A moldovai Alexandru Vakulovski első, Pizdeţ című, román nyelven megírt regénye kitűnő, és a magyar fordításnak köszönhetően most egy másik nyelven kezd új életet – mondotta Adrian Lăcătuş kritikus, aki vasárnap délután beszélgetett Sepsiszentgyörgyön a Hostel Beer Pubban a szerzővel.
A Pizdeţ című regényt a találkozón szintén jelen levő, részleteket is felolvasó Lövétei Lázár László fordította magyarra Hányinger utca címmel (Vakulovski története nagyrészt ugyanis Kolozsváron játszódik, a Hányinger utca pedig egy létező hely a Haşdeu diáknegyedben). Adrian Lăcătuş szerint Vakulovski első, tizennégy évvel ezelőtt megjelent regénye eredeti és sajátos kultuszkönyv, szerzője nagyon fiatalon írta, s szövege érzékenyen ragadja meg nemzedéke gondjait, eltájolódottságát – hasonló mű nagyon kevés született. A besszarábiai, 1978-ban született Vakulovski ugyanis Kolozsváron volt bölcsészhallgató, de kirúgták. Ekkor Bukarestben élő testvéréhez ment, és felháborodásában tíz nap alatt írta meg regényét, amely címe miatt is nagy port kavart (amint elhangzott, a „pizdeţ” szó két végletet jelent, arra mondják, amikor valami vagy nagyon jó vagy nagyon rossz).
Alexandru Vakulovski a magyar kiadás kapcsán elmondta, Lövétei Lázár László már 2007-ben elkezdte fordítani regényét, s volt olyan pillanat, amikor ő egyedül ragaszkodott ahhoz, hogy a kötet magyarul is megjelenjék. Mint mondta, különös, hogy a magyar változat jóval vaskosabb, ennek az az oka, hogy a szöveg egyharmada új, az erre kíváncsi román olvasóknak magyar barátaiktól kell megkérdezniük, mi változott. Számára is különös ez a regény, de fiatal íróként úgy érezte, változtatni kell a moldovai irodalmi szokásokon, ezért radikálisnak is nevezik. Moldovában egyébként az emberek jóval szemérmesebbek a romániaiaknál, így ott a címét alig ejtik ki. Vakulovski arról is beszélt, hogy a kilencvenes években a besszarábiai diákok nagy várakozással érkeztek tanulni az anyaországba, ám kiderült, a Pruton túli testvéreket itt gyakorta orosznak tekintették, ezt pedig felháborítónak tartották. Viszont Romániának köszönheti, hogy író lehetett, regényét Moldovában biztosan nem adták volna ki. Most visszatért szülőhazájába, Kisinyovban él feleségével, rendszeresen ír társadalmi, politikai publicisztikát is, noha szíve szerint főképp irodalommal foglalkozna. Moldovában nagyon rossz a helyzet, hasonló a kilencvenes évek Romániájához, viszont minden évben jelentkezik egy-egy tehetséges költő, vélhetően a nyomorúság is írásra késztet. Publicisztikája kapcsán megjegyezte, látván, mennyire súlyos a helyzet Kisinyovban, kötelességének érzi, hogy írjon a „gazfickó politikusokról”, mert ha nem mondaná el véleményét, úgy érezné, bűnrészességet vállal velük.
