból való, ám Buzea egyértelműen ,,római kor utáninak" nevezte (s nem dákként). Ez olyan civilizáció, mely kiterjed Moldvára, Ukrajnára, Lengyelország déli részére és Erdélyre. Az említett, római kor utáni településen több mint 120 háztartási gödröt és 8 lakást tártak fel. Ezek feldolgozása még folyamatban. A rómaiaktól átvett korongolás módszerével kialakított kerámiát is találtak, de csupán kézi készítésűt is. Továbbá olyan bronz karperecet, amelynek anyaga nem olyan, mint a dákoké, s megmunkálása nagyon hasonlít a keltákéhoz. Ugyanebben az időszakban Erdélyben Beszterce környékét kelták tartották ellenőrzésük alatt.

Mi a magyarázata annak, hogy az V. században eltűnt innen a népesség, s a XII. századi magyar régészeti leletekig nem lelhető fel semmi? — kérdeztük a régészt. Ez általános jelenség, mondja, s hozzáteszi: az emberek állandó mozgásban voltak, ez volt a népvándorlás időszaka. Egyeseknek el kellett menekülniük, másokat beolvasztottak.

Ezeknek a felfedezéseknek van-e valami közük a dákoromán kontinuitáshoz? — kérdeztük végül Dan Buzeát.

,,Ez értelmezhető... Nézetem szerint a dákok nem feltétlenül a románok ősei. De ehhez jobban értenek azok, akik ezt a témakört kutatják. Én őstörténettel foglakozom, és nem a kontinuitás értelmezésével. Tény, hogy ebben a térségben dák kontinuitásról beszélhetünk: Kr. e. IV—III. századi, majd Kr. előtti I-től Kr. u. I. századig tartó dák telepek, no meg a Kr. u. IV—V. századi dák-római település igazolja. Tehát közel ezeréves időszakban itt emberek éltek. Aztán, hogy dákok, rómaiak, románok voltak..., ezek olyan dolgok, amelyeket minden szerző másként értelmez."

Hol is tartunk?

Az oltszemi feltárás különlegessége az, hogy korai dák nekropoliszt hozott felszínre. A dákoromán kontinuitás elméletéhez egy csöppnyi bizonyítékkal nem járult hozzá. Különben miután 271-ben Aurelianus császár kivonta a római légiókat és adminisztrációt Dácia provinciából, a terület vándornépek szabad prédájává vált. A rómaiakkal együtt minden bizonnyal a velük kapcsolatban álló egyes dákok is elvonultak a Dunán alulra, de maradtak is. Erdélyt elözönlötték a gótok, gepidák, majd hunok, később avarok, aztán szlávok, mígnem betelepedtek a magyarok, és erős középkori államot akakítottak ki. Tehát, úgynevezett biológiai kontinuitás létezett, hisz Erdély, Székelyföld, Háromszék területén folyamatosan éltek emberek, dák kor előttiek, dákok, majd római kor utániak, vándornépek, néhány száz évig szlávok, végül mintegy kilenc évszázada székelyek, magyarok.

Áttanulmányoztuk vagy tucatnyi román szerző dákoromán kontinuitáselméletét, de sehol nem találkoztunk konkrét bizonyítékkal, mindenhol csak feltételezéssel vagy valaminek a kijelentésével, kész tényként tálalásával. A magyar szakirodalomból szándékosan nem idézünk. Ajánlhatjuk Lucian Boia Történelem és mítosz a román köztudatban című kötetét, mely teljesen racionálisan közelíti meg a kérdést, s számos román szerző elméletét logikus érvekkel cáfolja.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint bejut-e a Sepsi OSK labdarúgócsapata a felsőházi rájátszásba?







eredmények
szavazatok száma 162
szavazógép
2008-02-02: Múltidéző - Egyed Ákos:

A székelyek eredetéről és megtelepedéséről

Látlelet a kivándorlásról
A kivándorlás kérdéskörét részletesebben az 5. szakosztályban vitatta meg az 1902-es Székely Kongresszus. A fő előadó László Gyula, akivel a gazdasági élet bemutatása során már megismerkedtünk, rövid áttekintést nyújtott a kivándorlási mozgalom hátteréről. Különösen a Románia felé irányuló kivándorlásról mondottakra érdemes odafigyelnünk.
2008-02-02: Magazin - Sylvester Lajos:

Kristály Sándor tudományos nekifutamodása

A Babeş—Bolyai Tudományegyetem kihelyezett tagozatainak sepsiszentgyörgyi ünnepi vacsoráján megismerkedhettünk dr. Kristály Sándor matematikussal, akivel kapcsolatosan, életkorát is figyelembe véve, aligha lehet megspórolni a fiatal zseni jelzőt.