2004-03-10:
Nemzet-nemzetiség: Fazekas János halálára

Fazekas János romániai nemzetiségi politikus Budapesten hunyt el 87. évesen. Abban a városban és országban, amelynek Erdély egy része megtartásához a háborút lezáró béketárgyalások előtt volt még némi esélye, de erre az erdélyi magyar kommunista reprezentáció nem tartott igényt, s a ,,békecsinálók? nem teremtettek lehetőséget. Fazekas János a szocialista eszmék fiatal hangadójaként ehhez a politikai kurzushoz csatlakozott, nagy ívû, a minisztertanácsi alelnökségig magasodó pályáját is ez az elkötelezettség tette lehetővé. Erről a csúcsról aztán a Kárpátok Géniusza szorította le, a ?70-es évek végén, a ?80-as esztendőkben aztán végleg kegyvesztett lett, késleltetett letaszítása a román politikai Taigetosz-csúcsról már nem volt annyira brutális, mint ami sorstársainak egy-két évtizeddel azelőtt kijutott.
Fazekas János erre a kegyvesztésre rendesen rá is szolgált. Háromszéken gyakori vendég volt, különösen kedvelte a kovásznai Tündérvölgyet, ahová beteg szívét el-elhozta kórházi kúrára, de arra is alkalmat kerített, hogy népszerû magyar politikusként sorra látogassa a székelyföldi falvakat, és magyarságuk vállalására bátorítsa a népeket. Intenzív kapcsolatot tartott a magyar értelmiségiekkel is, tündérvölgyi peripatetikus sétáin a lehallgatókészülékek fülébe próbált vattát tenni, bár az utána szimatolók akkor is tudták, hogy miket mond, amikor nem hallottak semmit.
Életvitelének talán legfontosabb eleme volt ez a népi-értelmiségi kapcsolatépítés, csaholt is ellene eleget a politikai kuvaszság, ugatták, és a véknyába is martak a magánszorgalmú kutyák.
Nemzetiségi politikai cselekedeteinek zenitjére az 1968-as megyésítésben felvállalt szerepével jutott. Az általa megálmodott és megrajzolt Nagy-Hargita megye indította el és terebélyesítette népi mozgalommá azt a folyamatot, amely aztán végül a jelenlegi Hargita és Kovászna megye megszületéséhez vezetett. Ez volt az a történelmi pillanat, amikor magyar politikai riválisaival is együtt tudott munkálkodni abban, hogy Székelyföld egy nagyobb darabja kiszabaduljon Brassó fojtogató szorításából, és önállóbb gazdasági és kulturális pályára álljon.
Magyarországi búcsúztatói történészként is aposztrofálják. Nem volt az. A székelység történetével foglalkozó írásainak megformálásában értelmiségi támogatói is segítettek, ezek a munkák, megfelelő kortörténeti ismeretek és tapasztalatok nélküli osztályharcos tálalásuk, ,,az örök időkre és véglegesen megoldott nemzetiségi kérdés? terminológiába bugyoláltságuk miatt ma már kevésbé mértékadóak, de megjelenésük időpontjában a köztudatba emeltek olyan tiltott témákat, mint az agyagfalvi székely nemzeti gyûlés és a többiek.
Fazekas János élete delelőjén s majd a politikai ranglétrán alácsúszó idősödő korában úgy vállalta a Janus-arcúságot, hogy ,,alul, a víznek árja? is kiolvashatta ebből a túlélés és az önösszeszedés üzenetét, és a ,,felül a gálya? politikai csoportosulás is számot vethetett azzal, hogy ,,brutális kicsinálásával? amit nyerne a vámon, elveszítené a külpolitikai réven. Ezért ,,csak? holtvágányra helyezték.
Legyen hát könnyû neki a Kárpátok kötényébe fogott föld, amelyről több évtizedes bukaresti politikai küldetése közben sem feledkezett meg, s amelyben megpihenve a határok alatti nemzetegyesítést egy maréknyi por hozzáadásával erősíti.
Sylvester Lajos


<< vissza