Önérzetjavító, mert visszaadja önbecsülését sok embernek, egy vesztett háború mégiscsak hőseinek, egy olyan nemzedéknek, melynek időszámítását a háború határozta meg, mely nyíltan nem beszélhetett múltjáról — ilyenformán a könyv a rehabilitáció lehetősége sokuk számára. Vagy inkább csak nagyon kevesüknek, hiszen ötéves gyűjtőmunka során a szerzőnek, Berekméri Árpád Róbert történésznek a 27. székely honvéd könnyű hadosztály tisztikarából csupán 846-ról sikerült információkat begyűjtenie, s azok sem mind teljesek.

Munkájáról szólva a szerző elmondta, rendkívül nehezen gyűltek az adatok, kevés a hiteles forrásanyag, a katonai iratok többsége elpusztult a háborúban, a legénységről mindössze a veszteséglapok maradtak fenn, a tisztek adatai is foghíjasan. Mondhatni, az utolsó pillanatban fogott hozzá a gyűjtőmunkához, hiszen jórészt a még élők emlékezetére kellett bíznia magát — és itt külön kiemelte a sepsiszentgyörgyi Gocz József segítségét, ki maga is foglalkozván hadtörténettel, a székelyföldiekről szolgáltatott számtalan adatot a könyvhöz —, akikben — főként a nyugati emigrációban élők, illetve azok leszármazottaiban — mindenekelőtt a bizalmatlanságot kellett eloszlatnia. Így hát munkája hiányos, de hiánypótló is, s ezt mi sem jelzi jobban, mint hogy a könyv első ötszáz példánya elkelt, utánnyomást kellett rendelnie — és ennél csak az biztatóbb, hogy folyamatosan érkeznek címére a kiegészítések, a helyreigazítások, reményét adva annak, hogy majd egy teljes, valódi önérzetjavító kiadvány születhessen.