Krónikám végén még egy eseményt említek. 2012-ben végre sikerült a híres Bécs város egy kapuját is kinyitnunk. Járt a kórus Bécsben vagy hatszor is, énekelt sok templomában, de csak mint turisták, látogatók, két-három egyházi éneket adtunk elő utcai ruhában, körbe állva.
Megjegyzem: soha nem állították le az éneklést, ha épp nem tartottak istentiszteletet. Lett volna egy meghirdetett előadás, de elfogyott a pénzünk, és nem tudtuk péntektől vasárnapig eltartani magunkat. Hazajöttünk. De 2012. október 6-án – igen, az aradi vértanúk napján – itthonról indulva Bécsig mentünk, majd elszállásolás után, székely ruhásan egyenesen a Német Lovagrend templomába, ahol a szentmise alatt léptünk fel, majd a végén elénekeltük a Magyar Misét is.
Meghívónk Simon Ferenc esperes, főlelkész úr volt, aki egyben szállásadónk is. Jó volt hallani és látni a szentmise alatt és után a bécsiek lelkes, odaadó figyelmét, majd a felcsattanó tapsokat. Ismerkedések, barátkozások a végén.
Hazatartó utunkon még megálltunk egy-egy szereplésre pécsi és balatonfüredi barátainknál, elénekelve itt is, ott is a Misét.
Vége. Ide tartozna még 2014 nyara, arra nagyon készültünk, ugyanis meghívást kaptunk a Kanadában tartandó Magyar Világtalálkozóra. Izgalommal készültünk, szerveztük még három kanadai nagyváros, Montreal, Ottawa és Toronto magyar közösségeivel is a találkozást. A világtalálkozóra nagy előadók sokaságát hívták a szervezők, büszkék voltunk, hogy nevünk ugyanazokon a plakátokon szerepel.
Sajnos, nem tudjuk, milyen okból (az biztos, nem miattunk), de a világtalálkozó elmaradt, így nem indultunk el. De ami késik, nem múlik, idén nyáron a kanadai turné megvalósulhat, ha Isten is így akarja, és így akarja – ezt egészen pontosan érezzük, mert tudjuk, hogy mosolyog, amikor sürgölődéseinket, fontoskodásainkat, akarásainkat nézi, hisz látja: a jót, a tisztát, a szépet tesszük és akarjuk tenni.
A végén szeretnék köszönetet mondani a sok-sok támogatónknak. Meg sem próbálom felsorolni a több mint húszéves turnézás anyagi segítőit, áldja meg munkájukat, életüket az Isten. Köszönöm a magam és a kórus nevében is. Ugyancsak köszönet a kórust útjaira elkísérő tanárkollégáknak, ismerősöknek, barátoknak. Sokszor és sokat segítettek adandó bajaink orvoslásában. Reméljük, munkánk, eredményeink serkentő hatással lehetnek más csoportok tevékenységére – íme, egy vidéki, egyszerű kis csapat is tehet nagy dolgokat, ha igazi akarat és őszinte tenni akarás társul hozzá.
Cseh Béla
