Köztudott, hogy a márciusi ifjak követeléseinek egyik jelentős pontja a szólásszabadság biztosítása, a cenzúra eltörlése volt. Miközben sokat hallunk arról is – elsősorban saját balliberális nézeteiket a nemzeti értékek fölé helyező személyek és csoportosulások részéről –, hogy Magyarhonban veszélybe került a szólás szabadsága.
Ennek megcáfolására az ép elmével (értsd: befolyásoltság alatt nem álló) gondolkodó egyén számára vitathatatlan bizonyíték 2017 március tizenötödike, amikor az ország, a nemzet miniszterelnökének a beszédét a sok ezer ünneplő közé elvegyült lelki rendbontók maroknyi „szabadcsapata” folyamatos fütyüléssel zavarta. Nyilván, önmagukat minősítik. Ám csökevényes nemzeti öntudatukon túlmutatva egyúttal ők maguk cáfolják meg a szólásszabadság veszélyeztetésének általuk felállított vádját.
Vegyünk példát onnan, ahol valóban korlátozták a szólás, a sajtó szabadságát. Két közel állót: a bécsi császári udvarból és a romániai kommunista diktatúrából. El tudjuk-e képzelni, hogy a császárt vagy a diktátort beszéde közben hosszasan kifütyüljék a tömegbe vegyült rendbontók? Az államrendőrök, a szekusok már az első egyéni próbálkozásokat kemény szigorral meghiúsították volna. A folyamat ellentétes volt: ők furakodtak be a nép tömegei közé, amikor a helyzet azt megkívánta. Az egyszerű ember egyszerű következtetése tehát: ma egyáltalán nincs veszélyben a szólás szabadsága. Sőt, zavaróan és rendbontóan szabad véleményt nyilvánítani akkor is, amikor annak egyáltalán nincs helye. Mondhatni: a sajátosan értelmezett demokrácia és szabadelvű világ túlzásba viszi a szólás szabadságát. Nemzeti ünnepen ugyanis éppúgy nincs helye sípolás nyújtotta lelki agressziónak, amiképpen a szilveszteri tömegben sincs helye nőket molesztáló migránsoknak, tömegrendezvényeken pedig öngyilkos merénylőknek. Tehát nem a szólás szabadsága van veszélyben, hanem a szabadság vívmányainak a megtartása került válsághelyzetbe.
Erdélyben fütyülés, sípolás, dobolás nélkül zajlott a nemzeti ünnep. A résztvevők békésen meghallgatták a két miniszterelnök felolvasott levelét, üzenetét, és több-kevesebb tapssal minősítették a hozzájuk címzett gondolatokat. Miközben a megszokott gyakorlat szerint méltóságteljes rendezvényekre került sor. Marosvásárhelyen a Postaréten egy-egy magyarországi és helyi politikusi felszólalás háttérbe szorult a fiatalok őszinte és művészivé érett fellépése, a lelkészek közösségmegtartó üzenetei és imája mellett. Már itt is megvalósulni látszott az az elv, amelyet a másik helyszínen, a Petőfi-szobornál annak felállításától kezdve követnek a szervezők a márciusi megemlékezések során: az ifjúság, az egyház és a kultúra legyenek a megemlékezés főszereplői. Idén márciusban pedig a működésében államilag meggátolt katolikus iskola tanulói, tanárai, szülői közössége. Szóval, mintha „új időknek új dalai” csendültek volna fel.
Talán feltűnt, talán nem, hogy az ünneplők között nemigen lehetett megtalálni a tavaly mandátumukat vesztett, azaz újabb közképviseletre nem vállalkozó országos és helyi politikusokat. No meg az, hogy eddig ismeretlen arcok jelentkeztek, miközben régi-új ünneplők is szép számmal akadtak. A nevüket és tisztségüket adók, az első sorokba kívánkozók, valamint a hátrább meghúzódók, a „névtelenek” soraiban egyaránt. Persze, a tisztséghez kötött név és a névhez kapcsolódó tisztség még a nemzeti ünnepen is mérvadó lehet. Mégis, úgy gondolom: az igazi ünnep a szívekben, a lelkek mélyén zajlik, kisebb vagy nagyobb felhajtás közepette. A valódi ünnep nem tapsról és nem füttykoncertről szól. Sokkal inkább a magyar lélek mélyén meghúzódó zsigeri érzésről. Amiképpen a valódi szólásszabadság nem a magamutogató hangzavarra épül, hanem az őszinte és csendes véleménynyilvánításra.
Dr. Ábrám Zoltán, Marosvásárhely
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
