Tudor Ciuhodaru olyan „joghézagpótló” törvénytervezetet javasol, mely, miként maga állítja, a román állam „lényegét”, egységes és oszthatatlan nemzetállami meghatározását vitató „szélsőséges, revizionista, szeparatista” törekvések büntetését célozza. A szenátusnál már bejegyzett törvénytervezete fél évtől három évig terjedő börtönnel büntetné azokat, akik egyedül vagy csoportosan az alkotmányos rend megváltoztatására, az államhatalom gyakorlásának akadályozására irányuló cselekményeket követnek el. S indoklásában ezek közé sorolva kiemeli – tegyük hozzá: jogilag és gyakorlatilag is megalapozatlanul – a székelyföldi autonómiatörekvéseket.
Ha hallhatná ezt az érvelést Vadim Tudor, a néhai udvari költő és a nemzetféltők koronázatlan királya, bizonyára kéjelegve tapsikolna. Ciuhodaru tehetséggel eleveníti fel a letűntnek vélt egykori klasszikus magyargyűlölők szellemiségét, visszahozva ama torz tézist: Romániában a demokrácia és véleményszabadság nem terjedhet ki „a román állam lényegét támadó szélsőséges, szeparatista, revizionista megközelítésekre is.”
Igen veszélyes gondolat, és nem csupán az erdélyi magyar közösségre nézve. A véleményszabadság ugyanis nemcsak a valakinek tetsző nézetek halmazát jelenti, hanem minden demokratikus álláspontra vonatkozik. A szociáldemokrata politikus nemcsak az autonómiaért békésen állást foglalókat küldené tömlöcbe, tervezete sújthatná a korrupció ellen tüntetőket is. Hiszen mifelénk jó hagyománya van az állam- és rendszerellenes megbélyegzésnek, több évtizedes rutinnal rendelkeznek a koholt vádak kitalálói. A törvénytervezettel valójában újabb csapást mérnének a jogállamra, a szólásszabadságra. Igen aggasztó az újra felkent magyarellenes máz, s bár tegnap a szociáldemokraták kihátráltak Ciuhodaru mögül, jelezve, nem támogatják kezdeményezését, pálfordulásuk csupán azt jelzi, nem az autonómiával kapcsolatos álláspontjuk változott, hanem elejét kívánják venni egy újabb felháborodásnak, most nem kívánnak újabb konfliktust gerjeszteni a hatalmi túlkapások ellen tüntetőkkel, elegendő feladat a pártvezér brazíliai pénzügyeivel kapcsolatos hullámok elsimítása. Önkényuralommal, megfélemlítéssel kapcsolatos nézeteik nem változtak, csupán félretették azokat, s átmenetileg elállnak tervezetüktől, mely nem csak a megzabolázatlan magyarokat érintené, hanem kiterjesztenék a fenyegetettség érzetét minden romániai ellenkezőre.
A pártállami diktatúra veszélye nem múlt el, csupán a köpönyegforgatók pillanatnyi érdeke változott