Dr. Szekeres Attila István sepsiszentgyörgyi heraldikus, az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnöke a skóciai Glasgowban tartott előadást augusztusban a székely közösség címerének alakulásáról, mely előadásnak az ottani személyes élményekkel fűszerezett magyar nyelvű változatát a szentgyörgyi közönség is meghallgathatta csütörtök este a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábort Áron Termében.
A Glasgow-ban szervezett 32. Nemzetközi Genealógiai és Heraldikai Kongresszuson tartott előadás címe pontosan meghatározza a témáját is: A székely közösség címerének alakulása annak megjelenésétől addig, amíg a legnagyobb romániai nemzeti kisebbségi közösség, a magyarság autonómiaharcának jelképévé vált.
A sepsiszentgyörgyi előadás bevezetőjében a kongresszusról és a bejelentkezés körülményeiről mesélt Szekeres Attila István. Elmondta, hogy a kétévente szervezett rangos nemzetközi eseményen többnyire csak „a nyugati világ bajnokai” szoktak jelen lenni, a harmincöt címertani bemutató előadói közül most is csak öten voltak kelet-európaiak. Mint megtudhattuk, a nyugat-európai szakembereknek van fogalmuk Erdélyről, de az amerikaiak, ausztrálok például sosem hallottak még róla. Az erdélyi magyarság helyzetéről, a székely közösség létéről a nyugatiaknak sem volt tudomása, így a címertörténetről szóló előadás érdekes és hiánypótló ismeretanyag volt számukra.
A vetített képes előadás – melyet eredeti formájában, angol nyelvű szövegkísérettel láthattunk – Székelyföld bemutatásával kezdődött, majd rátért a címer különböző forráshelyekről származó első változatainak ismertetésére. A medvefőt, szívet és koronát átszúró kardot tartó, könyökben hajlított, jobbra fordult páncélos kart ábrázoló úgynevezett régi székely címernél sokkal egyszerűbb az új, a napot és növekvő holdsarlót megjelenítő, melyben a címer története során a nap elődje a csillag volt. 1580-tól, Báthori Kristóf vajdával kezdődően a fejedelmek családi címerük mellett az erdélyi rendek jelképeit is beiktatták címereikbe. A napot és holdsarlót megjelenítő székely rendi nemzet pecsétjéről az 1659-ben Szászsebesen tartott országgyűlésen határoztak. Akkor az erdélyi vármegyék, a székelység, a szászok és az Erdélyhez „incorporáltatott” magyarországi részek jelképeit foglalták törvénybe. A napot és holdat tartalmazó Erdély-címert szerkesztették be az osztrák–magyar kiegyezés utáni Magyar Királyság címerébe, az első világháborút követően pedig Románia címerébe is.
A címertörténet végén a közelmúltban fotózott, zászlóerdőket ábrázoló képkockák következtek, az előadó pedig elmondta: a román hatalom székelyjelkép-üldözése miatt Erdély magyarlakta vidékein egyre szaporodnak a székely zászlók, melyek használata a romániai magyarság autonómiatörekvésének szimbólumává vált. Egy, a kongresszuson részt vett spanyol genealógus Facebook-bejegyzésével zárta előadását: a székely zászlóval fotózkodó amerikai nagykövet képét osztotta meg azzal a megjegyzéssel, hogy akik részt vettek Szekeres Attila István előadásán, tudják, miről is van szó. Volt eredménye tehát a skóciai bemutatónak – tette hozzá.
A hallgatóság közül többen is hozzászóltak, kérdeztek az előadótól. Cserey Zoltán történész pedig spontán bemutatót tartott Szekeres Attila Istvánról és munkásságáról. Eredetileg mérnöki végzettsége van, de már rég elköteleződött a történelemtudomány iránt, címerkutatóvá vált, elvégezte a történelem szakot, címertanból doktorált, üstökösként ível a címertani karrierje, amit Magyarország és Románia rangos állami kitüntetései is bizonyítanak. Termékeny szakíró, a címertan kutatása mellett címerkészítéssel is foglalkozik: hites címergrafikusként a háromszéki települések zömének címerét ő tervezte.
Az előadás végén Szekeres Attila István skóciai élményeiről mesélt és fotókat vetített.
