A szerző és a könyv szerkesztője, Fekete Réka beszélgetése a négy évtizeddel ezelőtti időket idézte, és akárcsak a Plakátballada, túlmutatott az 1975-ös történések bemutatásán. A könyv is korrajz, a hetvenes évek közepének Sepsiszentgyörgyét jeleníti meg az átalakítások, építkezések, rombolások idején, amikor utcák tűntek el, tömbháznegyedek nőttek ki gomba módra, betekintést nyerhetünk a kommunista hatalom döntéseinek hátterébe, de a hétköznapokba is, és közben kibomlik a mikós diákok szervezkedésének, lázadásának története, emberi sorsok alakulása, a novemberi éjszakai plakátragasztós akció, majd meghurcolásuk, büntetésük, további sorsuk.
Csinta Samu beszélt az alkotási folyamatról, a közelmúlt egy szeletkéjét igyekezett feltárni, és bár úgy tűnt, olyan korról van szó, melyről azt hisszük, nagyon sokat tudunk, számára is rengeteg újdonsággal szolgáltak a beszélgetések. A főszereplők közül előbb Jakab Lehellel, feleségével Serestély Évával beszélgetett, majd Hervai Katalinnal, és kerek lett a történet, úgy érezte, még több közvetlenül érintett alany megkérdezése ismétlésekhez, átfedésekhez vezetne, ezért inkább a kor, a város, a Mikó életének bemutatásával egészítette ki, formálta regényessé a történetet. Kiderült az is, nagyon sokan nem is ismerik az 1975-ös történetet, legfennebb ilyen-olyan suttogások során hallottak róla, Fekete Réka szerint ez azzal magyarázható, hogy a megfélemlítés jól működött, nem mertek beszélni az esetről az emberek.
A beszélgetés során szó esett azokról is, akik szereplői voltak a plakátragasztásnak, „megúszták” a nagyobb büntetést, ám sorsuk drámai fordulatot vett – tulajdonképpen valamilyen módon mindannyian áldozataivá váltak a történéseknek. Fekete Réka csak Albert Ernőt, a Mikó akkori és az eset után leváltott igazgatóját és Hervai Katalint – akinek grafikája alapján készült a könyv borítója –, az ügy egyik főszereplőjét tudta kiemelni, mindketten az alkotásba menekültek, „így gyümölcse is lehetett, nem csak áldozata ennek a történetnek”.
Albert Ernő rövid felszólalásában üdvözölte, hogy végre feldolgozta valaki a ’75-ös eseményeket, és megrendülten mondott köszönetet mindenkinek Hervai Katalin is. Albert Ernő ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy vannak még hasonló, önálló könyvben soha fel nem dolgozott történetek, például a szintén mikós diákok 1958-as koszorúzása, mely letartóztatásokhoz, sokak meghurcolásához vezetett. Sokan írtak az esetről, de jó lenne abból is önálló történetet formálni – javasolta.
A lapunk alapítványa által kiadott könyv megvásárolható a Háromszék újságosbódéiban.