Pedagógusok, nevelők, sikerkovácsok, műhelyvezetők, nevezhetjük bárminek őket, tény, hogy ők állnak sportmozgalmunk kevésbé napos, inkább árnyékos oldalán. Ott, ahol a munka dandárja zajlik, ott, ahol megtervezik a jövőt, ott, ahol millió verejtékcseppel áztatják a kivitelezés, a beteljesülés útját, ott, ahol a munka fáradalmát nyugtázó zokszó veri fel a csendet. Testnevelők ők, sportéletünk szürke eminenciásai.
,,Kamionvezető szerettem volna lenni, mert vonzott az autó, az ismeretlen táj. Aztán elkezdtem focizni, s fogságába ejtett a játék. Majd jöttek az eredmények, a C-osztály — az FC Fortyogó színeiben —, s vele a csábítás a futballistakarrier felé, majd a felismerés, és végül az irányváltás a tornatanári pálya felé. Amit a sport kínál és biztosít — fittség, jókedv, erő, egészség, kikapcsolódás, sok-sok baráti kapcsolat... —, azt más pályán nem lehet elérni."
Névjegykártyája Kézdivásárhelyen született 1979. december 2-án. Édesapja, Lajos Attila lakatos, édesanyja, Ágnes kereskedő, bátyja, Csaba lakatos. Az I—IV. osztályt a Petőfi Sándor Általános Iskolában végezte, az V—VIII-at a Nagy Mózes Líceumban, a IX—XII-t az Apor Péter Iskolaközpontban. Érettségi után a brassói George Bariţiu Főiskola sport és testnevelés karán szerzett oklevelet. Labdarúgásra szakosodott. Tanári pályafutását Martonfalván kezdte 2002-ben, 2005-től pedig a Nagy Mózes Sportklub futballszakos tanára. Nős. Felesége, Zita kereskedő. Sportpályafutása a labdarúgáshoz kötődik, előbb az FC Fortyogóval, majd az egyetem csapatával, a földvári együttessel és végül a KSE-vel jutott el labdarúgósportunk harmadik vonalába. Mint edző, a Nagy Mózes Sportklub C- és D-kategóriás együtteseivel a 2006—2007-es bajnokságban csoportjuk harmadik helyéig jutott, tehát a dobogóig. Az 1993-as, majd az 1994-es korosztály megyei válogatottjába több tanítványa is bekerült: Oláh István, Axina, Salamon, Bandi Árpád, László Norbert, az utóbbi kettő tagja lett a körzeti válogatottnak is. Együttese két évben is (2006 és 2007) Gyöngyösön olasz, lengyel, magyar csapatok részvételével rendezett nemzetközi tornán ezüstérmet nyert. ,,Vallom a Soha se add fel! aranyigazságot, mert hiszek abban, hogy a nagy-nagy akarás, kitartás előbb-utóbb meghozza gyümölcsét. És azt is vallom, hogy fontos, mi mellett kötelezed el magad, annak pedig feltétlenül mások javát kell szolgálnia. A tornatanári pálya ilyen, erre fel is esküdtem, ez pedig azt jelenti, hogy becsülettel fogok dolgozni, hogy mások javának szolgálatára lehessek." Ezek után szinte mondanom sem kell, hogy Attila ütőkártyája az ambíció, hiszen ebbe belefér a szorgalom, a kitartás, a korrektség... minden, ami a kitűzött és önként vállalt cél — az ő esetében a tornatanári pálya, s ezáltal mások szolgálata — elérését szolgálja. Így aztán nem dobálózik a másokat bíráló szavakkal, mert nem akar senkit megsérteni, ez viszont nem jelenti azt, hogy elhallgatja azt, ami rossz, ami másoknak árt, csak éppen megkeresi a közlés helyes útját. Más, egészen más a helyzet, ha önmaga hibáival néz szembe, mert néha-néha szembe kell néznie, ilyenkor aztán nagyon tud haragudni magára. A megye sportjáról röviden és velősen azt állítja, hogy ,,volt az már jobb is, volt úgy, hogy a B-osztályos csapat mellett működött négy-öt-hat C-osztályos is, ma nem lehetne az egész megyéből összeválogatni egy ütőképes C-osztályos (III. ligás) csapatot. Az iskolai sportban mindenekelőtt a gyerekek hozzáállásán kell javítani, hiszen sok, nagyon sok a csapda, mely elvonja figyelmüket." Optimista természetére hallgatva csak jobbat és mind jobbat vár az élettől, a sporttól, melynek szolgálatában áll. Ebbe belefér egy ,,jó hangulatú, népes család, sok-sok tehetséges labdarúgó-palánta, olyanok, mint Pászka Loránd, Koncz Tamás, Gáll Attila, Vulcan Ádám és Szabolcs, Molnár Péter..., akik kitartó, szorgalmas munkával visszaszerzik majd a háromszéki labdarúgás jó hírnevét." Úgy legyen!
