Makovecz Imre (1935–2011) világhírű építész, a magyar organikus építészet mestere grafikáiból, vázlataiból nyílt kiállítás a Bod Péter Megyei Könyvtár szervezésében Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Művészeti Központban (Eműk). A vándorkiállítás a Magyar Művészetért Díjrendszer elnöke, Gubcsi Lajos által szervezett székelyföldi körút állomásaként jutott el Sepsiszentgyörgyre. A csütörtökön nyílt tárlat április 20-áig látogatható.
A megnyitón Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az Eműk vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, majd Szonda Szabolcs könyvtárigazgató ismertette Makovecz Imre pályáját és munkásságát. Megnyitóbeszédet Bogos Ernő csíkszeredai építész, Makovecz tanítványa, egykori munkatársa mondott. Idézte Nemeskürty István írót, irodalomtörténészt, aki úgy jellemezte Makovecz építészetét, hogy az valamilyen módon a legősibb magyar hagyományokhoz kapcsolódik, keletről hozott motívumokból építkezik, de ugyanakkor hihetetlenül korszerű, mondhatni avantgárd. Bogos Ernő úgy értékelte, az egyházi építészet az a terület, ahol Makovecz a legmélyebben tanúsította zsenialitását. Templomai azt az akaratot tükrözik, amely láthatóvá teszi a hitet és előhívja a szentséget, és ez a szakrális megjelenítés az eukarisztia jegyein keresztül elviszi a hívőket egy fensőbb természeti világba. A természet formái belépnek a struktúrákba, mintha a tiszteletet az élet legfelsőbb kifejezése előtt, ég és föld között lebegtetnék. Ennek a filozófiának az illusztrálása jelenik meg a kiállítás grafikáiban – mondotta az építész. Hozzátette, Makovecz munkásságának legsokatmondóbb szimbóluma a fa. A sevillai pavilonban egy fa koronáját látjuk, de az üvegpadló alatt ugyanúgy látjuk a gyökérzetét is. Nem lehet megmaradni gyökér nélkül, ahogy tanítás nélkül sem. A jövőbe tekintő múlt nélkül csak elszegényedés, szárazság és pusztaság marad az emberiség számára.
