Csend a falucskát elrejtő völgyben honol csak, a községközpont Csernátonban már gyorsabb az élet. Bölöni Dávid polgármestert kerestük, de kora reggel Albisból jelentkezett, Ikafalva érverését pedig ki ismerné jobban, mint Fábián Sándor, a község alpolgármestere, falufelelős, a református egyház gondnoka s a közbirtokosság elnöke. Az öregek napjával kapcsolatos feladatokkal bízta meg a polgármester, s menet közben személygépkocsijában beszélgettünk falujáról.
Az iskoláért aggódnak
– Mi a jobb, a csendes áldás vagy a nehézségekkel való küzdelem? – kérdeztük.
– Mindenképpen az előbbi, és hála a Fennvalónak, abból az idén több volt. Az igazi öröm a gyermekáldás lenne, amiatt aggódunk, mert az tartaná fenn a falu régi iskoláját, amelyhez a szülők és a helyiek is nagyon ragaszkodnak, úgy érezik, megszüntetése nagy veszteség lenne a közösség számára.
Így Nagyoláh Attilát kérdeztük, aki tizenegy gyerek óvó bácsija, felesége pedig, Nagyoláh Brigitta a falu kilenc gyerekét oktatja-tanítja egy összevont osztályban.
– A körülmények kielégítőek – tájékoztattak –, van meleg- és ivóvíz, korszerű illemhelyek, mi is, a szülők is ragaszkodnak ahhoz, hogy megmaradjon a falu iskolája.
– Gondunk volt arra is, hogy kiléphessünk az elzártságból – folytatta a falufelelős. – Sikerült majdnem teljes mértékben felújítani a mintegy nyolc kilométer hosszú bekötőutat. Utolsó szakasza – a körtefától, ez egy közismert jele a dűlőnek – még gondozást igényel, de tartalékoltunk útjavító anyagot. Ez is áldás, mert van úgy, hogy könnyebb a gazdáknak, termelőknek ezen a régi úton hazaszállítani terményeiket. A Felsőcsernátontól vezető bekötőút aszfaltozott szakaszát sikerült megkímélni, mondhatni percek alatt elérhető azon a falunk.
– Hogyan gazdálkodnak a közbirtokossági vagyonnal?
– A jobb hírek közé tartozik, hogy visszakapunk az állami erdészettől még 37 hektár erdőt. Elkészült a dokumentációja, s az is öröm, hogy az erdészet ezzel együtt átadja nekünk ennek a területnek az üzemtervét is. A visszaszolgáltatást lassítja, hogy az örökösök telekkönyveztetett jussot szeretnének visszakapni. 115,8 hektár erdőbirtokkal rendelkezünk, 22,8 hektár legelőnk van. Ami a legelők dolgát illeti, sajnos, kevés a falu szarvasmarha-állománya, de jó hír, hogy megnövekedett a juhállomány. A közbirtokossági tagokkal csak 2015-ben tudtunk pénzben elszámolni. A tavasszal kibélyegzett és eladott fa árával késik a felvásárló, emiatt az idei elszámolás is csúszik. Van azonban olyan is, amivel lassan haladunk, mert nem tőlünk függ: ilyen az ivóvíz bevezetése, a tervezet elkészült, de sok az akadály. Nem vizsgálták eddig a falu kútvizeinek minőségét, meglepetésekre lehet számítani. A vezetékrendszernél mi is tudnánk segíteni, a nagyobb gond a gyűjtőmedence. Abban bízunk, hogy Albis után mi következünk.
Faluház épült
– Sikerül-e belakni az új épületet?
– Megkezdtük, voltak már rendezvényeink. Nálunk a lakosság zöme református. Amikor a templomban ünnepséget tartanak, a faluházat belakjuk, de az egyháznak külön művelődési otthona is van, abban imaterem, ott is javítottunk, s fiatal lelkészünknek hála egymást követik a hasznosabbnál hasznosabb rendezvények. Orvosi rendelőnek is lenne hely a faluházban, de mivel a falustársak más és más családorvoshoz vannak bejelentkezve, a hazai rendelés megoldása még a jövő zenéje. A faluház mindenkié, ugyanis katolikusok is élnek itt, kápolnájuk van, búcsút is tartanak.
Tiszteletes Bardócz Csaba kilencedik esztendeje foglalkozik mintegy kétszáz református hívével. Örömmel újságolta, hogy a nagyvilág ablaka kinyílt Ikafalván karácsonyi ajándékként, s immár a faluban is elérhető a világháló, amely nagyban megkönnyíti a kapcsolatteremtést a másutt élőkkel. A lelkész elmondta, két alkalommal találkoztak hívei a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesület nyugat-európai önkénteseivel, novemberben egy spanyol, decemberben pedig egy örmény estben volt részük, ahol a meghívottak nemcsak tőlünk távol eső hazájukról beszéltek, vetítettek, hanem nemzetük jellegzetes süteményét és ételét is elkészítették, amelyet a jelenelevők megkóstolhattak.
– Sikeres volt (tényleg ikafalvi csendes áldás, tesszük hozzá mi) a fiatalok karácsonyesti betlehemes játéka – mesélte a lelkész –, amelyben az volt a különleges, hogy egy-egy részletét kiragadták, és annak kapcsán vitték el a falu betegjeihez a betlehemi örömhírt. Mélyen lelki és szociális jellegű hétpróba-sorozatot szerveztünk az itthoni, valamint a más vidékekről meghívott fogyatékkal élők, sérültek számára. Aki a hétpróbával megküzdött, annak kézműveskészítményeit az adventi vásáron értékesítették. Mi ajándékunkat a karácsonyi ünnepek alkalmával nyújtottuk át.
Egyedi hagyomány is él még
A falu nyugdíjas tanítónője, Nagyoláh Ilonka mesélte, hogy évtizedek során Ikafalván mindig együtt töltötte óesztendő estéjét a fiatalság, a fiatal házasok és azok, akik a szervezőktől névre szóló meghívót kaptak. Ez régi hagyomány volt. Színdarabot tanított, utána a résztvevők hazamentek éjfélizni, s azután folytatták a mulatságot. S mert szép hagyományától nem akart elállni a falu, a tanítónő nyugdíjba vonulása után tiszteletes Sánta Imre soros lelkipásztor vette át a szervezést, jelenleg pedig Bardócz tiszteletes.
– Ez zárt hagyomány – hangsúlyozta a lelkész. – Én csak a szervezésben segítek, óesztendő-búcsúztatómat, újévi köszöntőmet elvégzem a templomban. A rendező fiatalok meghívóval invitálják a családokat, idegennek nincs ott, mit keresnie. Oly mértékben uralkodik a rend, a fegyelem, hogy a községi csendőrparancsnok is elismerte: az ilyen rendezvény nem ütközik a bukaresti klubkatasztrófa utáni megszorító rendelkezésekkel.
Ikafalvi útjaimon szoktam bekopogtatni egykori mikós barátomhoz, Nagyoláh Sándorhoz. Sajnos, a nehéz idők parancsa miatt csak két és fél évig barátkozhattunk, édesapja kuláklistára került, s neki vállalnia kellett a más ösvényeket. Tudása és kitartása megsegítette, 26 évig felelős intézményi főkönyvelői és igazgatói funkciót töltött be, karácsony idusán pedig 80. életévét. Erőt és kitartást kívánok, hogy sokáig legyen még vendégszerető ház, ahová be lehessen kopogtatni.
