Még jó félóra a meccs kezdetéig, az ellenfél már beszaladt, összebújva üdvözlik a közönséget – megtapsoljuk jó házigazdához illően –, és elkezdik a bemelegítést. Néhány perc, és jönnek a mieink, a Sepsi-SIC is.
Az egyelőre félig benépesült terem felállva, ovációval, tapssal és a legnagyobb szurkolói szeretettel fogadja őket. A szokásrend szerint ők is melegíteni kezdenek a megszokott térfelükön. És nem berohanva, de lassan, egyenletesen szállingózva jönnek-érkeznek a helyi, a környékbeli szurkolók is. Amikor a szomszédom is megérkezik két unokájával – aki nem tíz éve, de három esztendeje stabil szurkoló –, elkezdem a nyugdíjas barátomnak megígért „előadást” a kosárlabdáról:
Korunk egyik legfiatalabb, legnépszerűbb játéka. Bár véletlenek hosszú sora játszott közre, kialakítása mégis tudatos, célszerű munka eredménye. Feltalálója a springfieldi főiskola testnevelő tanára, dr. James A. Naismith. Őt azzal bízta meg az egyetem vezetősége, hogy megfelelő játékkal télen a teremben foglalkoztassa hallgatóit. Naismith sokat gondolkozott a megfelelő játékon, de sehogy sem tudott zöld ágra vergődni. A véletlen azonban a segítségére sietett. Egy napon hallgatóira várva megpróbálta az udvar végén levő barackos kosarakba dobni a labdát. E próbálkozása adta az ötletet. Két csapatot szervezett, és elkezdtek játszani. Később terembe vonultak, és ott folytatták a játékot. A kosarakat a karzatra rögzítették, majd leszerelték és gyűrűkkel helyettesítették. A gyűrűk aljára zárt hálót erősítettek, s erre egy zsineget szereltek, amely segítségével kivehették a hálóba juttatott labdát. A karzatra rögzített gyűrűk viszont túl közel álltak a szurkolókhoz, akik kedvük szerint, kedvenc csapatuk érdekében hol akadályozták, hol segítették a labda kosárba juttatását. Hogy a szurkolók ne avatkozzanak be a játékba, a gyűrűk mögé palánkot szereltek, s a gyűrűre olyan hálót, amelynek alja lyukas volt... Az első játékszabály 1892-ben látott napvilágot, és már 1928-ban bemutatták az olimpiai játékokon.
Be sem fejezve mondanivalómat, fel kellett állnunk két himnuszt elénekelni, illemtudóan. Hajrá, Sepsi-SIC! – kezdtük el a szurkolást olyan hangerővel, amely a Szabó Kati Sportcsarnok ablakait is megremegtette. Mosolyogva a 3–4 éves gyerektől a nyolcvan felé tartóig, mi, egymást csak látásból ismerő, de mégis szeretettel üdvözlő családtagok.
FERENCZY L. TIBOR
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
