Hűvös vasárnap lévén, idén nem mozgatott meg akkora tömeget a sepsiszentgyörgyi középiskolás diákok által szervezett A te szabadságod napja, mint a korábbi években, de koncepcióban, ötletekben nem volt kevésbé eredeti, kiforrott, mint a korábbi március 13-ai kezdeményezések. Bensőségesebb volt, kevésbé harsány, de nagyobb hangsúlyt kapott a közösségi oldalakon, ami nem meglepő, lévén, hogy a fiatalabb nemzedék egyre inkább az online felületekre „specializálódott”, itt mozog igazán otthonosan.
A rendezvény kulcsmotívuma a talp kifejezés volt, mely ötletet a Talpra, magyar című Petőfi-vers ihletett, és amelyet minden irányból körüljárva megpróbáltak a lehető legjobban kiaknázni, minden lehetséges értelmében játékba vonni a szervezők. A rendezvény előtti napokban a talp témára az eseményre hívó rövidfilmeket készítettek és osztottak meg a Facebookon, a mintegy másfél órán át tartó rendezvénysorozat cipőkből és „talpakból” kitalált installációkból, valamint performanszokból állt, az esemény után pedig újra egy sor rövidfilm került fel a Március tizenhárom nevű Facebook-oldalra, melyek a nap során készültek az új főtéren álló színpadon. Ezúttal is felolvasták követeléseik tizenkét plusz egy pontját a diákok, mindegyiket az „Így legyen!” felkiáltással nyomatékosítva.
A téren elhagyott cipők, hatalmas kartonfelület sok-sok színes lábnyommal, választási közleményekre használatos kék tábla talpak rajzaival, ezekben kérdésekkel és a válaszokat tartalmazó sok-sok feltűzött papírtalppal, félbe vágott hordók betonba öntött cipőkkel, egy hosszú madzagra feltűzött, talpakba írt válaszok arra a kérdésre, hogy „Mit kívánsz a talpad alá?”, sok-sok kék hordó, hatalmas létra, egy madzagokból és kartonfalakból álló szerkezet, melyeket mind-mind felhasználtak a diákok performanszaikban.
Hogy mit kívántak a talpuk alá? Talpalávalót. Nyugalmat. Biztos jövőt. Önbizalmat. Csokoládés pudingot. Füvet. Érettségit. Alávalót. Szabadságot. Hazát. A problémákat. Vörös szőnyeget. Kreativitásórát. Szeretetet. Kiszabadulást a mindennapokból. Talpmasszírozót. Homokot. Padlót, megbízhatóságot. Pihenést. Csillagokat. Szórakozást. Megértést, elfogadást, békét, nyugalmat. És sok minden mást. A megfogalmazott kérdések sem elhanyagolandóak: A talpad milyen állást foglal? Megtetted az első lépéseket a szabadság felé? Biztos talpakon állsz? A saját talpadon állsz? Milyen talpnyomot hagysz magad után? Talpon tudsz maradni? Szabad a talpad?
Az egykori ötletgazdák, Pálffy Tibor és Derzsi Dezső színművészek természetesen idén is figyelemmel kísérték a diákok megmozdulását. Mint lapunknak elmondták, a lábnyomnak vagy az elhagyott cipőnek van egy misztériuma, mert valahogy az egykori tulajdonost is magában hordozza, és ettől plusz költőiséget nyert az idei rendezvény. Kifejtették, az ő feladatuk csak az, hogy teret, lehetőséget biztosítsanak a diákoknak kreativitásuk kibontakozásához, ami ezúttal nagyon jól sikerült, sőt, megszületett egy olyan mag, amely elkezdte önmagát szervezni, és évről évre frissül. Újra elismételték, nem szeretnének ideológiát gyártani, pont arra törekednek, hogy a kíváncsiság mozgassa A te szabadságod napját, a diákoké és a saját kíváncsiságuk, mellyel a diákok felé tudnak fordulni. Rámutattak, nagy hiányossága a társadalomnak, a politikumnak, hogy ritkán kérdezi meg a fiatalokat, ritkán kíváncsi a véleményükre, pedig ők jelentik a jövőt. Ilyenkor tudják elmondani, és határozottan meg is fogalmazzák, hogy szűkek a kereteik, és hogy fontos számukra a közösség. Miközben mindenki azt sulykolja beléjük, „legyél egyedi, legyél más!”, lassan hiánycikké vált a közösségben való gondolkodás. Mint elhangzott, pontosan erről szól a diákok kiáltványának első pontja: mindannyian mások vagyunk, de egyformán értékesek, és akkor tudunk erős közösséggé válni, ha el tudjuk fogadni egymás másságát.