Kristály Sándor, a székelyföldi matematikus

2014. május 29., csütörtök, Riport

Kristály Sándor életútja nem szokványos: az egyszerű csíkszentdomokosi kisdiákból elismert matematikus lett. Azt határozottan cáfolja, hogy zseni lenne, viszont állítja, aki tehetségéhez a szívós munkát is hozzáteszi, meglesz a gyümölcse. Számos elismerést kapott, de nem a díjakért dolgozik, hanem azért, mert imádja a matematikát.

Har­minckilenc évesen a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem professzora, kutatómunkája mellett a sepsiszentgyörgyi tagozaton tanít, és úgy véli, fontos felmutatni a jó példát, az igazi értéket. Feleségével 2004-ben költöztek Sepsiszentgyörgyre, itt nevelik három gyermeküket. Kristály Sándor három matematikai doktori disszertációt védett meg,  eredményeit a világ legrangosabb matematikai folyóirataiban közli. A Föld bármelyik szegletében élő kutatótársával kapcsolatba léphet, így azt mondja, ma már kevésbé fontos, hol él egy matematikus. Teljesen mind­egy, éppen merre van, ő gondolkodik egy problémán. Noha sokat jár külföldi konferenciákra, szakmai rendezvényekre, jól érzi magát Sepsiszentgyörgyön, Székelyföldön, s bár számos egyetemre hívták tanítani, itthon maradt, és mai napig megrögzötten ragaszkodik szülőfalujához, Csíkszentdomokoshoz. 

A kiemelkedés
Kilencedikes koráig nem is tudott a matematika létezéséről, legalábbis abban az értelemben nem, hogy azt lehet nagyon magas szinten is művelni. A csíkszentdomokosi általános iskolában, ahová Kristály Sándor első osztályos korától nyolcadik végéig járt, éppen olyan volt, mint meg­annyi más gyermek: focizott, zenélt, tanult is természetesen, de nagy dolgokra nem gondolt. Igaz, általában mindenhez másként közelített, mond­ták is neki tanárai, később ki­válik majd a többi diák közül. Játszott tangóharmonikán – e szenvedélyének a mai napig él –, sőt, kisebb diákként még az is megfordult a fejében, konzervatóriumba is mehetne. Különben egyszerű csíkszentdomokosi családból származik: 1996-ban elhunyt édesapja lakatosmester volt, aki „gondolkodó emberként jól látta az összefüggéseket”, és igen kreatív módon mindig megoldotta a hozzá fordulók műszaki gondjait, emellett verhetetlenül malmozott. Édesanyja sokáig háziasszonyként tevékenykedett otthon, majd nyugdíjazásáig postásként dolgozott.
Az egyszerű falusi gyermek 1989-ben bejutott a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumba, Hargita megye legjobb iskolájába abban az időben csak kevés vidéki diáknak sikerült bekerülnie. A matematika „vitte be”. Kilencedikes korában aztán nekilendült, és felvette az addig is a városban tanulók „sebességét”, tizedikben pedig elküldték egy megyei matematikaversenyre, azt megnyerte. Akkor következett be a váltás, noha még nem gondolta, hogy különleges képességek birtokában lenne, csak feltűnt: gond nélkül oldja a feladatokat, s a bentlakásban lakó, mintegy huszonöt diák mindenike hozzá fordul matematikával kapcsolatos kérdéseivel, amelyekre ő rendszerint válaszolni tud. Tanárai felfigyeltek rá, és ő maga is érezte, egy picikét jobban megy neki a matematika, mint másnak, „valami van”. Egyszerűen csak volt egy feladat, megoldotta, és ebből nem próbált „nagy következtetéseket levonni”. Viszont diáktársai előtt azt is bebizonyította, ő nemcsak egy városba csöppent falusi srác, hanem az egyik legjobb matematikus az iskolában, aki nem könyvmolyszerű kockafej, hanem olyan széles látókörű, közösséget mozgató osztálytárs, aki hokizni jár, kirándulásokra toboroz és gitározik a tábortűz mellett.
A matematikaversenyeken elért sikerei után Kristály Sándor tizenegyedikes korától „szabad emberré” vált, azaz másra nem kellett figyelnie, csak arra, hogy megnyerje a következő megmérettetést, órákra sem kellett folyamatosan járnia. Nála egy évvel idősebb diáktársa reggelente korán bejött a bentlakásba, és rendszeresen együtt matekoztak, megtörtént, hogy öt és nyolc óra között „kinyírták” a tizenegyedikes tankönyvet. Már nem megértette, hanem megérezte, miről van szó. Az is egyértelművé vált számára, hogy a továbbiakban csak ezzel kíván foglalkozni, s bár édesapja kifogásolta, hogy nem választ egy jobb megélhetést biztosító szakmát – orvosi vagy ügyvédi, ügyészi pályára gondolt –, úgy döntött, Ko­lozsvárra, matematika szakra megy egyetemre.

A fiatal professzor
A Kincses Városban 1993 és 1997 között matematikát tanult a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, majd 1997–1998-ban mesteri képzéssel folytatta, aztán ugyanott egyetemi gyakornokként kezdett dolgozni, illetve ezzel párhuzamosan elkezdte írni a doktorátusát. Ekkorra már körvonalazódott kutatási területe, a kritikus pontok elmélete, ám mivel kíváncsi, érdeklődő természetű, néhány évvel később, 2002-ben Debrecen­ben Finsler-geometriával foglalkozva egy kollégájával „véletlenül” megoldott egy ötven éve nyitott problémát. Ha tudja, hogy „akkora kérdés”, biztosan nem kezd el vele foglalkozni. Pályáján ez mérföldkőnek számított, ezáltal „robbant”, 2005-ben ezt a bizonyítást leírva szerezte meg második doktori címét a Debreceni Egyetemen (első disszertációját a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudomány­egye­temen védte meg 2003-ban). Később, 2010-ben a budapesti Közép-európai Egyetem (CEU) felkérésére írt egy harmadik doktori dolgozatot is. Kristály Sándor azt mondja, az élet hozta így, ő nem hajtott arra, hogy három doktori címe legyen. Több rangos ösztöndíjat kapott, vendégelőadóként számos egyetemen tanított, folyamatosan nemzetközi konferenciákra jár, három könyv szerzője (egyiket a Cambridge University Press adta ki), harmincnál több szakcikkét a világ legrangosabb matematikai kiadványai közölték. Ezeknek is köszön­hetően a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (melynek mindvégig tanára maradt) tavaly, 38 esztendős korában professzori címmel ismerték el. Tanított a CEU-n is, idén márciustól pedig az Óbudai Egyetem kutató-professzora. Úgy véli, egy matematikus számára az a mérce, milyen problémákat sikerült megoldania, illetve hogy eredményeit milyen szaklapban közölte.
Kristály Sándor imádja a matematikát, ám a szabályok, a képletek mindig is „bosszantották”. „Nem azért vagyok matematikus, mert bemagoltam száz képletet, hanem azért, mert gondolkodom” – állítja. „Ez a különbség egy matematikus és egy nem matematikus között. Utóbbiak sémákat, képleteket gyakorolnak be, de valójában nem tudják azokat alkalmazni. A matematika közel sem arról szól, hogy van egy képletgyűjtemény a fejünkben, ha így lenne, már rég megbolondultunk volna.” A matematika azért is kihívás számára, mert nincs szebb, mint olyan úton járni, amelyen más nem járt, ez annyi, mint megismerni a világot...
Hogy 2004-ben Sepsiszent­györgy­r­e költözött, felesége érdeme. Jól érezte magát Kolozsváron, s amikor Háromszék mellett döntöttek, ő maga is dilemmázott, jó lesz-e ez a lépés. Kihívásként tekintett a változásra, mint általában a matematikai kérdésekre. Azóta is a Babeş–Bolyai Tudománye­gye­tem sepsiszentgyörgyi tagozatán tanít, kutatási projektjei inkább Kolozsvárhoz kötik, és folytatja szakmai útjait a nagyvilágban, olyan év is volt, amikor öt hónapot töltött külföldi egyetemi központokban. Régebb keményebb tempóban, éjjel-nappal dolgozott, ma már csupán napi 8–10 órás átlaggal számol, ami valójában azt jelenti, hogy állandóan gondolkodik egy-egy problémán, „őröl az agya”. Másképp nem megy, az szerinte nem igaz, hogy a tehetség önmagában elég az eredményességhez, óriási munkára van szükség. Sze­rencsés, hogy taníthat, mert úgy véli, fontos kapcsolatban lenni az emberekkel, nem jó elszigetelten dolgozni, és számára is hasznos, hogy érthetően el kell magyaráznia azt, ami számára nyilvánvaló. A tanítást mind maga, mind diákjai számára próbálja élvezetessé tenni, és tanárként el kell mondania, amit nem tart jónak, mert a legjobbaknak is szükségük van mások véleményére, annak idején ő maga is kapott bírálatokat, és azok elengedhetetlenek voltak pályája alakulásában.
Kristály Sándor úgy véli, az egye­temeken mindenütt generációs prob­léma az érdektelenség, nehéz motiválni a fiatalokat, s hogy sikerül-e vagy sem „megmozgatni” őket, a tanár egyéniségétől függ. Persze, jó rávezetni a diákokat arra, hogy minden rajtuk múlik, ha megfelelő a hozzáállásuk, kinyílhat előttük a világ. Másik gondnak az értéktelenséget tartja, szerinte túl sok „üres halmaz” kerül előtérbe, illetve jelenik meg a médiában, ez pedig rossz irányba viszi a világot. Ma már elfogadja kamilliánus szerzetesrendbéli barátjának a véleményét, miszerint meg kell mutatni a pozitív példát, a valódi értéket, nem elég, hogy a hiteles emberek csendben, szenvedélyesen végzik a dolgukat, csupán azért, mert szeretik és hisznek benne, nem azért, hogy annak valamiféle következménye legyen. Ő maga akár azzal is bátoríthatná diákjait, hogy mégiscsak értékes a tudás: az ő szakmai pályája is bizonyosság, hi­szen világviszonylatban elismert ma­tematikus, ráadásul ebből jól is él. Természetesen, nem mond ilyesmit.

Ami fontos
Rendkívül fontosnak tartja a személyes kapcsolattartást, a közös munkát kutatókollégáival, erre jó lehetőséget biztosítanak a külföldi tudományos rendezvények, szakmai meghívások, melyeknek köszönhetően a világ számos országában járt, az európaiakon kívül Brazíliában, Japánban, Szaúd-Arábiában, ősszel Hongkongba készül. Kristály Sándor éppen ebből a sok útból vonta le azt a következtetést, hogy nem akar külföldön élni. Ez nem biztos, hogy szakmailag jó, magyarázza, nagyon sokan azt is mondják, rosszul tette, hogy nem ment el, mert máshol még sikeresebb lehetett volna. De egyrészt jól érzi magát itt, mert mindenki itt él, aki fontos számára – családja, barátai –, másrészt tudja, hogy „nem Einstein”, annak ellenére, hogy jónak minősítik, ismeri a korlátait. De szerinte fontos kimozdulni, világot látni, öt-tíz évvel ezelőtt sokfelé ment, viszont most már mérlegel, mert úgy érzi, szakmailag sínen van, az út adott, már csak mennie kell rajta. 2009-ben egy brazíliai konferenciára várták, repülőjegyét is lefoglalta. Aztán mégsem utazott el, s amikor megtudta, hogy az a gép, amelyikkel hazafelé kellett volna repülnie, a Rio de Janeiro és Párizs közötti járat lezuhant, újraértékelte életét. Úgy érezte, kapott egy második lehetőséget, egy „bölcsességi mérföldkőhöz” ért, s azóta úgy látja, kicsin múlhat, ma vagyunk, s holnap nem, ezért jó örülni annak, aminek csak lehet. Hogy megúszta a repülőszerencsétlenséget, jelként tekinti, azóta lassítani próbál, mert addig nagyon sokat dolgozott, gyermekeire is jobban figyel, több időt tölt velük.
Az a tény, hogy tehetségesebb, mint sokan mások, nem jelenti azt, hogy zseni lenne, vélekedik. Nagyon tehetséges matematikusok mellett találkozott két „igazi” zsenivel is, az ő világuk teljesen más, mint a klasszikus matematikusoké. Bár el tudja képzelni, milyen lehet az a világ, ő nincs benne. Hogy mi a különbség? „Az, ami egy tehetséges matematikusban megvan, esetükben sokkal felfokozottabban jelentkezik; amikor nem megértesz, hanem megérzel dolgokat, de még nagyobb mélységben, annyira mélyen, hogy az emberi ész számára már alig felfogható; a zseni belelát az egésznek a lelkébe. Matematikában például ír egy ötvenoldalas cikket, és a következő húsz év arról szól, hogy mások próbálják azt megérteni.”
Kikapcsolódásáról, pihenéséről családja gondoskodik. Amikor ugyanis elmélyülten gondolkodik egy matematikai problémán, csak arra összpontosít, minden más megszűnik körülötte. Szerinte o­lyan, mint egy transzállapot. Gyermekei, felesége tesznek róla, hogy „visszakerüljön a földre”, és elmennek kirándulni, nyaralni, gyakran járnak Csíkszent­­d­omo­kos­ra édesanyjához. Kristály Sándor számára most is nagyon fontos a szülői ház és közvetlen környéke, annak minden kis zuga jelent valamit, gyermekkorát idézi. Ez nem nosztalgia, hanem megmagyarázhatatlan belső kötődés ahhoz a helyhez, e ragaszkodás olyannyira erős, hogy noha tíz éve Sepsiszent­györ­gyön él, személyi igazolványán még mindig csíkszentdomokosi lakcíme szerepel. És ezen nem változtat, egyaránt fontos marad az otthoni levegő, de az is, hogy mit tapasztal a nagyvilágban.
 

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint bejut-e a Sepsi OSK labdarúgócsapata a felsőházi rájátszásba?







eredmények
szavazatok száma 162
szavazógép
2014-05-29: Közélet - :

Ajándék mozgássérülteknek

Bakk-Vitális Mária Kinga, a Wilhelm Wegener által bejegyeztetett Pro Sanitate Alapítvány kuratóriuma ne­vében két speciális, mozgáskorlátozottak számára kifejlesztett kerékpárt és három négykerekű, elektromos meghajtású robogót adott át kézdivásárhelyi, torjai és kézdikővári mozgássérülteknek tegnap délután a kézdivásárhelyi Zarah Moden Kft. udvarán.
2014-05-29: Nemzet-nemzetiség - :

Székely Nép a székelyeknek (Megjelent)

Negyvenezer székely család postaládájába került be eddig vagy hamarosan bekerül a Székely Nemzeti Tanács kiadásában megjelenő Székely Nép hetedik száma, melynek melléklete Székelyföld autonómia­statútumát közli. A 2004-ben kidolgozott „alaptörvény-tervezet” az első és továbbra is leghitelesebb alapdokumentuma Székelyföld autonóm berendezkedésének annak ellenére, hogy újabban több elképzelés is napvilágot látott.