A Napsugár tanít, játszik, tele van örömmel – vallják a szerkesztők, akik a havonta megjelenő lapot saját gyermekükként dédelgetik hónapról hónapra. Az Asztalos István író, alapító főszerkesztő által 1957 januárjában útjára indított gyermekfolyóirat alapvető célja hatvan éve változatlan: igényes olvasókat akarnak nevelni, minél gazdagabb lelkű és igazabb embereket, öntudatosabb magyarokat – mondta lapunk érdeklődésére Zsigmond Emese, aki 1992-től főszerkesztője a Napsugárnak. A kezdetektől a legjobb erdélyi magyar gyermekirodalmat közlik igényes válogatásban, munkatársaik neves írók, grafikusok, a fiatalok közül többen a Napsugárban közöltek először, jelenleg pedig többkötetes szerzők, egyesek írásai tananyagként szerepelnek a tankönyvekben. Már a megjelenés első évének lapszámait olyan szerzők jegyzik, mint Méhes György, Veress Zoltán, Asztalos István, Bajor Andor, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár. Az igényesen kiválogatott irodalom mellett a lap érdeme a hozzáférhetősége, mivel a tizenkét és fél ezres olvasótábor (köztük az ezerkétszáz háromszéki Napsugár-barát) biztosítja az alacsony árát, harmadik jellemzője pedig, hogy a játékok, feladványok, pályázatok és a nyári táborok révén párbeszédet folytat olvasóival, a tanítókkal, szülőkkel.
A Napsugár hatvanadik születésnapjának központi rendezvényét márciusban Kolozsváron tartják, de a szerkesztőség és a lap szerzői részt vesznek egész évben az országos vetélkedőkön, több helyszínen találkoznak jelenlegi és korábbi olvasóikkal, többek között Háromszéken is a májusban Kézdivásárhelyre tervezett Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedőn. Isten éltesse a Napsugár gyermeklapot, az említett köszöntő dallal együtt kívánjuk: „...Szálljon rá Istennek bőséges áldása, / Soká örüljön még néki nagy családja!”