Otthonosság, következetesség, ami valójában egy folyamatos keresés – Tamás Dénes sepsiszentgyörgyi író így vallott arról, hogy mi az, ami megfogta őt Oravecz Imre műveiben. Szonda Szabolcs házigazda szerint súlyos nyugodtságot árasztanak versei, amelyek a japán versformákra emlékeztetnek.
Oravecz Imre pedig beszélt pályájáról, életéről, az irodalmi hagyományokhoz fűződő magatartásáról, amerikai éveiről, székelyföldi tapasztalatairól – először járt tájainkon –, és mindarról, ami íróként, emberként foglalkoztatja.
A PulzArt fesztivál részeként a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében zajlott vasárnap esti találkozóra sokan voltak kíváncsiak, a beszélgetés pedig nem csak azért volt érdekes, mert a Kossuth- és Prima-díjas magyarországi szerző közvetlenül mesélt pályájáról, disszidálásairól – többször is az Amerikai Egyesült Államokban dolgozott, huzamosabb ideig élt ott –, hazatéréseiről, hanem azért is, mert a korunk társadalmára is oly jellemző, mégis oly kevéssé feldolgozott jelenségről, a kivándorlásról esett szó Kaliforniai fürj című regénye kapcsán, amelyben a 19. század második felében, illetve a 20. század fordulóján Magyarországról Amerikába útnak induló családok sorsát taglalja.
Oravecz Imre a Magyarországon lassan eltűnő paraszti kultúráról is szólt: számára az nem egyszerű társadalmi réteget jelent, olyan embereket, akik reggeltől estig dolgoznak, hanem kultúrát, amely szerves egész, mindenre van válasza, és amelynek a társadalmi átalakulások folytán megtartó elemei vesznek el.
