Tizenkét erdélyi és magyarországi pedagógus dolgozott együtt abban a drámatáborban, amelyet a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola az Osonó Színházműhellyel közösen szervezett a zabolai Csipkésben. A képzésen túl a tábor célja olyan helyzet megteremtése volt, amely által a pedagógusok feltöltődhetnek és felkészülhetnek az új tanév elkezdésére.
A szakmai program alapja a napi három műhelyfoglalkozás volt, a pedagógusok önmagukkal és a színházzal ismerkedhettek. A Fazakas Misi vezette foglalkozások főként a csapatépítésre, az önismereti, személyiség- és beszédkészség-fejlesztő feladatokra fókuszáltak, azzal a céllal, hogy a résztvevők gyarapíthassák eszköztárukat, és majd a gyakorlatokat felhasználják a tanításban, osztályfőnöki tevékenységük során. Mucha Oszkár irányításával alapszínházképzésre került sor. A színházi gyakorlatokban való elmélyülés, a keresés és a kísérletezés újabb impulzusokat adott a résztvevő pedagógusoknak, hatékonyabbá tehetik az általuk vezetett színjátszó csapatok szakmai tevékenységét.
Minden reggel lelki-szellemi bemelegítőként szolgáló napindítóval kezdődött, este pedig a rövid színházi jelenetek próbái zajlottak, amelyeket az utolsó nap délelőttjén mutattak be a kiscsoportok. Közben nagyon sokat beszélgettek a résztvevők, tájékoztatták egymást a magyarországi és romániai tanügyi rendszerek működéséről, nehézségeiről, valamint az egyéni módszerekről és felelősségről.
Az augusztus 27–31. között zajló tábor hangulatáról a következő nyilatkozatok adnak képet. Márton Csilla magyartanár, Marosvásárhely: „Úgy képzelem ezt a tábort, mintha egy kapunyitogató játék lenne. A tréningek bennem kapukat nyitnak ki, ott kulcsokat találok, amivel pedagógusként újabb ajtókat nyithatok meg.” Benyhe Bernát magyar- és történelemtanár, Budapest: „Nagyon mély élmény volt, elsősorban az emberekkel való találkozás. Bár sok táborba járok, mindeddig nem éreztem azt, hogy a résztvevőkkel való találkozások ilyen mélyen visszahatnak rám. Nagyon megtisztelő és megható helyzet, amikor valaki ott áll velem szemben vagy ott ül velem egy körben, és a színház hatására az életének a legnagyobb kérdéseiről vagy problémáiról mesél.” Szőcs Bori magyar- és angoltanár, Sepsiszentgyörgy: „Nagy szüksége van az embernek időről időre kimozdulni a hétköznapjaiból, és egy ilyen nagyon nyitott, időtlen, friss környezetbe kerülni, ahol másképp történnek a dolgok. Nagyon jó érzés egy remek társasággal együtt dolgozni, és ezt egyre inkább ajándéknak látom. Ajándék az az idő, amit az egymásra figyeléssel, keresgéléssel és határok átlépésével töltünk. Nagyon pozitív volt a tábor. Jóval többet kaptam tőle, mint amennyit vártam. Beleláthattam abba, mik a lehetőségei egy-egy ilyen feladatnak és csoportmunkának, és ez nekem nagyon sokat segített.” Szolomájer Timi tanítónő, Nagykároly: „Ilyen típusú táborba a saját feltöltődésem céljából indulok el, mert úgy gondolom, akkor tudom a legtöbbet kiadni magamból, ha én rendben vagyok, és erre szükségem van a szakmámban. Nagyon jó tapasztalni azt, hogy játékból van rengeteg, mindig van följebb. Hiába hiszem, hogy ismerem önmagamat, mindig van eggyel beljebb. Nagyon sok módszertani utalást kaptam, ami otthon technikailag megkönnyíti a drámás foglalkozásokat. Jobban és merészebben leszek majd nyugodt és kiváró egy tevékenységen során.” Hajdu Laura óvónő, Sepsiszentgyörgy: „Ez a tábor olyan, mint a mennyország. Jó a hangulat, jó a társaság, nagyon tetszik az, hogy mindenki akar dolgozni, és nagyon kreatívak az emberek. Jók a gyakorlatok, fejlesztik a koncentrálóképességemet, szép jelenetek születnek a foglalkozásokon, és közben sokat nevetünk. Tetszik, hogy mindebből sok pozitív energiát tudunk meríteni munkánkhoz.”
Fazakas Misi
