Sohasem késő nyilvánosság elé lépni, bátorságot venni s megmutatni magunkat, gondolatainkat a világnak – bizonyítja ezt a csütörtök esti könyvbemutató a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében, ahol Para Olga nyugdíjas magyartanárnő A Csillag és a Lant című, első önálló, magánkiadásban megjelent, elhunyt fiának emléket állító kötetét mutatták be.
Szonda Szabolcs örömmel köszöntötte a helybeli szerzőt, elmondta, nincs recept, hogy miként születik a vers, a próza, a művészi alkotás, egyfajta vágy kell kimondani, elmondani valamit abból, ami a belső, feszítő akaratból megszületik. Érzékenység szükséges, s ez Para Olga költészetében megtalálható.
László Károly színművész több ismert személyiség és saját személyes életpéldájából idézett történeteket, amikor a vers kapaszkodó, kötélhágcsó volt nehéz élethelyzetekben. Bizonyította: lehet szavakból, színekből, játékból kötélhágcsót fonni ég és föld közé. A szerző minden verse gyönyörű vallomás az életről. S lehet majd évek múltán kapaszkodó valakinek, aki szintén elveszett családtagját siratja...
A Parnasszus irodalmi kör vezetője, Józsa Attila úgy mutatta be Para Olgát, mint akinek költészetében mindig ott volt, ott van a visszapillantó tükör, aki versei hangulatával ég és föld között mozog. A fájdalom párlatai megrendítő verseket eredményeznek, az emlékezés megtisztító erővel ruházza fel: „Te vagy a témám / a tabu / te vagy a részem / a hamu / igazi arany / porom / kínzó keserű / koromként / fojtogat folyton / a fájdalom” – olvashatjuk a Te vagy című versében, mely legtöményebben fejezi ki a gyász mélységeiből is feltörő végtelen szeretetet.
A szépkorú Para Olgi néni meghatóan vallott életéről, az itthon-otthon élményről, a lellei csodálatos évekről, ahol sokáig tanított, s ahol gyászában felkarolták, a megpróbáltatás éveiről, amikor megfigyelték családjukat, majd a változás után hazaköltözve az itthoni életéről és az irodalmi körről, ahol barátokra lelt. Sok évig az asztalfióknak írt. Közeli barátain kívül először Mészely József figyelt fel rá, közölte verseit az Aranypor című folyóiratban. A világhálónak köszönhetően is több magyarországi és erdélyi lapban jelent meg prózája, verse. Végül Cseke Gábor állandó értékelése és bátorítása nyomán született meg a kötet, aki az előszóban így méltatja: „Mert azt se hallgatja el, hogy az élet végül mindent felülír: szerelmet, ragaszkodást, rettenetet, gyászt és még mi mindent! Mert van valami, ami örök – és ebbe torkollik e verseskönyv valamennyi lírai megnyilvánulása –: ez pedig a szeretet.”
