Ajándékpillanatoknak nevezi Tóth Krisztina az ellesett mozdulatokat, mondattöredékeket. Pedig csak dolgozik. Amikor utazik, amikor sétál, amikor gyerekét játszótérre viszi. Meg olyankor is, amikor főz, amikor porszívózik, amikor liften fel vagy le. Ja, és valamikor le is írja.
Azt, amit látott vagy hallott, és aztán történetté kerekített. Ezekből a hétköznapi történetekből lesznek aztán a versek, a tárcák. A regények, azok kicsit másképp születnek. Például réges-régen tudta, Akvárium címmel regényt fog írni. Aztán megírta. Hát ilyesmiket hallhatott a nagyszámú érdeklődő közönség szombat este a Bod Péter Megyei Könyvtárban, hol Pieldner Judit arról faggatta Tóth Krisztinát, hogyan működik az íróember. Hogy hogyan fér meg egy alkotóban a költő és a prózaíró, hogy az újítás és egyediség hogyan összeegyeztethető a hagyománytiszteléssel. És Tóth Krisztina igazolta rajongói visszajelzését, hiszen épp oly tisztán, világosan beszél, amilyen letisztultan, szépen ír. Verset, prózát. Szövegeket a hétköznapokból.
