Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Interjú Zoran Mikes vezetőedzővelA Sepsi-SIC szurkolói a legjobbak

2015. november 2., hétfő, Sport

Sepsiszentgyörgyön a kosárlabda az egyetlen sport, amely minden hazai mérkőzés alkalmával legalább ezer embert megmozgat és arra késztet, hogy végig szurkoljon. Az eredményes szerepléshez nem­csak tehetséges játékosok, hanem egy igazán profi edző is szükséges. Harmadik éve már, hogy a Sepsi-SIC élén a bosnyák Zoran Mikes áll, akivel az előző idényben Román Kupát nyertek és a bajnokságban ezüstérmet szereztek. Kellett egy keménykezű és kosárlabda-imádó edző, aki mindig mutatta az utat a siker felé. Mikessel beszélgetve kiderült, nagyon szimpatikus ember, és bármennyire is hihetetlen, még mosolyogni is tud. Zoran elmondta, nagyon szeret Sepsiszentgyörgyön élni, és szerinte a Sepsi-SIC szurkolói a legjobbak az országban.

  • Henning János  felvételei
    Henning János felvételei

– Mi a célja ebben az idényben a Nemzeti Ligában és a Román Kupában?
– Véleményem szerint azoknak a csapatoknak, amelyek a Nemzeti Ligában játszanak, csak egy céljuk van: megnyerni a pontvadászatot. Azt gondolom, hogy olyan csapatok ellen kezdtük a szezont győzelemmel, amelyek esélyesek a bajnoki címre, értem ezalatt Aradot és Gyulafehérvárt. A Sepsi-SIC elégedett lehet az eddig elért eredményeivel, hiszen nyertünk érmeket, az előző idényben is döntőt játszottunk, de itt nem állunk meg, és azt hiszem, hogy most kovácsolódunk össze igazán, és növünk nagyra csapatként. Ennek fényében ki merem mondani, hogy esélyesek vagyunk a bajnoki és Román Kupa első helyére is.
– Mi a véleménye az idei bajnokságról? Gyengébbnek találja, mint a tavalyit? Hiszen jelenleg nagy különbség van az élmezőny és a sereghajtók között.
– Nem vagyok száz százalékban biztos, hogy az idei bajnokság gyengébb lenne. Ha  mi például 34 ponttal legyőztük Gyulafehérvárt, nem jelenti azt, hogy ők gyengék lennének. Ez még az első mérkőzés volt, és mi nagyon jól játszottunk a második félidőben ellenük. Aradot is itthon győztük le 5 ponttal, de szerintem nagyon jó csapatuk van. Azt hiszem, Târgovişte sokat erősít majd a szezon második felére, és a pletykák szerint több új játékost is hoznak. Mi idegenben győztük le őket, szóval ez is nagy eredmény számunkra. Ami változott az utóbbi két idényhez viszonyítva, az, hogy egyes csapatok erősebbek lettek, mint például Galac, Brassó és Kolozsvár, de ezzel ellentétben Alexandria idén kicsit gyengébb. Rajtunk kívül a már említett hat csapat okozhat meglepetéseket, és legyőzhet bárkit. Már ez is bebizonyosodott, hiszen Galac legyőzte Aradot, Kolozsvár pedig Galacot, Brassó meg Gyulafehérvárt. Mindent figyelembe véve, szerintem nem gyengébb a bajnokság, inkább kiegyenlítettebbek lettek a küzdelmek.
– Ön szerint melyik csapat a Sepsi-SIC idei igazi ellenfele?
– Ebben a percben Arad tűnik a legerősebbnek, de ezt még korai lenne kijelenteni, hiszen még csak egy hónapja kezdődött meg a bajnokság. Véleményem szerint előnyünk a többi csapathoz ké­pest, hogy nekünk sikerült szerződést hosszabbítanunk néhány tavalyi játékossal, és a kezdő ötösből három játékos már játszott egy évet itt. Arad és Gyulafehérvár szinte teljesen új kerettel vágott neki ennek az idénynek, így nekik időbe telik, amíg kialakul a játékosok között a megfelelő kapcsolat. Mindegyik csapatot figyelembe véve nekünk voltak a legnehezebbek az első fordulóink, hiszen mind erős együttesekkel játszottunk, és ennek ellenére mindegyik játszmát meg tudtuk nyerni, ami igazán nagy eredmény.
– Amikor Araddal játszanak, mindig komoly taktikai „csata” zajlik ön és Jose Araujo között. Mit gondol róla?
– Araujo nagyon jó edző, és ha nem tévedek, ez a harmadik vagy negyedik éve az aradi csapat élén. A határ menti alakulat nem hiába hosszabbít vele minden évben, hiszen jó eredményeket ér el játékosaival. Én személy szerint élvezem, amikor ellenük kell játszanunk, de azt nem gondolom, hogy ez a két edző közti harc lenne, inkább a játékosok feszülnek egymásnak. Mi, edzők csak olyan helyzeteket próbálunk teremteni, amelyek nyerő állapotba hozzák a csapatokat, a többi pedig rajtuk múlik.
– Ha már szóba kerültek a játékosok, mondja el, kérem, hogy mi a véleménye a SIC új kosarasairól, értem ezalatt Pierre-Louist, Falerut, Tavicot, Evanst és Lazărt. Miben tudják segíteni a csapatot?
– Mindenkinek megvan a csapaton belül a helye, és nagyon fontos, hogy megértsék: az együttes érdeke az egyéni teljesítmény előtt van. Azt gondolom, hogy ezt hétről hétre egyre jobban alkalmazzák, és remélem, az új játékosok is hamar belerázódnak ebbe a helyzetbe. Eddig elégedett vagyok azzal, ahogy dolgoznak az edzéseken, és összpontosítanak arra, hogy ne viccelődjenek, teljes komolysággal kezeljék a helyzeteket.
– Ebben az idényben két helyi lány is csatlakozott a csapathoz. Milyen játékosok ők?
– Fiatalok, és még nagyon az elején vannak. Remélem, majd meglesz az eredménye annak, hogy keményen dolgoznak az edzéseken, és én is igyekszem több percet biztosítani nekik a pályán.
– Tudom, hogy már jó pár hónap eltelt azóta, de kíváncsi vagyok, hogy ön szerint miért veszítették el a bajnoki döntőt. 2–0-ra vezettek, aztán sorozatban három mérkőzésen maradtak alul.
– Tényleg sok idő eltelt azóta, de így visszatekintve, jó pár kisebb tényező közrejátszott. Nekünk már az is nagy siker volt, hogy bejutottunk a döntőbe. Ha jól emlékszem, sorozatban huszonöt mérkőzést nyertünk meg, talán még többet is, és ezért is érintett olyan rosszul, amikor a döntőben elveszítettük a harmadik mérkőzést. Târgoviştén, a döntő harmadik találkozóján jobb volt a mi csapatunk, és megérdemeltük volna, hogy győzzünk, de nem sikerült. Tavaly nekünk rövidebb kispadunk volt, és a játékosok kifáradtak, hiszen szezon vége volt, és mindenki kimerült. A vereség ellenére örülök, hogy a döntőig jutottunk, és idén megpróbáljuk ugyanezt, csak most már győzelemmel zárnánk.
– Mielőtt edző lett volna, játékosként is a kosárlabdának élt. Melyik a nehezebb?
– Elég fiatal voltam, amikor abbahagytam kosárlabdázó-pályafutásomat. Nagyon szerettem játszani, és az edzősködést is hasonlóan szeretem. A hátralévő életemben edző szeretnék maradni. Az biztos, hogy nem könnyű, komoly kihívás jól összerakni egy ütőképes csapatot.
– Mi volt a legemlékezetesebb pillanat a játékos- és az eddigi edzői karrierjében egyaránt?
– Játékosként nem mondhatom, hogy voltak felejthetetlen pillanataim, hiszen hamar abbahagytam, de edzőként voltak nagyon szép perceim, és persze letaglózóak  is. A rossz emlékeket meg kell tanulni kezelni, túl kell lépni rajtuk, mert szerintem ilyen emlék nélkül nincs karrier. Szeretek visszagondolni a győzelmekre, főleg, ha már nagyobb volt a mérkőzés tétje. Edzőként mindig a következő hétre kell gondolnunk, hiszen nem lehetünk sikeresek, ha állandóan a múlton rágódunk. Mindig csak előretekintünk, és a soron következő mérkőzéssel foglalkozunk.
– A kosárlabdán kívül szeret más sportot is?
– Igazából minden sportot élvezettel nézek a tévében, de azt hiszem, a kosárlabda után a röplabdát szeretem a legjobban.
– El tud képzelni más karriert is?
– Nem igazán (nevet). Nagyon jól érzem magam a jelenlegi helyzetemben. Persze, ha az élet arra kényszerít, akkor mással is kell foglalkoznom, de addig is a kosárlabda az életem, azt hiszem, ehhez van a legjobb érzékem, számomra ez kicsit művészet.
– A szentgyörgyi szurkolók nagyon kedvelik önt. Mit gondol róluk?
– Először is én nagyon értékelem, hogy ebben a városban dolgozhatom. Örülök a lehetőségnek, hogy ezekkel az emberekkel vagyok együtt, ez nagyon sokat jelent nekem. Ezek a szurkolók akkor is mellettünk vannak, amikor erős csapatokkal játszunk, de akkor sem felejtenek el, amikor egy gyenge csapat ellen lépünk pályára. Ezt nagyon értékeljük, és gondolkodás nélkül azt mondom, hogy ők az ország legjobb szurkolói. Arad ellen is teljes mellszélességgel támogattak, és nem akarom azt mondani, hogy a „hatodik játékos” voltak, mert én kicsit elégedetlen voltam a csapatom teljesítményével, így ők inkább az „ötödik játékos” szerepét töltötték be. Szerencsések vagyunk, hogy ilyen szurkolótábor előtt játszhatunk.
– Van a szurkolók számára üzenete?
– Továbbra is biztassák úgy a csapatot, ahogy eddig, és maradjanak mellettünk a nehéz pillanatokban is – remélhetőleg idén is kevés ilyenben lesz részünk. A játékosoknak és a csapat mellett dolgozóknak – beleértve magamat is – nagyon sokat jelent, hogy mellettünk vannak, és azt megígérhetem, hogy megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy boldognak érezzék magukat és büszkék legyenek ránk.
– Már csak egy kérdésem lenne. Szereti Sepsiszentgyörgyöt? Szeret itt élni?
– Igen, nagyon szeretem, és jó itt élni. Ezért is hoztam ide a családomat. Ez a harmadik évem itt. A lányom ide jár iskolába, és mi is úgy élünk, mint a helyi emberek. Szeretem, amikor az emberek megismernek az utcán, no meg nagyon sok barátom és ismerősöm van. Nagyon jól érzem magam Sepsiszentgyörgyön.
 

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint tisztségben marad-e a Dăncilă-kormány év végéig?






eredmények
szavazatok száma 702
szavazógép
2015-11-02: Sport - :

Gelence–Illyefalva 1–0 (Labdarúgás, IV. liga)

Gelence, mintegy 150 néző. Vezette: Marius Florescu. Gólszerző: Sala (25.). Ifjúságiak: 3–0 (a vendégcsapat nem jelent meg).
2015-11-02: Közélet - Fekete Réka:

Ne legyünk a magunk ellenségei (A reformáció napja Sepsiszentgyörgyön)

Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? – a rómaiakhoz írt levélből vett igerészletre építette Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese szombaton, a reformáció napján tartott igehirdetését a sepsiszentgyörgyi belvárosi református templomban, ahová a mintegy öt-hatszáz főnyi ünneplő közösség fáklyás felvonulással érkezett Kálvin János szobrától. A résztvevők megálltak gróf Mikó Imre szobránál, ahol a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása elleni felszólalásában Bucsi Zsolt református lelkész azokért imádkozott, akiket korábban a visszaszolgáltatás miatt meghurcoltak.