Hogy miért éppen ez a kifejezés alakult ki, erre választ kapunk, ha visszapillantunk több ezer évvel ezelőttre, amikor még az ugorok, a magyarok ősei halászok, vadászok voltak. A vogul és az osztják vadász erdőt keres, azaz ezekben a nyelvekben így fejezik ki a vadászik ige fogalmát. A vad szó eredetileg erdőt jelentett. Vadon szavunk még ma is azt jelenti. A vadállat eredetileg erdei állat. A keres tehát a vadászik ige egyik korábbi kifejezése. Magába szívta az ige a tárgyat: az erdőt és a vadat. Pontosan úgy, mint ahogy a szüret az eredetileg borszüret összetételéből önállósult. Ha valaki sokat keresett, azaz vadászott, valószínűleg sok zsákmányra tett szert, nagy és sok volt a keresete. Aki kényelmes, fáradékony volt, vagy nem értett a vadászathoz, az nem bírta sokáig: keveset keresett, azaz kevés zsákmánnyal tért haza. A jelentésváltozások során így őrizte meg keres szavunk az ősi vadászélet emlékét, mint ahogy sok-sok szólásunk tanúskodik a régi idők műveltségéről és szokásairól. (Kíváncsiak Klubja)