Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Petrovits István művészeteKísérletező, elkötelezett, egyéni

2015. április 18., szombat, Kultúra

Valahol legbelül, az alkotó zsigereiben van a titkos összekötő anyag, amitől Petrovits István pehelykönnyű rajzai, tonnányi bronzszobrai felismerhetően egy kézből valóak, kapui pedig nyitva állnak mindazok előtt, akik értik a végtelent, a megfogalmazhatatlant, de attól sem riadnak vissza, hogy testközelbe kerülnek a valósággal. Ilyenszerű gondolatokkal léptünk ki minap a sepsiszentgyörgyi Köntés Pince­galériából, ahol sűrítve mindaz látható, amit a májusban hetven évét töltő szobrászművész az elmúlt ötven esztendőben alkotott. Az életmű vázlatos megismerésében Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész kalauzolta a közönséget, ismertetőjét szabadon, szerkesztett változatban közöljük.

Petrovits István a formák, az érzékeny felületek megmintázásának embere, akit alkotó pályáján nem menedzselt senki. Bizonyította, hogy szoborban is lehet festőinek, impresszionisztikusnak lenni, rajzai pedig megelőlegezik a szoborszerűséget.
Petrovits István 1945. május 20-án született Kökösben. A művészeti líceumot Maros­vásárhelyen végezte, tanárai Hunyadi László, Izsák Márton és Nagy Pál. Ez volt a marosvásárhelyi művészeti iskola aranykora, akik akkor ott tanultak, mind értékes emberré váltak. Az építészeti technikumban folytatta tanulmányait, ami nem vált hátrányára, hisz a szobrászat fontos eleme a térrendezésnek, amikor egy szobrot felállítunk, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen térben és hogyan helyezzük azt el. 1968-tól 1974-ig járt  a bukaresti Nicolae  Grigorescu Képzőművészeti Akadémiára, ahol Ion Murnu Lucian, Paul Vasilescu és Boris Caragea voltak a tanárai.
Az első komoly egyéni kiállítására főiskolás korában került sor a bukaresti Petőfi Házban, 1972-től rendszeresen állít ki megyei és országos tárlatokon.
Fontos állomás a művész életében az 1973-as villányi tábor, ahol siklósi sárga márványból elkészítette az Ikarosz emlékére című munkát. Ez nagyon fontos művésztelepe a magyar szobrászatnak, onnan nőttek ki a nagy szobrászok,  anyag is volt a munkákhoz és méltó társaság az alkotáshoz.
A következő nagy esemény életében egy betonzászló, amely Orsován, a Duna-parton áll. Különleges építmény, monumentális a maga nemében. Ez Dierna zászlaja.
Néhány év gyergyótölgyesi és gyergyószentmiklósi rajztanári tevékenység után kerül Sepsiszentgyörgyre 1977-ben, időközben ellenben kiállít Csíkszeredában, és megjelenik az árkosi szobrásztáborban, ahol az említett zászló folytatásaként, a rendkívül értékes kapu­sorozat előzményeként egyik legjobb plasztikáját készítette el Hullám címmel. Ké­sőbb ott több fontos munkája született, például az Ablak.
Nagyon termékeny évek következnek a művész életében, kiállít a Korunk Galériában Kolozsváron, a kézdivásárhelyi múzeumban, Sepsiszentgyörgyön, 1978-ban pedig Bukarestben a Dalles Teremben mutatkozik be. Ez a legintenzívebb korszak, és Árkoson is elkészül a Tükörbenéző című munkája, amely szintén igen jelentős. Ez idő tájt formázza a Harcost, ami önarckép is egyben, előkép egy csomó ifjú szobrász munkája számára, mert utána vált divattá, hogy sisakszerű portrészobrokat készítenek a fiatal művészek. Ezt az alapművet Petrovits készítette el először a mi szobrászatunkban.
Petrovits Istvánt jelenleg inkább realista, konzervatív szobrásznak ismerjük, pedig sok mindenben kísérletezett. Mindig ott volt az izgalmasabb mozgásokban. Ott, ahol a közeg szakmaibb, egy kicsit bátrabban nyúl az anyaghoz, például a Kőrösi Csoma-tárlatokon mindig érdekes kísérleti kompozícióit emelték ki.
Szakkört vezetett az egykori pionírházban, 1980-tól tagja a Román Képzőművé­szeti Szövetségnek, ugyanebben az évben Bukarestben kitüntetést kap a Bethlen Gábor domborművéért, mely nagy meglepetés számára, egyben biztatás is a folytatásra.
1981-ben Petrovits István részt vett a Médiumon, majd a Médium 3 című katalógusban úgy számol be munkájáról, hogy az emberi test mozgásban lévő torzított, deformáló gipsz­öntvényével kísérletezett, majd ezt folytatta, ami bizonyíték arra, hogy amit Baász Imréék beindítottak a Médiummal és a tematikus kiállításokkal, azokon Petrovits aktív kísérletezőként jelen volt, miközben elkötelezetten készítette a szebbnél szebb domborműveket a magyar kultúrtörténet jeles alakjairól.
1983-tól tagja a Magyar Ipar- és Kép­ző­művészek Világszövetségének, 1990-től 2008-ig a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum szobrászat tanára.
A meg nem született gyermekek emlékére készített női alak valószínű egyik köztéri fő műve, amely a sepsiszentgyörgyi megyei kórház udvarán áll (fotó); munkái kultúrtörténeti mementók itthon és a Kárpát-medencében.
Sepsiszentgyörgyi tárlata vázlata egy életmű-kiállításnak, töredékében is jellemzi Pet­rovits István ötvenéves pályafutását.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint tisztségben marad-e a Dăncilă-kormány év végéig?






eredmények
szavazatok száma 424
szavazógép
2015-04-18: Kultúra - :

Kőrösi Csoma Sándor – Az igazság keresése

„A világ nem az igazságra hivatkozik.
Amire a világ hivatkozni szokott, az a többség.”
Hamvas Béla
2015-04-18: Nemzet-nemzetiség - :

A románok nem barátságosak

Önsztereotípiákat hoztunk létre, mert sohasem hasonlítottuk magunkat össze más népekkel. Vendégszeretőknek és barátságosaknak tartjuk magunkat, de valójában nem vagyunk azok. Legalábbis ezt mutatja a Daniel David kolozsvári pszichológus által koordinált A román nép pszichológiája.