Miklós István székelyudvarhelyi születésű, 1999 óta Csíkszeredában élő festő- és tetoválóművész a munkája során tapasztalt történetekből válogatott a könyvbe. Tetoválással 1989 óta foglalkozik, 2004-től főállású tetoválóművészként keresi kenyerét.
Mint elmondta: az emberek kétféleképpen viszonyulnak a tetováláshoz: van, aki irtózik tőle, és van, aki szereti, és készíttet is magának. Fájdalmas kicsit, de nem veszélyes. A tetováltatók száma az utóbbi években egyre nő, a lányok a végtelen jeleket, apró virágokat, a fiúk az úgynevezett törzsi mintákat kedvelik. Indián az évek során több ezer tetoválást készített, sőt, rajta is látható jó néhány belőlük.
„Egy dolog biztos: tetoválás közben mindig zajlik az élet” – írja könyve előszavában Indián, aki a műhelyében tetoválások közben történt eseményeket szedte kötetbe. Többnyire vicces sztorikat jegyzett le, de olvasható olyan is, amikor késsel fenyegették meg. A kötetbe  a nyolcvan lejegyzett történetből hatvan került be, ezért tervez egy másodikat is. A Tatoo sztorikban tizenhat grafika is bekerült, amelyeket 2000-ben szeretett volna kiállítani, de ez akkor a bürokrácia útvesztői miatt elmaradt. Csíkszereda, Kézdivásárhely és Székelyudvarhely után további könyvbemutatói lesznek Baróton március 30-án, majd Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön is. Azt is elárulta, hogy Kanadába is meghívták.