Péterfy László felidézte, hogy a művészeti gimnáziumot Marosvásárhelyen végezte, majd felvették a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festő–rajztanár szakára. „Valahogy így alakult, pedig valójában kisgyerekkorom óta szobrász akartam lenni” – tette hozzá. A művész 1966-ban települt át Magyarországra, ahol családot alapított, és szobrász nagybátyja Várbazárban lévő műtermében kezdte el gyakorolni a gyerekkora óta áhított mesterséget. „Nagyon sok segítséget kaptam tőle és a mellette lévő műtermekben dolgozó szobrászkollégáktól is, az ő segítségükkel jutottam oda, hogy az 1960-as évek végén már köztéri megbízásokat is kaptam” – emlékezett vissza. Péterfy László kiemelte, hogy sokrétű munkásságában többek között népművészeti csoportokat is irányított, ezzel a közművelődésben is szerepet vállalt, és alkotásai mellett igen büszke arra, hogy kitalálta és megszervezte az azóta is zajló Mesterségek ünnepe elnevezésű hagyományőrző vásárt, amelynek minden évben a budai vár ad otthont. Mint mondta, szobrai közül Budapesten is van két-három olyan, amelyet „szívesen vállal”, ilyen például a Petőfi híd budai hídfőjénél lévő, az 1945–56 között kivégzettekre emlékező Mementó, illetve az a kispesti emlékmű, amely az elsők között állított emléket az 1956-os forradalom áldozatainak. A realista szobrokat készítő művész legszívesebben kisplasztikáin, már vázlatokban meglévő munkáin dolgozna, erre azonban nem jut ideje, mert megbízásai minden idejét kitöltik.