Szeibert András átfogó képet nyújtott arról, hogy mit is jelentett elődeinknek, mit jelent számunkra a magyar Szent Korona. Az előadás elején a korona keletkezésének körülményeiről szólt, amellyel kapcsolatban sok elmélet kering, de amelyről egészen pontos adataink nincsenek, ami Szeibert András szerint nem baj, hisz azt sem tudjuk pontosan,  hogyan keletkezett a magyar nyelv, vagy például a fogantatás csodáját sem tudjuk megmagyarázni, tehát a misztérium, amely az igazán fontos dolgokat gyakran körüllengi, növeli azok értékét. A keletkezés után a koronázási szokásokról beszélt az előadó, elmondta, hogy a magyar királyok csak koronázáskor viselhették a koronát, Esztergomban, ahol a 64 vármegye földjéből emelt „királydombra” fellovagolva négy irányba kellett vágniuk a kardjukkal, amely gesztus a nemzeti egységet, de az apostoli küldetést is jelképezte. Mint elhangzott, a magyar korona által olyan mértékben fonódott össze a világi és szakrális hatalom, hogy a középkori zsinatokon csak magyar királyok elnökölhettek, a korona általi istenhit pedig áthatotta az egész nép életét, és hosszú évszázadokon át fontos eleme volt az egységes magyar állam létének. Az előadó szerint Bismarckig nem volt olyan erős államalakulat a világban, mint a magyaroké. Az ismertetőben elhangzott még, hogy a Szent Korona mindenkor külön jogi személyiséggel bírt, amelynek hatalma nagyobb volt az egyes királyok hatalmánál, hogy minden tagjának azonos szabadságjogai voltak, hogy isteni minőséget is hordoz, amely abszolút értékű erkölcsi tekintélyt ad mindennek, ami a nevében köttetik meg. Szeibert András a korona kettős (latin és görög) szerkezetéről, annak hármas tagozódásáról és három dimenziójáról is beszélt, amelyek harmonikus egységet alkotva azt üzenik, figyeljünk az isteni hangokra, és szeressük, segítsük nemzettársainkat.