Minderről csütörtök este a kézdivásárhelyi Vigadóban megtartott háromórás megyei küldöttgyűlésen döntött titkos szavazással a jelen levő 301 küldött. Az ülésen Kelemen Hunor szövetségi elnök is részt vett, az RMDSZ országos ügyvezető elnökségét Nagy Zoltán képviselte. Nem ért senkit meglepetés, a szavazólapokra az állandó tanács által már jóváhagyott sorrend került, egy esetben adódott választási lehetőség, a képviselői lista negyedik helyéről dönthettek, Könczei Csaba megyei mezőgazdasági igazgatóra vagy Pál-Szilágyi Zoltán baróti mérnökre lehetett voksolni.
A küldöttgyűlés a magyar és a székely himnusz eléneklésével kezdődött, majd elsőként házigazda minőségben Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere szólt a küldöttekhez, arra kérve az RMDSZ leendő képviselőit és szenátorait, hogy nagyon figyeljenek oda a települések gazdasági fejlődésére, a beruházásokra és nem utolsó- sorban az új régióátszervezést célzó törvényre, ami nem sok jót ígér a magyarság számára. A küldöttgyűlést Grüman Róbert, az RMDSZ háromszéki szervezetének ügyvezető elnöke vezette, aki arról tájékoztatta a jelenlevőket, hogy a teremben a 379 küldött közül 301 van jelen.
Kelemen Hunor politikai beszámolójában először a helyhatósági  választásokon elért eredményekről beszélt, majd rátért a december 11-i parlamenti választások előkészítésére. Beismerte, hogy a Biró Zsolttal, a Magyar Polgári Párt elnökével aláírt szerződés feszültségeket okoz, ami érthető és várható is volt, de erről őszintén kell beszélni. „Az erdélyi magyar emberek azt várják tőlünk, hogy ne veszekedjünk, találjunk módot, hogy összefogjunk, ha a magyar közösség nagy dolgairól van szó. Erre igény van” – hangsúlyozta a szövetségi elnök, aki szerint ezzel az összefogással az erdélyi magyar közösség érdekeit fogják szolgálni, és azon lesznek, hogy akik bejutnak a parlamentbe, ne egyik vagy másik politikai alakulat vagy párt önös érdekeit, hanem az erdélyi magyar emberek érdekeit képviseljék. „Ha közösségi érdekekről van szó, akkor én garantálom, hogy ez a csapat egy irányba fog menni” – mondotta Kelemen.
A jövőbeli tervekről szólva a parlamentáris demokrácia visszaállítását szorgalmazta, mivel ma a testület egyetlen szerepét sem tölti be: a törvénykezés kaotikus, követhetetlen, a kormányt nem ellenőrzi senki. Úgy látja, a Szociáldemokrata Párt a Nemzeti Liberális Párttal együtt fog majd kormányozni a közelgő centenárium kedvéért, így hetvenszázalékos parlamenti többséget alkothatnak.
Tamás Sándor, az RMDSZ megyei elnöke szintén szólt a Magyar Polgári Párttal aláírt együttműködésről, igazat adva azoknak, akik ezzel nem értettek egyet, de meglátása szerint ezt a lépést meg kellett tenni, és az a fontos, hogy „egy irányba fognak menni szövetségeseikkel együtt, nincs más lehetőség”. Ő is a régiósításban rejlő veszélyekre hívta fel a jelenlevők figyelmét.
A szavazatszámláló bizottság megválasztása után a tíz jelölt ábécésorrendben mutatkozott be, legtöbbjük nem tartotta be a kiszabott háromperces időt, olyan is akadt, aki kereken tizenhárom percig beszélt (a képviselő- és szenátorjelölteket már bemutattuk lapunk hasábjain, ezért nem bocsátkozunk ismétlésbe).
Ezt követően a titkos, urnás szavazás következett. A szenátorjelöltek négyes listájára igennel vagy nemmel lehetett voksolni, a képviselőjelöltek esetében eggyel több jelölt tette le iratcsomóját, hat helyre heten pályáztak. Gyakorlatilag tehát a negyedik helyre ketten jelentkeztek – ezért a szavazás ebben az esetben kétlépcsős volt: vagy az egyik vagy a másik neve mellett levő négyzetbe, illetve a lap alján levő két négyzetbe lehetett igennel vagy nemmel szavazni. A titkos szavazás települések szerint zajlott. A képviselői listára 277 voksot adtak le, amelyből 265 volt érvényes, tizenkettő érvénytelen. A negyedik helyért történő rangsorolásnál Kön­czei Csaba 218, Pál-Szilágyi Zoltán 47 voksot kapott. A szenátori listára 282 szavazatot adtak le, amelyből 281 volt érvényes. Igennel 272-en, nemmel kilencen voksoltak. A szavazás eredményének kihirdetésekor a háromszázegy küldöttből már csak húszan tartózkodtak a Vigadó nagytermében.