| 2005-04-20: |
| Riport: Az érvényesülés záloga (Moldvában magyarul) |
 (folytatás tegnapi számunkból) Tizenhárom moldvai csángó faluban tartanak háznál délutáni magyarórákat, és két település (Csík és Trunk) kivételével az iskolában is tanulnak heti három órában magyarul a gyermekek. Bálint Sára, Kővári Júlia, Száva Csanád, Szász Csilla, Szarka Felicia, Lay Réka, Pávai Réka, Benke Paulina, Bod Bernadett, Istók Angéla, Botezatu Viktória, Róka Szilvia, Kosztándi Tímea, Márton Attila, Vass Ibolya, Nyisztor Ilona, Bilibók Jenő, Száros Anna, Ferencz András Éva 462 diáknak tart magyarórákat a magyarfalusi, lábniki, külsőrekecsini, somoskai, klézsei, budai, dioszéni, lészpedi, frumószai, pusztinai és kósteleki iskolában, illetve tanít 950 gyermeket népdalra, magyar történelemre, kézmûvességre a háznál tartott délutáni foglalkozásokon (utóbbiak Csíkban és Trunkon is mûködnek). Az elmúlt tizenöt év alatt 1100 csángó gyermek tanult Bákó megyén kívüli iskolákban, jelenleg főként középiskolába mennek távolabbi vidékekre. Ebben a tanévben negyvenhárman tanulnak Csíkszeredában, negyvennyolcan Gyimesfelsőlokon és tizennégyen Bukarestben. Jelenkori néprajzi adatok szerint Moldvában közel hatvanezren értenek vagy beszélnek valamilyen szinten magyarul, ennek ellenére a 2002-es népszámláláskor csupán kétezren vallották magyarnak magukat. Vannak, akik nem merik vállalni magyarságukat, sokan pedig nem értik a különbséget az állampolgárság és nemzetiség között, ezért népszámláláskor mindkét rovatban a románt jelölték meg. Olyan jöjjön, aki szereti a gyermekeket Nem telik el sok idő, és Külsőrekecsinben minden óvodás- és iskoláskorú gyermek részt vesz a magyar oktatási programban. Szarka Felicia és Szász Csilla reggel kilenctől este kilencig tanítja életkor és nyelvi tudás szerint beosztott csoportokban iskolában és háznál a gyermekeket, szám szerint háromszázat. Már segítségeink is vannak azok között, akikkel akkor kezdtük, amikor a derekunkig értek - mondja Szász Csilla, akit gyöngyfûzés közben értünk el negyven-ötven gyermek körében. Sötétedés után is ott ügyeskedtek a Szarka család házában berendezett kicsi osztályteremben, alig lehetett a gyermekeket hazaküldeni. Szász Csilla: Annyira ragaszkodnak, hogy időnként már terhes. Nem lehet őket kirakni az ajtón, még mindig kérdeznek valamit. Szerintem azért járnak, mert itt biztonságban érzik magukat. Szarka Felicia: Lassan tíz éve járnak ide a gyermekek, mindig vannak közöttük újak. Mindennap örvendünk nekik, jó, hogy jönnek, hogy vannak. Ki is fárasztanak estére, időnként azt mondjuk, jó lenne, ha vége lenne. De ők jönnek, mert itt megkapják, amit az iskolában nem. Nincs sportórájuk, zeneórájuk, nem rajzolnak ott, és ezt hiányolják, ezt itt mi megadjuk nekik. És szeretetet is kapnak bőven, amennyit csak adni tudunk, és jóakaratot. Hát ezért is jönnek hejzánk. S aki őket tanítani akarja, olyan jöjjön, aki szereti a gyermekeket. Az élet számukra fontosabb, mint a nemzetiség A moldvai magyar oktatási program vezetője naponta ingázik Klézse és Bákó között. Egyikhez szíve és a gyermekszeretete köti, másikhoz az adminisztratív teendők. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének bákói székházában többek között a tizenhárom csángó faluban tanító huszonkét fiatal pedagógus ügyeit intézik, néha ott találkoznak, leveleznek, pályázatokat írnak, diáklapot szerkesztenek. És innen követik a Csíkszeredában, Gyimesfelsőlokon és Bukarestben tanuló csángó gyermekek sorsát, akikkel együtt több mint ezer diák magyarul tanulását szervezik. A program vezetője, Hegyeli Attila ezt a munkát nem tekinti missziónak, ahogyan sokan belemagyarázzák, nem szereti, ha csángómentésről beszélnek, hanem úgy tartja, a magyarórákat azért kell megtartani, hogy aki akar, tanuljon meg magyarul. Hegyeli Attila: Ennek a népességnek egyáltalán nem fontos, hogy ő magyar, abból, hogy magyarul beszél, nem azt a következtetést vonja le, hogy magyar nemzetiségû. Neki azt tanították iskolában és mindenhol, hogy aki Romániában él, az román. Ha nem tanulom meg a kultúrának azt az elemét, hogy nemzet, ha ez nem a magamé, mint ahogy a csángóknak nincs ilyen tudatuk, akkor ez nem jön magától. Magától értetődőként kezeljük, hogy Erdélyben, aki magyarul beszél, az biztos, hogy magyar. Erdélyben el kell dönteni, hogy magyar vagyok-e vagy román, ott nem lehet lacafacázni, hogy nem tudom, milyen vagyok. Vagy magyar, vagy román. Nincs középút. Moldvában ez a dolog nem fontos. Nem mindenki tudja, hogy a nemzet nem ugyanaz, mint az állam. 2002-ben a népszámláláskor terepeztem, hogy lássam, mi folyik, és megkérdeztem a biztosokat, milyen tapasztalataik vannak. Azt mondták, az a baj, hogy ők hiába magyarázzák, hogy két kategória van: cet??enie ?i na?ionalitate, vagyis állampolgárság és nemzetiség. Senki az egész faluból nem értette, hogy mi a különbség a kettő között. Ezért volt olyan biztos, aki lemondott arról, hogy ezt kérdezze, automatikusan beírta mindkét helyre, hogy román. Ez nem azt jelenti, hogy ez egy meghamisított népszámlálás volt, hanem azt, hogy ezek az emberek nem tudják, mi a különbség a kettő között. Igazat adok a népszámlálási biztosnak abban, hogy nem az ő dolga elmagyarázni Mari néninek, mi a különbség a kettő között. Neki fel kell tennie a kérdést, és be kell írnia a választ, nem pedig értelmezni a kérdőívet, és olyan dolgokat megtanítani a falunak, amit az nem tud. Az a baj, hogy rózsaszín szemüveggel nézzük tizenöt esztendeje az egész csángókérdést. Sokan, itthon és Magyarországon azt mondják/írják, hogy a végeken elszántan küzdenek megmaradásukért. Nem erről van szó. Itt a kutya sem harcol, mindenki éli az életét, és örül, hogy létezik, és van, amit enni, és a gyermekekkel egy kicsit nyugodtan tud lenni. A nyugalom felé tartanak az emberek, hogy csend legyen, béke legyen. - A ti munkátokból gyakran hiányzik a nyugalom, a béke. A Bákó megyei tanfelügyelőség, az iskolaigazgatók, de még a papok is a magyar nyelv tanítása ellen prédikálnak. Mi hiányzik ahhoz, hogy azt érezzétek, elfogadnak titeket, békén hagynak? - Nem egy intézkedés hiányzik, amit egy politikus meg tudna egy tollvonással oldani. Ezekben a falvakban 95 százalékban ortodox román tanárok tanítanak. Nincs ennek a közösségnek saját román nyelvû értelmisége, tehát ingáznak minden reggel Bákóból a különböző falvakba. Az ő szemléletük, az ő naponta megnyilvánuló ellenszenvük az, ami a legtöbbet árt ennek a folyamatnak. Mert a pedagógus félti az állását, tudja, ha itt magyar oktatás lesz, például Somoskán, amely száz százalékban csángó, magyar nyelvû falu, ő szedheti a motyóját. Ezeket az embereket képezni kellene, ezeknek a tanítóknak el kellene mondani, hogy tulajdonképpen hova is jönnek. Sok olyan tanító van, hogy kijön falura, s bár hallotta Bákóban, hogy unguri így, bozgori úgy, nem tudja felmérni, miről van szó. Nagy segítség lenne, ha szülői értekezleten a tanító néni azt mondaná, hogy ajánlom, kedves szülők, a magyarórát, végül is nem fog ártani a gyermeknek semmiben sem. Ha idáig eljutnánk, ez volna az ideális állapot. Bizonyos értelmiségi cinkosságot kötnénk, elismernénk egymás értékeit. Mert én is értéknek tekintem a román kultúrát, elvárom cserébe, hogy a tanárkolléga is a miénket annak tekintse, ne azon dolgozzon, hogy ez eltûnjön. Nem áll szándékunkban egyik napról a másikra megváltoztatni az oktatás nyelvét, nem olyan a helyzet, hogy a szülők alig várnák, mikor indul az első osztály magyarul. Nem így van. Somoskán is azt mondaná a szülők nagy része, hogy nagyon jól van, haladjanak az iskolában szépen románul előre, és esetleg egy-egy magyarórácska nem árt. Ha majd lesz középiskola, az talán majd ad egy pluszmotivációt, hogy akkor lehet oda is menni. Jelenleg miért tanuljon magyarul a gyermek, ha úgyis románul kell folytatnia? Magyar középiskola csángóföldön Optimistább előrejelzés szerint 2006 szeptemberében nyitná meg kapuit az első moldvai magyar középiskola. A dévai Szent Ferenc Alapítvány csángó oktatási központ létesítése céljából egy tizenöt hektáros telket vásárolt Rekecsin Bákó felőli kijáratánál, amelynek megvalósítása érdekében Böjte Csaba dévai ferences szerzetes felhívással fordult az egész magyar nemzethez: ,,Az lenne szép, ha a magyar nemzet adná össze a csángóföldi tanügyi központ létesítéséhez szükséges pénzt.? A gyûjtés megkezdődött, csángó gyermekek dalait tartalmazó CD formájában árusítják a téglajegyeket, és pünkösdkor elhelyezik az iskola alapkövét. Hegyeli Attila felhívásban fordul támogatásért a csángó gyermekek barátaihoz: ,,Úgy kell megépítenünk ezt az iskolát, hogy a Kárpátokon kívül a magyarságot jelképezze, hogy büszke lehessen rá mindenki, de ugyanakkor egy olyan helynek kell lennie, ahol a csángóföldi gyerekek jó körülmények közt tanulhatnak, ahol jól érzik magukat, és tarsolyukban egész életükben használható tudást vihetnek haza.? Fekete Réka |
