Bob Dylan amerikai költőnek, dalszerzőnek, énekesnek ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely tegnap Stockholmban jelentette be döntését.
A testület indoklása szerint a világhírű énekes – aki az első zenész az irodalmi Nobel-díj kitüntetettjeinek sorában – új költői kifejezésekkel gazdagította az amerikai dalkincset. A díjazott nyolcmillió svéd koronával (közel négymillió lej) gazdagodik, a díjátadó ünnepséget december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.
A bejelentést követően adott interjújában Sara Danius, az akadémia főtitkára nagy költőnek, az angol nyelvű költői tradíció kiemelkedő képviselőjének nevezte Bob Dylant, aki már 54 éve alkot, folyamatosan megújítva magát, új identitást teremtve. Arra a felvetésre, hogy Bob Dylan nem írt regényeket vagy hagyományos értelemben vett verseket, és így kitüntetése az akadémia horizontjának kiszélesedését jelzi, Sara Danius úgy válaszolt: bár úgy tűnhet, valójában nincs erről szó. Ha visszatekintünk a régmúltba, ott volt Homérosz vagy Szapphó, aki előadásra – gyakran hangszerekkel kísért előadásra – szánt költői szövegeket írt. Arra a kérdésre, hogy mit gondol, éri-e majd kritika az akadémia döntését, Sara Danius annyit mondott: „remélem, nem”. Bob Dylant már évek óta emlegették az irodalmi Nobel-díj várományosai között, a legnagyobb brit fogadóiroda, a Ladbrokes listáján idén is a legesélyesebb 15-ben szerepelt, de kevés szakértő volt, aki feltételezte, hogy a Svéd Akadémia kiterjeszti díját a könnyűzene műfajára.
Bob Dylan 1941. május 24-én született a Minnesota állambeli Duluthban Robert Allen Zimmermann néven. Nagyszülei Litvániából, Oroszországból és Ukrajnából vándoroltak ki Amerikába. Fiatalkora nagy részét a rádió mellett töltötte. Folyamatosan zenét hallgatott. Eleinte leginkább a New Orleans-i blues- és country-adókat hallgatta, később pedig már a korai rock and roll keltette fel érdeklődését. A középiskolában több zenekart alapított. Az érettségi után, 1959-ben kezdett tanulni a Minnesotai Egyetemen, ezért Minneapolisba költözött. A rock and rolltól némileg elfordult, ekkor kezdett igazán elmélyülni az amerikai folkhagyományokban. Ebben az időben kezdte használni a Bob Dylan nevet. Az egyetemet egy év után hagyta abba, azután pedig csak a zenével foglalkozott. Teljesen feloldódott benne, és a helyi folkkörök pedig nagyon jó társaságnak tűntek. 1961 januárjában éppen Chicagóból indult volna vissza Minnesotába, de végül meggondolta magát, és New Yorkban kötött ki. Egy idős, beteg barátját látogatta meg – no meg eljárt zenélni a helyi klubokba. Az egyik este után a New York Timesban kedvező kritika jelent meg a fellépéséről, ekkor figyeltek fel rá. Még az év végén szerződtette a Columbia Records. Ekkor került sínre a pályafutása. Elképesztő zenei munkáját jelzi az eddig kiadott 37 lemeze. 2008-ig összesen több mint 120 millió lemezt adott el világszerte.
Bob Dylan megítélése régóta nem csupán a zene koordináta-rendszerében zajlik. A Time magazin 1999-ben adta ki azt a 100-as listáját, amelyben a század legfontosabb embereit gyűjtötte össze. Bob Dylan is ott volt a 100 között. 2008-ban már Pulitzer-díjat kapott az amerikai könnyűzenére gyakorolt hatása miatt. A Pulitzer-díjban is ott volt Dylan költői szintű dalszövegeinek elismerése. Szövegeinek irodalmi jelentőségével magasabb szinteken a 2000-es évek elején kezdtek foglalkozni. Christopher Ricks brit irodalomkritikus írt monográfiát Dylanről és szövegeiről Dylan’s Visions of Sin címmel. A könyvben Eliottal és Keatsszel egy szinten emlegeti Dylan irodalmi munkáját. Függetlenül attól, hogy szövegeit olvassák vagy zene kiegészítőjeként, tehát dalszövegként hallgatják, tagadhatatlan, hogy korszakokat határoztak meg. Olyan értelemben is, hogy azokról mesélt, de akár úgy is, hogy zenéje befolyásolta az adott korszakot. Számos dala mozgalmak indulójává vált, ilyen volt a Blowin’ in the Wind is, amelyik a hippi mozgalom himnusza volt. (Az MTI és az Origo.hu nyomán)