Az elmúlt időszakban nagyon sokan ajánlottak segítséget a bajbajutottaknak. Elsőként az erdővidékiek, a Gondviselés Segélyszervezet házról házra járó meghatalmazottjainak adták át adományaikat, segítettek a helyi vállalkozók is, melléjük álltak és gyűjtést szerveztek a távolabbi tájegységekben is – Csíkszeredából a Juventutti Alapítványnak és a Gyulafehérvári Caritas csíkszeredai szervezetének közvetítésével nemcsak pénz, de ruhanemű és alapélelmiszer is érkezett, a gyergyóiak és székelyudvarhelyiek szintén kitettek magukért, sőt, az anyaországból is érkezett felajánlás –, Magyarzsákod unitárius közössége pedig munkaerőt ajánlott fel.
A kaláka megtartó ereje
Lelkészük vezetésével a Maros megyei apró falu nyolc életerős és munkás kezű lakója indult el szombat hajnalban, hogy a falazásnál segédkezzen, hozzájuk csatlakozott továbbá két homorodalmási is, így délelőttől, amikor már a napsugarak is felmelegítették a hőmérsékletet annyira, hogy dolgozni lehessen, igencsak népes sereg fogott sürgésbe-forgásba Bácsék udvarán. Nem kellett sokat magyarázni nekik, mi a teendőjük. Néhányan kőművesként keresik kenyerüket, a többiek pedig meglett falusi emberek, akiket az élet észrevétlenül is sok mindenre megtanított. Vendégfogadóiknak élelmezésükről, sőt, jóformán szerszámaikról sem kellett gondoskodniuk, hiszen a Bethlen Gábor Alaptól nyert támogatásukból arra is költhettek.
Balázs Sándor elmondása szerint előbb a marosvásárhelyi HIFA Alapítvány felkérésére jöttek Barótra, s hoztak segélycsomagot a tűzkárosult családnak, majd meghallván, hogy a pénz már meglenne, de ahhoz, hogy az építkezéssel jól haladjanak, elkelne némi munkában kifejezhető segítség is, nyomban lépett. „A Romániai Falugondnokságok Szövetségének egyik fő célja a kalákamozgalom újrahonosítása: úgy érezzük, nemcsak az elvégzett munka értéke fontos, de lelki hozadéka is van – a másokért dolgozókban jó érzés hatalmasodik el –, s közösséget is épít. A székelység önrendelkezése megteremtésének alapját is ebben látom: csak akkor van esélyünk a megteremtésére, ha egymás érdekében önzetlenül tudunk cselekedni. Hál’ istennek a kicsi magyarzsákodi közösség is emígy gondolkodik, s nem kérhetek tőlük olyant, hogy első szavamra meg ne mozduljanak” – mondotta a lelkész.
Két szoba boldogság
Jó időben és hangulatban folyik a munka. Nemhogy az alap, de a külső falak is állnak, az emberek pedig azon dolgoznak, hogy a belsők is még a hétvégén elkészüljenek. Anyaguk elég van: a felajánlások egy részéből habtéglát vásároltak, de ajándékként érkezett bontásból származó tégla is. Az újrahasznosítható tégla éppen jó lesz választófalnak. Jó sok kell belőle, mert az ötven négyzetméter hasznos felületű ház két szobából, előszobából, konyhából, fürdőszobából és kamrából fog állni. Az építkezési tervet ingyen készítő Málnási Ferenc mérnök elmondása szerint minden rendben halad, ha elkészül a mennyezet, majd a tetőzet, felkerülnek a nyílászárók, s beüzemelik a fáskályhát, a belső munkát akár nagyobb hidegben is elvégezhetik, s Bácsékat az új év már új házukban érheti.
Hasonlóan derűlátó Bács Lajos és Piroska is. Hangjukban meghatódottsággal beszélnek arról, mit jelent számukra, hogy érezhetik az összefogás erejét. „Jólesik, hogy ennyien jöttek segíteni, igazán kitett magáért a székelység” – nyilatkozta röviden a családfő. Az öt gyermek édesanyja, Piroska is igencsak elégedett, hiszen a ház éppen olyan lesz, mint szeretnék, s bizonygatja, bár családjukat sokan alkotják, de szeretik egymást, el fognak férni. „Ismerőseinktől és az ismeretlenektől többet kaptunk, mint amennyink valaha is volt – sosem tudjuk ezt megköszönni sem azoknak, akik jó szívvel adtak, sem azoknak, akik megszervezték a gyűjtést. Azt kívánjuk mindannyiuknak, teljesüljön nekik is minden, amit csak a szívük kíván” – mondotta búcsúzóul Bács Piroska.