És csak az indokolatlan kifizetéseket adták össze, azt nem firtatták, hogy az elkészült kilométerekért valós vagy felduzzasztott árat fizettek-e a közpénzből, azaz a mi adóinkból. Annak idején rebesgették, hogy a svájci magas hegyek, keskeny völgyek között is olcsóbb a sztrádaépítés, mint Erdély andalító lankáin, de ez sem magyarázat arra, hogy miért nincs autópályánk. Az utóbbi években a dél-erdélyi vett lendületet (uniós támogatással), de az is leállt, s kérdéses, hogy az utolsó nyolcvan kilométert idén – sokadik határidőre – meg tudják-e nyitni a forgalomnak.
Dacára ugyanis a derűlátó állami költségvetésnek, az ágazati vezetők igen-igen óvatosan nyilatkoznak a régen várt új gyorsforgalmi utakról. Pár éve még nyakra-főre ígérgették a több száz kilométereket, térképeket rajzolgattak, mesterterveken vitatkoztak, nyomvonalakat egyeztettek, lázasan tettek-vettek, egymásra licitáltak – most azonban kínosan nagy a csend, nem beszélnek az irodákban és nem dolgoznak a terepen, noha a megkezdett szakaszok átadási határidőinek egy részét máris túlhaladták, és újabbak közelednek. A késlekedés pedig csak növeli a veszteséget.
És nem csupán az elúszott, esetleg cigányútra tévedt állami pénzekről van szó: a cégek, intézmények, magánszemélyek még külön is ráfizetnek arra, hogy Romániában csak lassan és bizonytalanul, gépkocsit rongálva és testi épséget kockáztatva működik a közúti szállítás. A közel 14 ezer alkalmazottat foglalkoztató Piteşti-i autógyár már komolyan fontolgatja, hogy más országba költözik, de nincs olyan vállalkozás, amely ne várná türelmetlenül a közlekedési viszonyok javulását. Úgyhogy a kormánynak iparkodnia kell a sztrádaépítéssel, már saját érdekében is. A sürgősségi rendeletek éjszakája óta valósággal tapintható bizalmatlanság veszi körül a Victoria-palotát, ezt oszlatni csak tiszta, átlátható, jó munkával lehet. Nagyon szép, hogy a korrupcióellenes ügyészség vizsgálja az észak-erdélyi autópályára kötött szerződést, jó, ha bár tíz-húsz év után utolérik a bűnösöket, de nekünk, vétlen adófizetőknek addig is utakra van szükségünk, mert elveszett időnket senki nem téríti vissza. Mindannyian jobban járnánk, ha a kormánykoalíció irányítói a túlzsúfolt börtönökről a túlzsúfolt utakra fordítanák a figyelmüket, és legalább egy autópályát rendesen, megfelelő áron és minőségben be is fejeznének Romániában. Jelenleg inkább távolodunk ettől. Vajon hány fényévnyire van tőlünk egy erdélyi autópálya?