Ha a tegnapi nap krónikája mögé nézünk, és kizárólag Erdélyre, a romániai magyarságra összpontosítunk, azt látjuk, talán csak az anyaországgal való jó és egyre szorosabb kapcsolatot írhatjuk a pozitívumok sorába. Szakítva a korábbi baloldali kormányok politikájával, Budapest komolyan veszi alaptörvényben is foglalt kötelezettségét a külhoni magyarság iránt, és immár évek óta a legkülönfélébb programokkal igyekszik támogatni a Magyarországon kívül élő magyarságot: Orbán Viktor tegnapi üzenete újabb megerősítése összetartozásunknak.
A számunkra másik pozitív hírhez is kétségtelenül hozzájárult Budapest határozott, de Románia felé nyitott magatartása. Igaz, elengedhetetlen volt, hogy a bukaresti diplomácia élére egy olyan rutinos, sok mindent látott és a magyar–román kapcsolatok előmozdításában érdekelt külügyminiszter kerüljön, mint Teo­dor Meleșcanu. A bukaresti külügyminiszter ugyanis aprócska, de fontos gesztust tett azzal, hogy arra buzdította diplomatáit, vegyenek részt a magyar nemzeti ünnep rendezvényein. Ugyancsak aprócska, de nem jelentéktelen jelzés, hogy Sorin Grindeanu szociáldemokrata miniszterelnök folytatja az elődjei által is tiszteletben tartott hagyományt, és üzent a romániai magyarságnak március 15. alkalmából.
Azért sem jelentéktelen ez, mert Klaus Iohannis viszont évek óta következetesen hallgat e napon, nem képes arra a gesztusra, amelyet Emil Constantinescu honosított meg, és Traian Băsescu is folytatott. E tekintetben Klaus Iohannis inkább Ion Iliescu „vonalát” képviseli a magyarsággal való kapcsolatában.
Hasonlóan tiszteletlen magatartásról érkeztek hírek Kolozsvárról is: a csendőrség Erdély-zászló miatt bírságolt, mintha ezen állna Románia területi épsége, Emil Boc kolozsvári polgármester pedig távol maradt az ünnepségről – vélhetően ezzel is jelezte, továbbra sem hajlandó kihelyezni a többnyelvű helységnévtáblákat a multikulturalitására oly büszke városban.
És vegyes a kép a magyarság legerősebb politikai szervezete, az RMDSZ háza táján is. A szövetség végül felkarolta a háromszéki Kulcsár-Terza József javaslatát, és törvénytervezetet nyújtott be március 15. hivatalos ünneppé nyilvánításáról, s bár megkésettnek tűnhet a kezdeményezés, kétségtelenül hozzájárulna a magyarság otthonosságérzetének növeléséhez, s mint ilyen, szükséges. Közzétettek egy modern 12 pontot is, amelyben a magyarság legfőbb követeléseit rögzítik az anyanyelvű oktatástól az alkotmánymódosításon át a magyar nyelv regionális hivatalos nyelvvé nyilvánításáig, jelképeink szabad használatáig. Kifogásunk csak annyi lehet, hogy az RMDSZ immár szóhasználatából is száműzni látszik az autonómiát. Örüljünk annak, hogy legalább alaposan körülírták azt?