„Megkorbácsolom a világot! / Jajgatnak majd és én kacagok, / Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam.” A nyughatatlan, rátarti, szenvedélyes, kalandvágyó, önmarcangoló, mégis öntudatos költő, forradalmár Petőfi hangján szól versben, dalban a Bob és Bobék Orchestra a Mi lárma ez megént? Petőfi verskoncertben, s kérdi: „Egy szálig elveszünk-e mi? / Vagy fog maradni valaki, / Leírni e / Vad fekete / Időket a világnak?”
Harmincöt versbe foglalt sors- és korkép mindarról, ami a költőt foglalkoztatta, életét, nemzete jövőjét meghatározta. Mindez olyan zenei köntösben, amelyet magára ölthet a modern kor embere, amelyben jól érzi magát, amely nem szorítja, nem lötyög rajta, testére, lelkére szabott.
A Horváth Kristóf „Színész Bob” koncepciójában és rendezésében megalkotott produkciót mintha a pulzArtra szabták volna – ha az egymásba ötvözött zenei műfajokat tekintjük, összművészet a javából. Dévény Zoltán (gitár, ének), Eged Márton (basszusgitár), Horváth Kristóf versmondó-énekes és Szarvas Dávid (ütőhangszerek, loop – elektronikus hangkeltés, ének) modern Petőfije a verskoncert műfajban egyedülálló, sajátos, és minden bizonnyal sokáig visszhangoztatja bennünk a különböző módon vissza-visszatérő kérdést: „Ki vagyok? Nem mondom meg; Ha megmondom: rám ismernek.”
