Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949
2007-05-26:
Pünkösd: Mindenben szeretet


Mint minden évben ilyenkor, pünkösd táján, menetrendszeruen jelennek meg a helyi és országos sajtóban a csíksomlyói búcsúról szóló ismertetések. Minket, unitáriusokat úgy szoktak jellemezni, hogy a vallási türelmet nemcsak történelmi örökségként orizzük, hanem mindennapi hitéletünkben, de társadalmi síkon is próbáljuk megélni. De ahogy mondani szokták, a pohár egyszer csak annyira telik, hogy kicsordul. Így nálunk is. Mivel az 1989 óta eltelt idoben rendszeres jelenség, ezért arra a megállapításra jutottunk, hogy tovább már nem turhetjük azt a célirányos történelemferdítést, amely minden évben a hitvédelem megtéveszto, és egy másik felekezet iránti nem éppen keresztényi szeretet jegyében igyekszik hangulatot gerjeszteni, és azt évrol évre megújítva ébren tartani.
Ebben az évben a búcsú 440. évfordulójáról beszélnek. Az viszont egyháztörténelmi tény, hogy Szuz Mária tisztelete már a 15. században virágzott a székely nép körében, ez adta elsosorban Csíksomlyónak a búcsújáróhely jelleget. Ezt IV. Jeno pápa 1444-ben engedélyezte. Sosem volt eros oldalam a matematika, de most mégis úgy gondolom, hogy a két évszám közti különbség nem 440, hanem 563. Tehát a történelmi adatok alapján katolikus testvéreink, s itt elsosorban a ferences atyákra gondolok, felettébb büszkén kellene hírül adják a világnak, hogy a búcsújárás Csík­somlyón több mint félezer éves. Egyike Európa legrégibb búcsújáróhelyeinek.
De akkor miért ez a ,,szerény” 440. éves évforduló?
Vizsgáljuk csak meg történelmi elozményeit.
Borsos Sebestyén, a 16. századi krónikás így emlékezik János Zsigmondra: ,,Ez istenfélo és tökéletes, igaz keresztény fejedelem volt, kinél drágalátosabb királya nem volt a keresztényeknek, ki az Isten igéjének ilyen tudakozója lett volna. Ez a tanítóknak nemhogy rontója lett volna, de inkább nagy oltalmára volt.”
Az ezt követo századok történet- és emlékírói azonban nem tudták megbocsátani János Zsigmondnak, hogy unitáriussá lett, s ez rányomta bélyegét életmuve és személye értékelésére. De azt az alkotmányos rendet, amelyet o megalkotott, nevezetesen a vallás- és lelkiismereti szabadság törvényét és a négy bevett vallás rendszerét, mindenik utóda tiszteletben tartotta, mert ez biztosította Erdély belso békéjét és jólétét. A 18. század azonban olyan változásokat hozott, amelyek a függetlenségét vesztett Erdély politikai és vallási életét a Habsburg birodalmi érdekek érvényesülésének rendelték alá. Az egyenlo jogokon alapuló, bevett vallások rendszerét felváltotta a kedvezményezett, sot, az egyedüli, kiváltságjogokat élvezo egyház uralma, amelyet legjobban az ellenreformáció térhódítása igazolt, eroszakos templomfoglalások kíséretében. A felvilágosodás hatására a század végére (1781) megszületett II. József Türelmi rendelete, amely bizonyos tekintetben helyreállította a vallások egyenloségének rendszerét, s megkezdodhetett a protestáns, köztük az unitárius egyházak külso megerosödése. Ebben az idoszakban született meg, terjedt el, és élte a maga életét különbözo intenzitással, hol elhalványulva, hol eroteljesebben az a mítosz, amely János Zsigmondot eroszakos, a még akkor létre sem jött unitárius egyház és vallás hittérítojeként, 1567. pünkösd szombatján a ,,színtiszta katolikus Csík és Gyergyó” ellen hadsereggel támadó uralkodónak állítja be. Ez a ,,világra szóló gyozelem” hozta létre aztán a csíksomlyói búcsút, mert a mítosz szerint a hitükért hosiesen küzdoket s az értük imádkozókat maga Szuz Mária segítette. Ebben a szép és lelkesíto történetben csak az a különös, hogy az azt elbeszélo késobbi szerzok egy olyan mure hivatkoznak, amelynek egy katolikus foúr a szerzoje, de amelyet soha senki sem látott, és azóta sem sikerült megtalálni. Ezzel kapcsolatban ajánlom a részletes tájékozódás érdekében Mohay Tamás Egy ünnep alapjai: a csíksomlyói pünkösdi búcsú új megvilágításban címu tanulmányát (megjelent a Keresztény Magveto folyóirat 2005/2. számában).
Ennek kiegészítéseként most csak egy fontos dolgot szeretnék megemlíteni. János Zsigmond 1567 kora nyarán betegen feküdt Gyulafehérvárt palotájában. Súlyos egészségi helyzetére tekintettel elkészítette végrendeletét. Ugyanaz év július 23-ra Fehérvárra összehívta az országgyulést, ahol királyi eloterjesztésében eloadta, hogy betegeskedése inti az ország sorsáról gondoskodni. Felszólítja a rendeket, hogy kerüljék a meghasonlást, szakadást, amely romlásukat vonná maga után.
A végrendelet bevezetojében hangsúlyozza, hogy ,,az o országa a keresztény közösség része, és hogy soha keresztények ellen fegyvert nem fogott, csak kényszeruségbol és a szükségtol hajtva védte magát és országát. Minden erejével arra törekedett, hogy elomozdítsa a kereszténység ügyét.”
Úgy hiszem, mindenki elott világos, hogy a súlyosan beteg ifjú fejedelmet nem a csíki katolikusok megtérítése foglalkoztatta, és nem vezethetett hadat ellenük, mivel éppen végakaratát mondta tollba. Egyébként végrendelete változatlan maradt, és 1571-ben bekövetkezett halála után az országgyulésben utóda, Báthory István is hitelesítette azt.
Orbán Balázs A Székelyföld leírása címu muvében már a 19. század végén megpróbált igazságot szolgáltatni, amikor ezeket írta:
,,János Zsigmond mint hadvezér, mint államférfi, mint a nemzeti ero és muveltség fejlesztoje, mint az alkotmányos szabadság alapvetoje és biztosítója, egyaránt nagy volt, s kegyeletes emléket kell hogy keltsen minden igaz magyar szívében, mert e drága adományokat o nagy erofeszítéssel és bámulatosan kitartó következetességgel vívta ki, s biztosítá a jövot. Pedig uralmának korszaka igen nehéz és válságos volt, az egész ország a politikai és vallási átalakulások lázában szenvedett. Hogy a szenvedélyek vulkánja ki nem tört, hogy ez országrész a politikai és vallási háborúk iszonyait kikerülte, hogy itt Szent Bertalan-éjek, szicíliai vecsernyék, eperjesi vérpadok helyett e forrongásból a teljes vallásszabadság mennyei pálmája hajtott ki: azt egyenesen a János Zsigmond nagy uralkodói tulajdonainak írhatjuk javára. O a tudománynak, a magyar muveltségnek nem csak kiváló támogatója, de kultiválója is volt. O maga is részt vett az e korban dívott tudományos és hitvitákban, a magyar nyelvet a politikai és vallási élet minden terén ápolta, az országgyulések magyarul tanácskoztak, magyar törvényeket alkottak. A templomok mellett mindenütt az o kegyadományaiból táplált iskolák keletkeztek, a teljes sajtószabadságot legelobb o honosítá meg, nem csak Erdélyben, hanem Európa minden más országát megelozte ebben is, úgy, mint a vallásszabadság törvénybe iktatásában.”
Az elmondottak célja nem az volt, hogy János Zsigmondnak elégtételt szolgáltassunk. Mindezt megtette o maga, amikor megmentette, és századokra életképessé tette a magyar nemzeti királyság eszméjét, s a világon elsoként biztosította a vallás- és lelkiismeret-szabadságot, s ezzel önmagát és Erdélyt világtörténelmi jelentoségure emelte.
Ezzel szemben viszont arra szeretnénk felhívni elsosorban a hazai, de a Kárpát-medencei történelmi testvéregyházak figyelmét, hogy amikor a magunk szent dolgait erosíteni vagy elmélyíteni akarjuk, ne úgy tegyük, hogy ezáltal mások történelmi örökségének és hitének értékét lekicsinyítjük, vagy éppen a köztudat elott kárhoztatjuk. Úgy hiszem, végre meg kellene értenünk, hogy nem a hitviták korát éljük, amikor egymásnak feszültek nem csak a vélemények, de az indulatok is. Ma, a huszonegyedik század elején a párbeszédre van szükség, amikor a másság megértésén és elfogadásán keresztül azt keressük, ami összeköt, amit közös értékként mindannyian magunkénak vallunk. Fel kell ismernünk, hogy a szabadság a felelosen megélt szeretet drága lehetosége, amellyel nem visszaélnünk, hanem egymás javáért élnünk kell.
A csíksomlyói búcsú eredetének kérdésében már 1998-ban megkerestük dr. Jakubinyi György érsek urat, aki válaszlevelében azt írja, hogy napjainkban is a jól ismert elvet kívánja követni: ,,In necessariis unitas, in dubiis libertas, in omnibus caritas.” (A szükségben egység, a kételkedésben szabadság, mindenben szeretet.) ,,Biztosíthatom, hogy fogadalmi búcsúnkat — ahogy azt az osök fogadták — nem használjuk fel felekezeti torzsalkodásra. Ami sérelem pedig emberi gyarlóságból felmerül, azért bocsánatot kérünk.”
De mert azóta is minden maradt a régiben, ezért újból megismétlem az Erdélyi Unitárius Egyház lelkészeinek és híveinek testvéri szeretettel megfogalmazott kérését a Római Katolikus Püspökségek vezetoinek, szíveskedjenek odahatni, hogy egy ilyen fontos vallási rendezvény szolgálja a hit és erkölcs elmélyítését nem csak a római katolikus hívek, de egész magyar népünk lelkében és életében. Istenhez való közeledésünkben és az O akaratának keresésében mind egyek vagyunk, hadd legyünk egyek egyházaink és népünk szeretetteljes szolgálatában is.
A jó Isten áldását s a pünkösdi Lélek megszentelo erejének kiáradását kérem az ez évi búcsú eredményes megrendezésére.
Kolozsvár, 2007 pünkösd nagyhetén
Dr. Szabó Árpád püspök


<< vissza