Balázs Lajos negyvenesztendei néprajzos kutatómunkáját Csíkszentdomokosra szűkítette, de azt állítja, a térbeli behatárolás ellenére a csíkszentdomokosi olyan dialektusa az egész magyar szokáskultúrának, mely gazdag és változatos, igazolja az eszmeiségében egységes népi kultúránkat – és mindezt példákkal illusztrálta a Bod Péter Megyei Könyvtár által szervezett TÉT-estek tegnapi rendezvényén.
A csíkszeredai néprajzkutató az emberi élet sorsfordító folyamatait (születés, házasság, halál) vizsgálja, a Szeretet fogott el a gyermek iránt című könyve, illetve az ezt bemutató előadása a szülés és születés néprajzát dolgozza fel. Balázs Lajos szerint az évszázadok során a paraszti kultúrában ezzel kapcsolatban tapasztalati tudás alakult ki, ami messze meghaladja az orvostudományt, és amit megbízható, erkölcsös tudásnak tart. Ugyanakkor stratégiai tudásnak is tekinti, mert előrelátó gondolkodásra épül, ez a kultúra ugyanis a születést a fogamzástól számítja, a magzat védelmére kidolgozott tiltások és engedések rendszerével. Amit a paraszti kultúra évszázadok óta ismert, arra az orvostudomány csak a múlt század hatvanas éveiben jött rá – hívta fel a figyelmet. És végezetül klinikai tudásnak is tartja, amennyiben mindig léteztek őstudással rendelkezők: olyanok, akik aprólékosan tudták, mi az, amit az adott kritikus helyzetben tenni kell.