Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

KosárlabdaAz álmok valóra válnak

2015. július 20., hétfő, Sport

Kilenc évvel ezelőtt a kezébe vett egy kosárlabdát, azóta nem tudja letenni, sőt, az évek során az is kiderült, hogy ő az utóbbi idők egyik legtehetségesebb háromszéki játékosa. Az ifjúsági bajnokságokat sikeresen zárta, majd az A-osztályban is kipróbálhatta magát, és ott is bizonyított. Kelemen Kincsővel beszélgettünk, aki mesélt nekünk arról, miért kezdett el kosárlabdázni, illetve arról is, hogy a sok munkának meglett a gyümölcse, hiszen egyetemi évei alatt az Egyesült Államokban, a Colorado Állami Egyetemen játszik majd. Talán egy nap újra láthatjuk őt zöld-fehérben játszani...
 

  • Fotó: Henning-Gyurkó Balázs
    Fotó: Henning-Gyurkó Balázs

– Mikor és miért kezdtél el kosárlabdázni?
– Tízéves koromban kezdtem el kosarazni. Az iskolában voltunk, amikor valakik bejöttek az osztályba, és azt mondták, hogy indul egy kosársuli, ahová szeretettel várnak minden érdeklődőt. Páran elhatároztuk, hogy kipróbáljuk ezt a sportot, és részt veszünk néhány edzésen. Így kezdődött a kosárkarrierem. Az első két év is jó volt, de akkor kezdtem megszeretni, amikor Vass Ildikó lett az edzőm.
– Te nyertél már jó pár bajnoki címet, játszottál az A-osztályban, sőt, bebizonyítottad, hogy az egyik legtehetségesebb játékos vagy a korosztályodban.
– Három évvel ezelőtt az U17-es bajnokságban ezüstérmesek lettünk, illetve rá egy évre az első helyen végeztünk az U18-as bajnokságban. Emellett még megnyertük a B-osztályos bajnokságot, illetve az U20-szal is szép eredményeket értünk el.
– A tanulás mellett nagyon sok idődet a sportra fordítottad. A szabad idődet mivel töltötted?
– Nagyon kevés szabad időm maradt, mert az edzések mellett ott volt az iskola is. Néha nehéz volt összeegyeztetni a tanulást és a kosárlabdát, de mindig próbáltam a maximumot kihozni magamból mindkét területen. Reggeltől délutánig suliban voltam, utána gyorsan hazaszaladtam és ebédeltem, aztán mentem edzésre. Igazából hétköznap nem volt szabad időm, és általában a hétvégéim is foglaltak voltak, mert akkor szinte mindig mérkőzéseink voltak. Amikor véletlenül úgy alakult, hogy nem volt meccsünk, kihasználtam a szabad időmet, és a szüleimmel, illetve a barátaimmal töltöttem.
– Mi a véleményed a Sepsi-SIC elmúlt idényéről?
– Az eddigi élményeimből és tapasztalataimból kiindulva, a 2014–2015-ös szezon volt a legjobb mind a mérkőzések, mind a csapattársak szempontjából. Elégedett vagyok az eredményeinkkel, igaz, hogy a bajnokságban is megszerezhettük volna az aranyérmet, de sajnos így alakult. Az edzések is nagyon jók voltak, viszont sajnálom, hogy nem kaptam több játéklehetőséget, úgy éreztem, az edző nem bízott meg bennem annyira, hogy több lehetőséget biztosítson.
– Ha már az edzőnél tartunk, te mit gondolsz róla?
– A pályán és azon kívül is nagyon tisztelem, felnézek rá, és elmondhatom, hogy sok mindenre megtanított. Mindig a jót akarta nekünk, az biztos, hogy nagyon ért a kosárlabdához. Látszik, hogy nagyon sok idejét ennek a sportnak szentelte és szenteli minden egyes nap. A mi csapatunkkal is szép eredményeket ért el, és még nagyon sok lehetőség áll előtte.
– Néhány napja lett vége a pod­goricai B-osztályos U20-as Európa-bajnokságnak, ahol csak egy mérkőzést nyertetek meg. Miért sikerült rosszul a kontinensviadal?
– Azzal a célkitűzéssel mentünk Podgoricára, hogy legalább három mérkőzést megnyerünk. Az edzéseken jól ment, felkészítő meccseket játszottunk, és akkor még nem volt semmi gond, bíztunk abban, hogy sikerül elérni a célunkat. Az első találkozó már teljesen más volt, összevissza játszottunk, mindenki egyedül próbált érvényesülni, hiányzott a csapatjáték, és gond volt a mentalitással. Úgy gondolom, a helyezés nem reális, az utolsó helynél jobb pozíciót érhettünk volna el jobb hozzáállással.
– Augusztusban utazol az Egyesült Államokba. Felvettek az egyik egyetemre, ott fogsz játszani és tovább tanulni.
– Igen, a Colorado Állami Egyetemen fogok játszani. Ez az álmom már kiskorom óta, és nagyon örülök, hogy valóra válik. Mindig is jót hallottam az amerikai bajnokságokról és az ottani kosárlabda-oktatásról, meg arról, ahogyan bánnak ott a sportolókkal. Persze, annak is örülök, hogy emellett tanulni is tudok. Az egyetem négyéves, egyelőre csak egy évre kötöttem szerződést a csapattal, de minden évben újítják. Remélem, tetszeni fog. Egy ügynök segített, aki beajánlott néhány egyetemre, de onnan már én intéztem a továbbiakat. Felvettük a kapcsolatot az egyetemmel, és utána már csak én beszéltem velük. Most augusztusban Norvégiába utazom, ahol találkozom a csapattal, és ott játszunk néhány felkészítő mérkőzést. Szeretnék megfelelni a csapatnak és jó eredményeket elérni velük.
– Ha majd évek múlva úgy hozza a sors, fogsz játszani zöld-fehérben?
– Remélem. Mindig is szívesen játszottam hazai közönség előtt. Itt születtem, itt van a családom és a barátaim, mindig jó volt itthon pályára lépni. Most úgy éreztem, kell egy kis változás, bővítenem kell a látókörömet, de játszanék még a Szabó Kati Sportcsarnokban. Persze, majd eldől az egyetemi négy év után, hogy mi lesz velem, és hol folytatom pályafutásomat. (mb)

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint tisztségben marad-e a Dăncilă-kormány év végéig?






eredmények
szavazatok száma 711
szavazógép
2015-07-20: Sport - :

Elhunyt Jules Bianchi (Forma-1)

A 285 napja kómában fekvő francia versenyzőt a nizzai kórházban érte a halál, ahol novemberi hazaszállítása óta kezelték. Jules Bianchi a múlt évi Japán Nagydíj hajrájában veszítette el uralmát Marussiája fölött az eső áztatta pályán egy vízátfolyásra hajtva, s miután a kavicságyba csúszott, nekiütközött egy darus kocsinak és diffúz axonális sérülést szenvedett – az agyi sérülések egyik legsúlyosabbikát.
2015-07-20: Sport - Hecser László:

Új jövő előtt Komporály Attila (Kézilabda)

A Barótról induló, majd hét évet Székelyudvarhelyen játszó, nemrég Orosházára igazolt kiváló kézilabdázó, Komporály Attila valamikor labdarúgónak készült. Hogy mégis a kisebbik labda mellett tette le a voksát, a magyar középiskolások számára kiírt tornának köszönhető. A Baróti Szabó Dávid Középiskola testnevelő tanára, Bartha Imre – Csibe, ahogy Erdővidék-szerte ismerik – a tizedik osztályt alig végző fiatalembert is beválogatta csapatába: a tornát ugyan nem az erdővidékiek nyerték, ám a gyors és jól ugró fiúra felfigyeltek, és a következő osztályt már a sportiskolában kezdte. Mihályfalvi Ernő keze alatt napi két edzésben volt része, és tanult meg passzolni, a pályán mozogni és kapura dobni. A középiskola után az SZKC második csapatába, az A-osztályban játszó csapathoz került.