Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Haáz Sándor, 1912—2007Van őriznivalónk!

2007. május 31., csütörtök, Nemzet-nemzetiség

2007. május 21-én, hétfőn reggel kaptuk a hírt Székelyföldről, hogy kedves rokonunk, idős Haáz Sándor néprajzkutató tanár életének 95. évében marosvásárhelyi otthonában a földi létből csendesen eltávozott…

A magyar kultúra aranykönyvébe, a Magyar Örökség-díjasok sorába még gazdag életének utolsó éveiben bekerült múzeumalapító édesapjával, Haáz F. Rezsővel — életművét post mortem elismerve — és aktívan dolgozó zenetanár művészfiával, ifjabb Haáz Sándorral egyetemben.

Mádl Ferenc köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntette ki idősebb Haáz Sándort, a képzőművész tanárt, a Székely Állami Népi Együttest alapító népi táncost ,,több évtizedes fáradhatatlan néprajzi gyűjtőmunkájáért, az erdélyi folklórkincs megőrzése és terjesztése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként".

E méltató és emlékező sorok írójaként tartozom egy kis magyarázattal, mi is volt a kapcsolat egy Hódmezővásárhelyen élő gyermekorvos, aki tősgyökeres alföldi ember és az erdélyi, székelyföldi néprajzkutató tanár, Haáz Sándor (Sanyi bácsi) között?

Feleségem, Benczédi Gabriella családján keresztül az erdélyi szellemi élet több kiválóságával kerülhettem mind rokoni, mind baráti, intellektuális, érzelmi kapcsolatba. Többek között az ismert bencédi és tarcsafalvi Benczédi rokonságból a kiváló székely szobrásszal, apósom unokatestvérével, Benczédi Sándorral vagy az író Gyallai Pap Domokossal, akik már szintén nincsenek közöttünk.

Haáz Sanyi bácsi feleségét Benczédi Juditnak hívták, aki szintén tarcsafalvi… A két kiterjedt, neves erdélyi családot a rokoni szálak kusza szövevénye fűzi egymáshoz. Így aztán, amikor összekötöttem sorsomat feleségemmel, magam is a Benczédi—Haáz rokonság családfájának egy oldalágán találtam magam.

Húszegynéhány éves voltam, amikor érdeklődésem a gyökereim, a múlt felkutatása irányába fordult. Gondolom, ez a szakasz a legtöbb fiatalember életében elkövetkezik, amikor a helyét keresvén a világban, a múltba tekint, a jelen megértéséhez és a jövő építéséhez muníciót keres. Édesanyai ágon a vásárhelyi pusztához, a sóshalmi tanyavilághoz kötődöm. Ott gyűjtöttem az első tárgyi emlékeket, melyek nagyanyáink, nagyapáink mindennapi életéhez tartoztak. Például a kenderfeldolgozás eszközeit: tilolókat, gerebeneket, rokkákat, motollákat. Egyre több tárgyat összegyűjtve és azok használatáról olvasva lassan kirajzolódott előttem az elmúlt 50—100 év dolgos, egyszerű alföldi parasztembereinek az élete is. A népi mesterségek, háztartások használati tárgyai között a legértékesebb tárgy egy működő szövőszék volt, melyen feleségem Erdélyből áttelepült ,,nagyanyója" még szőtt. A bővülő kis gyűjteményem a Hódmezővásárhelyi Unitárius Parókia melléképületében a helyet kinőtte. Közben elköltöztünk az egyházi bérlakásból, és a gyűjteményt nem volt hová tennem. Így aztán a helyi Tornyai János Múzeumba került néhány ritkább népi használati eszköz, a többi pedig a város Tájházában kapott otthont.

Haáz Sanyi bácsi 26 évvel ezelőtt a következő sorokkal ajánlotta nekem az 1976-ban a bukaresti Kriterion Könyvkiadónál megjelent Udvarhelyi varrottasok című néprajzi kiadványát, melyben az Udvarhelyen és környékén fellelt minta- és formanyelvről adott számot gazdag válogatásban: ,,Berényi Károly doktor kedves és lelkes néprajzi gyűjtő szakorvosnak sok szeretettel jegyzem ide azt, hogy a szív és a lélek mellé tett igyekezet maradjon meg, s akkor hasznos valósággá válik népünk és művészetünk javára akár e gyűjtemény is! Szeretettel: H. Sanyi bácsi."

A hosszú évek kapcsolatteremtő és -fenntartó rokoni látogatásai egyre fontosabbnak tűntek előttem. Hogy határainktól 500—600 km-re élő magyar testvéreink számára ez milyen fontos volt, egyértelműnek tűnt. De az évek alatt rá kellett ébrednem arra, hogy nekünk, anyaországbelieknek ez a kapcsolattartás még többet jelent. Hisz a mai rohanó, értékzavaros életünkben való eligazodáshoz biztos alapot adhat a székelyek nemzeti hovatartozást vállaló évszázados kitartása és a népi hagyományok tiszteletéről, a múlt értékeinek felvállalásáról és mai életünkbe való beintegrálásáról szóló példájuk.

Hódmezővásárhelyen 2000-ben, a millennium évében több program közvetítette az erdélyi magyarság üzenetét az anyaországiak felé. Például augusztusban az ifjabb Haáz Sándor karnagy vezette, 140 tagú székely Gyermekfilharmónia feledhetetlen élményt jelentő koncerttel adott számot a határokat nem ismerő magyar népzene egyetemes és nemzeterősítő értékeiről. A város Népkertjének bejáratánál szeptemberben felavatott székely kapu, mely Felső-Háromszék üzenetét hordozza, hagyományőrzésre és nyitottságra ösztönzi felállítása óta a hódmezővásárhelyieket. Ebbe a sorba illeszkedett a Városi Könyvtárban a Haáz Sanyi bácsi életművét reprezentáló, akkor megjelent gyönyörű néprajzi gyűjtemény, a Gazda Klára néprajzkutatóval együtt írt Székelyek ünneplőben című könyv októberi bemutatója. A könyvben több mint kétszáz székely viseletet örökített meg az utókor számára. Üzenete összecsengett az anyaországbeli néprajzkutatók, szűkebb pátriánknál maradva, Kiss Lajos, Szenti Tibor, Tárkány-Szűcs Ernő és mások üzenetével, melyet a könyv bevezetőjét író tudós akadémikus, Benkő Samu így fogalmazott meg: ,,az egyetemes érvényű szépség, a generációk csiszolta ízlés, az életfeltételekhez illeszkedő gyakorlatiasság általános történelmi tanulságokat hordoz… S akik ezt elénk tárják, egyúttal reánk testálják annak belátását, hogy van őriznivalónk."

A marosvásárhelyi Népújság Múzsa című mellékletében Bölöni Domokos az alábbiakat írta a könyv megjelenése kapcsán: ,,Mesés értékű hagyaték birtokosa az erdélyi székely nemzet, és ennek aranyrögei lassan-lassan kezdenek visszaszármazni igazi tulajdonosaikhoz, illetve azok örököseihez. Egy hatalmas jóvátételi folyamat vette kezdetét, és az itt jelzett gyönyörű könyv ennek piciny állomása..."

Ennek a mesés székelyföldi hagyatéknak volt összegyűjtője és átadója Haáz Sanyi bácsi, a család kedves Apója. Kívánom, hogy e nemzeti értékünk megőrzéséhez, továbbviteléhez legyen halló fülünk, látó szemünk és befogadó szívünk.

Kedves Sanyi bácsi!

Az egyetemes magyar kultúra nevében köszönjük a hagyatékot, köszönjük értékes életed!

Dr. Berényi Károly, Hódmezővásárhely

Hódmezővásárhely
Hozzászólások
Szavazás
Mi a véleménye a koronavírus miatt elrendelt hatósági intézkedésekről?








eredmények
szavazatok száma 2052
szavazógép
2007-05-30: Világfigyelő - Váry O. Péter:

Röviden

Bencze Józsefet jelöli Gyurcsány
Bencze Józsefet, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának rendészeti főigazgatóját jelöli országos rendőrfőkapitánynak Gyurcsány Ferenc — jelentette be tegnap a kormányfő.
2007-05-31: Nemzet-nemzetiség - Sylvester Lajos:

Vendégünk volt dr. Marácz László nyelvészprofesszor

A magyar nyelv a tudás nyelve
Tudományos vagy bárminemű más előadó számára nem lehet jobb érzés, mint amikor zárószavai után záporozni kezdenek a hallgatói kérdések, s ezek alapján rögtönzött kiselőadások kerekednek, amelyek körbeölelik, -pólyálják a fő témát.