| 2005-09-28: |
| Fenyegetnek a magyar szóért (Magyar oktatás Csángóföldön) |
A tavalyhoz képest megkétszereződött az iskolában hetente háromszor magyar órákat látogató csángó gyermekek száma a Bákó megyei falvakban, ennek ellenére jóval zaklatottabb hangulatban indult a tanév a moldvai magyarok számára. A megyei tanfelügyelőség az országos tanévnyitó után egy héttel engedélyezte a magyar oktatás megkezdését, több helyen jelenleg is a magyar tanítók ügyességén múlik, hogy megtarthatják az órákat. Dioszénben a tanítónő kopaszra nyírással fenyegette a csángó gyermekeket, ha magyarul akarnak tanulni, a Külsőrekecsinhez tartozó Csík faluban pedig a római katolikus pap úgy vette rá a szülőket a lemondásra, hogy a vakációban tartott egyik szülői értekezleten egy ellenszegülő felnőttet gallérjánál fogva eltávolított. Egyik csángó faluban az iskola takarítőnőjét fenyegette az igazgató azzal, hogy ha magyar órákat kér gyermeke számára, állás nélkül marad, máshol a hivatalos okmányokért a helyi tanácshoz forduló szülőt azzal utasította rendre a polgármester, hogy bezzeg amikor a magyar órákat követelte, nem ment igazolványért a faluházára. Érdeklődésünkre Hegyeli Attila, a moldvai magyar oktatási program irányítója elmondta, a kérdés összetett, mert több helyütt igazgatócsere történt, sőt, Bákó megye korábbi főtanfelügyelőjét is menesztették, a jelenlegi újliberális elkötelezettségû, inkább politizáló, mint az oktatásért aggódó Radu Ababei pedig egyelőre nem igazán érti vagy nem akarja érteni a csángók moldvai jelenlétét és követeléseit, egyes falvakban pedig a régi igazgatók és helyi plébánosok részéről tapasztalnak rosszindulatot. Az akadályoztatások, megfélemlítések ellenére tizenkét faluban közel hatszázötven csángó gyermek jár heti három magyar órára román tannyelvû iskolában, a háznál tartott délutáni órákat ezren látogatják. Kósteleken és Csík faluban idén először kerül be az órarendbe a magyaróra, és több mint negyvenöt év óta először hirdetnek magyar tanári állást Moldvában, jelesen Magyarfaluban, amire ugyan kétes személyi érdek miatt került sor, de a csángó szövetség szemfülességének köszönhetően arra érdemes, fiatal pedagógus foglalta el. Hegyeli Attila úgy véli, a moldvai magyar oktatási programra fordított pénz és az ebből megfizethető tanár, tanító nem elegendő ahhoz, hogy a csángó gyermekek körében a magyar nyelvet első nyelvvé lehessen fejleszteni, de az elérhető, hogy a kevertnyelvûség egy tisztább kétnyelvûséggé alakuljon. Ezt mutatják a számadatok is, az elmúlt tizenöt év alatt közel ezer csángó diák érettségizett magyar tannyelvû iskolában Csíkszeredában, Gyimesfelsőlokon, Székelyudvarhelyen és Bukarestben. Jelenleg százöt középiskolás tanul a négy városban a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége ösztöndíjával, és évente tízen folytatják tanulmányaikat anyanyelvükön magyarországi egyetemeken a magyar oktatási minisztérium támogatásával. Lesújtó ellenben, hogy az 1990 óta magyarországi egyetemeken végzett kilencven csángó fiatalból alig négyen-öten tértek vissza Moldvába. A csángó falvakban jelenleg tanító erdélyi pedagógusok két-három évente cserélődnek, és emiatt nem látni a jövőjét a kínokkal beindított moldvai magyar oktatásnak. Pedig lenne, akit tanítani, a folyamatos asszimilációs törekvések ellenére a néprajzos szakemberek jelenleg 9500 magyarul értő vagy valamilyen szinten magyarul beszélő iskoláskorú gyermeket tartanak nyilván a moldvai csángó falvakban. Fekete Réka |
