Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Dr. Nagy LajosGrigorescu a csomakőrösi családfán

2014. október 4., szombat, Kultúra

Ki volt a román festő titokzatos élettársa, felesége, modellje?
Kortársai, valamint később életrajzával, művészetével foglalkozó barátok, művészettörténészek egyaránt hangsúlyozzák, hogy a nagy román festőművész, Nicolae Grigorescu (1838–1907) magánéletét és alkotásainak műhelytitkait rendkívül nagy diszkréció övezi, ahova nehéz behatolni.

  • A művész felesége
    A művész felesége
  • A művész fia ír (vázlat)
    A művész fia ír (vázlat)
  • Ülő pásztorlányka
    Ülő pásztorlányka
  • A családkönyv bejegyzése
    A családkönyv bejegyzése
  • Remus Niculescu levele Bíró Sándornak
    Remus Niculescu levele Bíró Sándornak
  • Grigorescu unokái a csomakőrösi templom előtt
    Grigorescu unokái a csomakőrösi templom előtt

A műkritikusokat,  művészettörténészeket és a nagyközönséget mai napig foglalkoztatja a festő vásznán megörökített szép asszonyok némelyikének kiléte. Így a konstancai Művészeti Múzeum igazgatója, Doina Păuleanu egy nemrég megjelentetett tanulmányában több mint százharminc év után próbálja megfejteni A tengerparton című festményhez modellt ülő hölgy kilétét, állítván, a kép múzsája Carlotta Leria szopránénekesnő. Talán nem érdektelen annyi idő után a művész ugyancsak titokkal övezett élettársáról (feleségéről?), Gheorghe nevű fia édesanyjáról, s mint egyes életrajzírói írják, több késői festményének modelljéről, Maria Danciuról is kideríteni egyet-mást, hiszen konkrét adatokat szinte sehol nem találunk róla. Őt a művésznél is nagyobb titokzatosság övezi.
Minden Grigorescu-életrajzban megtaláljuk, hogy a művész 1887 után a fővárosból végleg vidékre költözött. Előbb a Prahova völgyében lévő Posadára, majd onnan, talán a hidegebb éghajlat miatt, lennebb Câmpinára, ahol élete utolsó éveiben saját ízlése szerinti műteremházat is építtetett és rendezett be kedvenc képeivel. Sajnos néhány év múlva, 1907-ben elhunyt, de előtte végrendeletileg élettársára, feleségére, Maria Danciura (akivel az utolsó napon házasodott össze) és Gheorghe nevű fiára hagyta  javait. Tette mindezt azért, hogy Maria Danciunak „az őt megillető tisztelet járjon ki, akkor is, amikor ő már nem lesz életben”. Nos, erről a Maria Danciuról egyetlen kortárs életrajzíró sem szól, pedig láthatták, hogy a mű­vésszel élt egy szép fiatalasszony, aki mindjárt vidékre költözésük elején fiút szült neki. Mintha az életrajzírók tollát is a művészből áradó titokzatosság vezetné. És Gheorghe fiúról is, mind akkorról, mind későbbről, meglehetősen kevés adatot találunk.
A titokzatos modell
A Gheorghiţă Posada 1889 feliratú rajzon az asztal mellett háromévesnek tűnő, kis, kerek fejű gyermek ír. A művész fia ír (Fiul artistului scriind) – ez a címe a vázlatnak. Ebből következik, hogy Gheorghiţának a vidékre költözés előtt, még Bukarestben kellett születnie. És valóban így van, mert câmpinai síremlékén 1886-ot jelölik születési és 1955-öt elhalálozási évként. Újabb kérdés tevődik fel. Mikortól is lépett Maria Danciu a művész szolgálatába? Valószínű, hogy 1883 és ‘85 között, tehát  több mint 18 évig élt vele, ennek ellenére azért úgy véljük, kissé túlzás G. Oprescu akadémikus állítása, miszerint „Maria Danciu, a szép és energikus asszony egész életén át megértette és támogatta a  művészt.”
Maria Danciut a művész részéről példás diszkréció övezi („discreţie exemplară”), és ő is – Barbu Brezianu szavaival élve – paraszti tartózkodással („ţărănească discreţie”)  viszonyult ehhez a titoktartáshoz, pedig fiatal lánykorától a művész modellje, kedvese, gyermekének anyja volt, aki nagy odaadással viselte gondját egészen  haláláig, annak ellenére, hogy csak a halála előtti napon kötöttek házasságot.
Egyesek szerint e házasságkötésnél sem világos minden. Nicolae Petraşcu korabeli újságíró, mint állítólagos jelenlévő, közel negyedszázaddal később, 1930-ban így emlékszik vissza a művész halálakor történt eseményekre: „Egy nappal elhunyta előtt magához kéreti Istrati doktort s elhaló hangon kéri, hogy eskettesse össze azzal a nővel, akivel 18 évig együtt élt. A doktor megígéri, hogy teljesíti a kívánságát, miután az egészsége jobbra fordult, de másnap, 1907. július 21-én Grigorescu örökre lehunyja a szemét.
Kinyújtóztatva egy szerény koporsóban most csendesen fekszik falon függő festményei társaságában. Míg a papra vártunk, próbáltam megnézni azokat a szobákat, ahol élt. Az ajtóban összetalálkoztam gyermeke anyjával, aki szomorúan állt fekete ruhába öltözve, fejével az ajtófélfához támaszkodva. Kérdeztem Grigorescu utolsó perceiről, de ő reszkető ajkaival csak néhány szót tudott kimondani. Barna arca, szabályos vonásai, gesztenyeszínű, kissé a homlokára fésült haja, fekete szeme, kicsi keze Grigorescu különböző képeinek egyes alakjaira, különösen a Tavasz parasztlányocskájára emlékeztetett.”
Hogy mi történt pontosan ezeken a napokon, ha a kortársak sem írták le hitelesen, mi ugyan nem tudhatjuk, de  tény, hogy az 1907. július 20-án I. Stefănescu ügyvéd által írt és szerkesztett végrendelet szerint az élettárs és fia lettek az örökösök, és továbbra is a ház lakói maradtak. Maria Danciut az emlékházban lévő portrék, rajzok is mint feleséget örökítik meg a művész adta címmel: A művész felesége (Soţia artistului), A művész feleségének portréja (Portretul soţiei artistului), akárcsak a magángyűjteményben lévő A művész felesége fejkendőben (Soţia pictorului cu maramă), sőt, képet és rajzot is dedikált neki.
Visszatérve N. Petraşcuhoz, láthatjuk, hogy már ő felfigyelt a „gyermek anyja” és a több képen látható alak közötti hasonlóságra. Más szerzők is leírják, hogy Maria Danciut gyakran öltöztette be a művész az emlékházban ma is meglévő, egykor a festő feleségének tulajdonát képező, különböző vidékekről származó paraszti ruhák valamelyikébe. 2012-ben árve­résre került Bukarestben a Pásztorlányka (Ciobăniţă) című kép, és szeptember 13-án ismer­tetőjében az Artmark idézi Constantin Istrati neves kultúrszemélyiséget (Gigorescu câmpinai szomszédját és orvosát), aki szerint lehetséges, hogy a pásztorlányka tulajdonképpen a művész felesége, akit időnként csobánruhába öltöztetett a festő, és »sur le motif«, mindenféle vázlat nélkül, szabadon festett le”.
*    *    *
Nem tisztem meghatározni a festmények modellje(i)nek kilétét, bár összevetve a „művész felesége” jellegzetes arcát, hajviseletét egyes festmények alakjaiéval, úgy tűnik, nem is lenne nehéz vállalkozás. Inkább arról írnék, hogy kicsoda a rejtőzködő modell, élettárs (feleség?), anya, és megpróbálom e rejtőzködés okát megfejteni.
Talán örök titok maradt volna továbbra is kiléte, ha éppen a legilletékesebbek, a Grigorescu unokák nem lebbentik fel a titokzatosság fátylát, amikor 1997. augusztus első felében eljutottak Csomakőrösre.
Történt ugyanis annak idején, hogy a festő fia, Gheorge Grigorescu (1886–1955),  az egykori Gheorghiţă, feleségül vette apja barátja, Al. Vlahuţă író Ana nevű lányát. E házasságból négy gyermek született: Nicolae Gh. Grigorescu, aki szülővárosában érettségizett 1930-ban, majd mérnökként az állami vasútvállalatnál volt alkal­mazásban. Nem maradt utóda. Dinu Gh. Grigorescu, szintén szülővárosában érettségizett, majd a bukaresti Szép­művészeti Akadémián végzett, 1939-ben kitelepedett Párizsba. Festő és díszlettervező volt. Niculina Gh. Grigorescu (1920–1986) ugyancsak Câmpinán érettségizett, és ő is a Szépművészeti Akadémián végzett 1947-ben. A Bukaresti Pedagógiai Intézetben dolgozott. Nagyon szép asszony volt, amit a Múzeumban található fényké­pe is tanúsít. Neki sem volt gyermeke. Ruxanda Gh. Grigorescu szintén Câmpinán végezte a középiskolát, majd a bukaresti Egyetem Építészeti Karán diplomázott, építészkollégájához, Constantin Teodorescuhoz ment férjhez, 1982-ben Párizsba emigráltak. Édesanyja, Ana Grigorescu szintén Párizsba emigrált, és ott élt 1989-ben bekövetkezett haláláig.
Nagymama-keresőben
A Theodorescu házaspár és Dinu Gh. Grigorescu 1997-ben Romániába látogatott, és valamiért kíváncsiak lettek nagyanyjuk szülőfalujára, és a csomakőrösi egyházi anyakönyvben keresték származását. Bíró Sándor akkori csomakőrösi lelkész szerint egy nő és két férfi kereste őt meg, azt állítván, hogy Párizsból jöttek, s tulajdonképpen a nő és az egyik férfi Grigorescu festőművész unokája lenne, a másik pedig a nő férje. Elmondták, hogy az állítólag itt született nagyanyjukat illetően rendelkeznek némi ismerettel, de azokat szeretnék összevetni és kiegészíteni az anyakönyvek adataival. (Az anyakönyveket az állam még 1950-ben elkobozta, de szerencsére a családkönyvben is szerepelt Dancs Mária, Dancs Gábor és Ördög Zsuzsánna szülők neve után, még két lánytestvérével együtt. Az 1865-ben született Mária volt számukra az érdekes.) „A talált adatokat lejegyezték, majd búcsút véve elmentek.”
Amíg a tiszteletes úrra vártak, nem lévén otthon, szóba elegyedtek Debreczi Irénke szomszédasszonnyal, Kőrös lakóinak legkiválóbb ismerőjével, családfakutatóval, aki aztán a tiszteletes úr hazatérte után segített a rokonság azonosításában. Várakozás közben a templombejárat mellett közös képet is csináltak, immár „kőrösiekül” együtt, miután neki is elmondták, hogy tulajdonképpen kik ők, és miért is jöttek Csomakőrösre.
Bukarestbe visszatérve a Grigorescu unokák beszámolhattak látogatásuk eredményéről a Román Akadémia G. Oprescu Művészettörténeti Intézet igazgatójának, Remus Nicolescunak (1927–2005), aki 1997. augusztus 29-én levelet írt Bíró Sándor kőrösi lelkésznek. A levél bevezetőjében utal rá, hogy a Theodorescu építészházaspár több érdekes levéltári adatot talált a tiszteletes úr által pasztorált kőrösi parókia levéltárában, amelyeket közöltek vele, és hálás köszönetét fejezi ki, mert fel tudja használni egy készülő dolgozatához. De a továbbiakban szeretne néhány pontosítást kérni.
Fényképet kér a templomról, a családkönyv azon oldaláról, ahol Dancs Gábor és Ördög Zsuzsánna szülők, valamint a túlsó oldalról, ahol a három gyermek, Lizi, Mária és Ráchel neve található. Egy készülő tanulmányhoz lenne szüksége ezekre az adatokra,  nyomatékosítja még egyszer. Kérte az anyakönyv megnevezését románul, magyarul, a rubrikák megnevezését, a szülők házasságkötési dátumát. Továbbá románul és magyarul a szülők adatait, és mindazon rubrikák megnevezését, amelyben szerepelnek. Valamint az oldalak számát. Milyen felekezethez tartozik a három leány és a szülők? Mivel foglalkoztak a szülők, tudtak írni-olvasni? Dancs Máriát abban a templomban keresztelték? Körülbelül melyik évben hagyta el a faluját? Végül kér egy 12x18-as másolatot arról a laprészről, ahol 1865. december 20-án Dancs Mária születését bejegyezték.
Bíró Sándor tiszteletes úrral nem sikerült egyértelműen tisztáznom, hogy válaszolt-e a levélre vagy sem, és egyelőre azt sem tudjuk, hogy a témával foglakozó professzor, ha megkapta a kért adatokat, megírta-e a szóban forgó dolgozatot? Mindenesetre e témában nem jelentetett meg semmit. Az ezt követő években úgy nézett ki, továbbra is titok fogja fedni Maria Danciu életét, akinek nevét egyik rajzán, maga a Mester is fonetikusan, Danci-nak írta, viszont a neki dedikált Négy piros almán (Mere roşii) már Danciu-t olvashatunk.
Családfakutatás
Édesapám után kőrösi származású lévén, engem is érdekelt a családfám, ezért 2012-ben megszereztem a levéltárban őrzött kőrösi egyházi anyakönyvek digitális másolatát. Aztán a lelkes és hozzáértő, Csomakőrösön lakó családkutatóval, Debreczi Irénkével, külön-külön, de egyes dolgokat megbeszélve, elkezdtük összeállítani kőrösi nemzedéktáblázatunkat. S mert Kőrös kis falu, nemsokára örömmel állapítottuk meg, hogy tulajdonképpen rokonok vagyunk, hiszen az én dédanyám, Dancs Éva és az ő ükapja, Dancs József, ha igaz, testvérek voltak.  Ekkor mondta Irénke „Jó, jó, de van e Dancsok között illusztrisabb rokon is, Rachel unokája, bizonyos Dancs Mária, aki Grigorescu festőművésznek volt a felesége”. És elmesélte a Grigorescu unokák látogatásának történetét.
Ekkor kezdtem hozzá Nicolae Grigorescu életének és művészetének tanulmányozásához. Előbb az interneten kerestem mindent, amit meg lehetett kapni. Elsősorban a Romania Pitoreascăt tanulmányoztam, amit hivatalos dokumentumnak tekintettem, azután az írott forrásokat, a câmpinai emlékházban megvásárolt Grigorescu-kötetet, végül Al. Vlahuţă és G. Oprescu kétkötetes munkáját olvastam át. Majd elkészítettem Dancs Mária anyai és az apai családfáját is, egészen 1764-ig.
Kisnemes ősök
Az anyakönyvekben az ősök mindenikét gyalogkatonaként, azaz székely kisnemesként jegyezték be. Dancs Mária, azaz Maria Danciu (G. Oprescu szerint Dancu) szülei Kőrösön éltek és ott haltak meg. Mária születésekor a legelterjedtebb név a Dancs (régebb Dants) volt Kőrösön. Háromszéken, de szerte a világban ma is sok él közülük. A születési anyakönyv szerint a családkönyvben szereplő törvénytelen ágyból született Lizi után így sorjáznak Dancs Gábor és Ördög Zsuzsánna gyermekei: Rozália *1864. február 23., Mária *1865. december 20., Ráchel *1870. december 19., Gábor *1871. december 6. Közülük kettő meghalt. Gábor 1873. november 29-én, Rozália 1876. szeptember 30-án. A féltestvér Liziről és Ráchelről nem találtunk további adatokat.
Mária szülei, mint a 19. századi Kőrösön sokan mások, nagyon fiatalon elhaltak. Az apa 1875-ben 36, az anya 1883-ban 47 éves korában. Így az árva lány, akinek szinte senki közeli rokona nem maradt életben, sok társához hasonlóan Bukarestben keresett jobb megélhetést, és fiatal lányként így juthatott az agglegényéletet élő festőművészhez, mint háztartási alkalmazott, később modell, majd szerető – így a művész gyermekének anyja –, aztán energikus élettárs, odaadó gondozónő lett több éven át. Mindenikre szüksége volt a lassan-lassan öregedő és betegeskedni kezdő művésznek. Hogy Mária pontosan melyik évben ment el szolgálni Bukarestbe, nem tudjuk, de feltételezzük, hogy az édesanya halála körül, 1881 és ’85 között.
Talán innen a nagy titokzatosság
Dancs Mária származását nem akarta felfedni sem a név viselője, sem Grigorescu, s valószínű a festőművészhez közelálló néhány barát sem! És később a fia, a menye, illetve az unokái sem. Mindenkinek megvolt a maga jól felfogott érdeke ezt tenni.
A temetőben lévő, vasráccsal bekerített Grigorescu-sírok egyike a kereszt szerint a művészé, a bal oldali Gheorge fiáé, miként a síremlék jelzi. A harmadik gondozott sír jelzés nélküli. Ez Maria Danciu sírja lehet, hiszen az unokák nem ide temetkeztek.
Dancs Mária maradt, ahogyan a Grigorescu életét és művészetét kutatók leírták: Maria Danciu, akiről aztán a nemes lelkű művész méltóan gondoskodott.
G. Oprescu akadémikus Grigorescuról szóló kétkötetes művében egyszer említi, mint feleséget, („poate a soţiei sale”).  Máskor csak „élettársat”(tavarăsa), a képeknél pedig Maria Dancut ír. A későbbi apatárs, Al. Vlahuţă Grigorescu­ról szóló monográfiájában említést sem tesz róla. Csak „a műterem sarkából kitört zokogást” említi, amikor kiviszik a művész holtestét kedvenc festményei közül, amiből csak sejteni lehet, hogy Dancs Mária siratta keservesen szerető társát, gyermekének apját. Annál nagyobb teret szentel annak magyarázatára, hogy a festő utolsó korszakában megfestett juhpásztorok (ciobănaş, ciobăniţă) majdnem mind fiatalok. Az ülő vagy álló pásztorlegénykéket, lányokat nézve mi is Maria Danciu, Dancs Mária jellegzetes arcát véljük felfedezni, hiszen megfelelő ruhába beöltöztetve bármelyik lehetett a szép kőrösi leány, illetve a későbbi asszonyka, „tisztának, szelídnek ábrázolva, mint amilyenek csak a falun, a természet csendjében szépen élők lehetnek néha”.
*     *     *
Kicsit romantikus a történet.  Kőrösi családkutatókként azonban úgy véljük, hogy az unokák, a több mint 150 évvel ezelőtt leírt betűk, a nagy román művész festette képek nem hazudnak, még ha a titokzatosság köde el is takarta eddig a tényeket.
Az írás teljes szövege, forrásmegjelölésekkel a Szé­kelyföld folyóirat napokban megjelenő, októberi számában olvasható.

Hozzászólások
Szavazás
Önk kire szavaz az elnökválasztás második fordulójában?








eredmények
szavazatok száma 564
szavazógép
2014-10-04: Nemzet-nemzetiség - :

Történelmi változások –„elnyomás”-elméletek

A Kárpát-medencében óriási múltja van az „elnyomás”-elméletnek. A magyar honfoglalás után létrejövő s az egész medencét magában foglaló állam etnikailag uralkodó jellege ugyanis magyar volt, s így a részben itt talált (szlovák, tót), részben később bevándorolt népek (németek, románok, oláhok, szerbek, rácok és rutének, ruszinok) már korán szembesültek azzal, hogy – mindenféle újkori nacionalizmus nélkül is – előnyös a zömében magyar etnikumú, államalkotó nemességhez alkalmazkodni, asszimilálódni.
2014-10-04: Kultúra - Fekete Réka:

Így volt, mese volt (A Háromszék tánceggyütes bemutatója)

A szomorú királylány vidám története, ahol az igaz győz és elnyeri méltó jutalmát – ilyen egyszerű a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes Az én mesém című táncmeséje, amely nem a varázslat, hanem a földi valóság erejével hat akkor is, ha a mese elemeiből építkezik.