A 12 legszebb magyar vers programot kiötölő Fűzfa Balázs – akinél a nomen est omen valóra vált: irodalomtanár édesapja József Attila Altatójának hatására adta neki a Balázs keresztnevet – az újraértés és újraértelmezés megvalósítását eleinte konferenciák szervezésében látta, amelyek célját így határozta meg: összefoglalni a tudomány és a közoktatás számára a legkorszerűbb kutatási eredményeket. Így született meg az első tanácskozás 2007 őszén Koltón – merthogy Fűzfa Balázs tizenkettes listájának első helyén Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye szerepel, és elképzeléséhez hozzátartozott, hogy a konferenciákat félévenként olyan helyszíneken szervezi, amelyek az adott költőhöz vagy verséhez kötődnek. Ezen az értekezleten jelentette ki Margócsy István irodalomtörténész, kritikus: „az ma a kérdés, hogy – egyáltalán – mit kezdjünk a kultúrával, mit kezdjünk a költészettel – a harmadik évezredben”. Ekkor már nagyon sokan temették a verset...
Következő évben kereste meg Fűzfa Balázs Jordán Tamás színművészt azzal a kéréssel, hogy a listáján soron következő verset, Pilinszky János Apokrifjét mondaná el a tanácskozás megnyitóján. Figyelemre méltó Jordán Tamás szóhasználata: a verset nem szavalni, hanem mondani kell, hiszen „a verssel úgy kell bánni, mintha beszélgetés lenne” – ezt, mint többször már korábban, a szerdai csernátoni és sepsiszentgyörgyi előadásán is szóvá tette.
– És akkor teljesen karakteresen megjelent a fejemben az, amit ki is mondtam, hogy Balázs, el kéne hívni ezer gyereket, és együtt elmondani a verset – eleveníti fel Jordán Tamás a Nagy Versmondás ötletének megszületését. – Énnekem nem volt előtte ilyen tapasztalatom, csak azt éreztem, hogy ez milyen fantasztikusan izgalmas lehet. Kétségeink voltak, hiszen az Apokrifet még a felnőtt emberek sem értik, nemhogy a gyerekek. De én arra gondoltam, gyerekként nagyapám sok verses műsorra elvitt, amelyeket nem értettem akkoriban, de mégiscsak bekerül valahogy az emberbe, és most is az a hitem, hogy lehet, most nem értik még a gyerekek ezeket a verseket, de lerakódik bennük. És akkor belevágtunk, eljött ezer gyerek, és végül csodálatos volt.
Azóta lezajlott a 12 legszebb magyar vers program a félévenként szervezett konferenciákkal, a Nagy Versmondásnak azonban híre kelt, önálló műsorok születtek, amelyeket számos helyre meghívtak – többek között Erdélybe, Székelyföldre is. Ahová hazatérő vendég immár Fűzfa Balázs, Jordán Tamás és a hozzájuk sokszor csatlakozó Sebő együttes, hiszen immár ötödik éve, hogy „az ősz nem kezdődhet Sebőék nélkül”, mondta a szerdai csernátoni előadás előtt D. Haszmann Orsolya.
Idei előadásuk József Attila örök érvényű költészetére épült, a Nagy Versmondás tárgya pedig József Attila emblematikus verse, a Születésnapomra volt – az a költemény, amellyel a Nagy Versmondás már rekordot is felállított: 2014-ben a magyar költészet napján a pestszentlőrinci Kossuth téren 1700 diák mondta együtt a verset Jordán Tamás „vezényletével”. Ehhez képest elenyésző a hatvanas létszám, mégis meghatározó élmény volt a csernátoni-sepsiszentgyörgyi fellépésüket két nappal megelőző nagyszebeni előadás. „Ugye, ott kevés magyar van, eljöttek vagy hatvanan, és állítom, hogy ilyen érdeklődő, ösztönző és éhes, versre, magyar szóra éhes tekintettel nem lehet otthon találkozni” – emlékezik Jordán Tamás.
Csernáton, Haszmann Pál Múzeum, Sepsiszentgyörgy, Bod Péter Megyei Könyvtár – most mi itt hangokból építünk katedrálist, mondta mindkét helyszínen Jordán Tamás. Csernátonban az öreg fák és az ég alkotta e katedrális boltozatát, a helybeli iskola népes gyereksereglete adta alapját, Szentgyörgyön Gábor Áron visszacsengő szavai s a termet zsúfolásig megtöltő közönség.
Jövőre? Fűzfa Balázs mindig elhangzó búcsúzója előtt Jordán Tamás mondta el a Háromszéknek tervüket: ama tizenkét vers elmondása, eléneklése, elzenélése lenne műsoruk. A zárszó pedig megszívlelendő: „Találkozunk jövőben, addig is ne feledjétek: irodalom nélkül lehet élni, csak nem érdemes.”